Hogy lépjek túl az irigységen? ( nemzetközi sikerek vs. Munkanélküliség)

Igazából, motiválna a dolog, de továbbtanulást esetemben pl. saját zsebből kellene-illene fizetni már. Jelenleg nem állok úgy anyagilag.

Maximum munka mellett, levelezőn tudnám megtenni.- a levelezős hallgatókat pedig, a természettudományos képzéseken nagyon nem szeretik. ( keveset vannak benn, nem az iskola a legelső stb)

Az tény, hogy volt olyan egyetemi tanárom, aki gyárban dolgozott 30 éves koráig, utána kezdte az iskolát, 50 éves korára pedig a ranglétra csúcsáig küzdötte fel magát- csak ehhez olyan szintű erő és főleg önbizalom kellene, amit jelenleg nem érzek magamban.

Akkor úgy éreztem, megteszek minden tőlem telhetőt, ma már látom, mit rontottam el. Annak idején, hiába tettek meg az itthoniak tényleg mindent, hogy nekem sikerüljön, de pl. a szüleim 8 általánosa + estin végzett középiskolája sajnos hátrány volt abban a körben, ahol a csoporttársak 60%-nak orvos-vegyész-biológus tengelyen mozgó családja volt. Volt aki pl. kompletten ismerte a szaknyelvet, amikor elkezdte a sulit..Vagy ismerte az egyetemi rendszert a rokonai révén, én meg....? (koordinációs napok, mentorprogramok stb.. kb semmit nem értek, ivás-dugás volt majd mindegyiknek a fő vonala)

Nem is ez az, ami miatt "haragszom a világra", hanem az, hogy tényleg, a frissen megjelent kutatás szerzője is kb. végig krválkodta a 3-4 évet, már gólyatáborban a jó emberek ágyába bújt- és ő most nézzük meg, hol tart.

Én pedig szorgalommal, hol nem. Pedig képességeit tekintve nem jobb, mint én.

Persze, karakánabbnak kellett volna lennem sokkal, de utólag nagyon okos az ember.

4es, az hogy falusi vagyok, nem azt jelenti, hogy ide jártam gimibe. Elég jónevű helyre jártam. Plusz országos versenyeket is nyertem az alacsony követelményű iskoláim támogatásával :)

Szüleim ...Nem írtam, hogy őket HIBÁZTATOM, egyszerűen nem értem, hogy BECSÜLETES munkával miért nem lehetett, miért nem lehet előrelépni.

Annak idején a csaj, akiről beszélek pl. lefeküdt az aktuális PhD hallgató sráccal, hogy vegye be a kutatásba pl...Irigyelni ezt nem irigylem..- de ennek a hozományát, sajnos igen. Ennek a viselkesének hála tart ott ma, ahol.

5-ös, igen, munkanélküli vagyok, mert felmondtam egy olyan helyen, ahol a közvetlen főnököm folyamatosan ( értsd: reggel fél óra, délben kajaszünetben negyed, jó napjain a délutáni, hazamenetel előtti leb.szást kihagyta...) csesztetett, MERT a kutatási igazgató pl. őt kihagyta, ha volt valami megoldandó, engem keresett-mivel a közvetlen főni egy igencsak tehetetlen alak volt. Konferenciákra is engem vitt magával, nem a felettesemet. Ő pedig a nagyfőnöknek nyilván nem mert pattogni, én szívtam folyamatosan.

Szóval, nem úri jókedvemben, meg nagyképűségemben mondtam fel, csak reggel 7kor bemenni úgy, hogy már ideges vagyok és 3kor eljönni, hogy még mindig ideges vagyok, nagyon nem kellemes hosszú távon :)

Abban igazad van, hogy folyamatosan másokhoz mérem magam és sokszor sokkal sötétebbnek látom a saját helyzetemet, mint amilyen valójában. Azt sajnos tudom, hogy a "brand építésben " nagyon nem vagyok otthon.