Hogy lehet túllendülni az irígységen?

Szerintem ez az irigység érzés előbb-utóbb minden nőnél elérkezik, aki vágyik babára. Eleinte nem értettem, de 2.5-3 év után sajnos már én is így éreztem. Ha valaki 100%-osan eldönti, hogy nem szeretne egyéb megoldással gyereket és el tudja engedni a témát, akkor biztos elmúlik ez az érzés egy idő után. Ha viszont (akár tudat alatt is) vágyik a gyerekre, akkor ebbe bele lehet savanyodni. Ismerek sajnos ilyet is.

Szerintem a spermadonor nem elvetendő, a férjed ugyanúgy melletted lenne a babavárás időszakában, együtt készülnétek rá, kezdettől fogva együtt nevelnétek. Ugyanúgy szeretné és az övé lenne. Főleg, ha ő mondta is, hogy szeretné ezt a megoldást.

Mindenki maga érzi, hogy hol vannak a határai, meddig megy el azért, hogy gyereke legyen. Van, aki minden mesterségestől elzárkózik, ezt is meg tudom érteni. Én hegyeket is mozgatnék azért, hogy gyerekem legyen, mert egyszerűen nem tudom enélkül elképzelni az életem.

Ezt magadban kell tisztáznod és a választott úton elindulnod.

Nem gondolnám, hogy a férjeddel külön utakon kellene mennetek, együtt meg tudtok mindent oldani, ha szeretitek egymást.