Kivagyok. Hónapról hónapra csalódás. Ki van még mélyponton?

Mi 6 évet vártunk a csodára. Lombikkal sikerült, és duplán is megajándékozott minket a Sors a sok megpróbáltatásért, mert ikreink lesznek!

Így most már azt mondom utólag, hogy megérte ennyit küzdeni értük, de közben sokszor volt nagyon nehéz, és kilátástalannak tűnő a helyzetünk.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy menni, menni kell előre. Kutatni az okokat. 1 év után nem érdemes vesztegetni az időt 'sima' nőgyógyásznál; hanem el kell menni egy meddőségi központba. Ott egyből sínen lesztek a megoldás felé!

Munkatársam kilenc évig várt rá.

Mi tíz hónapig. Hogy ne görcsölj rá, avval meg ne foglalkozz, hiába mondják, én nagyon rá voltam görcsölve, reggeltől estig a baba járt a fejemben, akkor is, mikor épp sikerült. Ne foglalkozz a pihentagyú tanácsokkal. Aki ilyent mond, nem tudja, milyen érzés minden hónapban pofára esni.

Én november óta egy részről mélyponton vagyok, más részről barátkozom a gondolattal, hogy gyermektelenül fogjuk leélni az életünket. Nem olyan rossz már, mint eleinte.

Elkönyveltem a 2. sikertelen inszem után, hogy egy sem fog sikerülni, és eddig így is van. :) Jön az utolsó, az 5. inszem. Utána lombikra irányítanak, de eszemben sincs menni