Hogy lehet túllendülni az irígységen?

És teljesen lemondtatok a gyerekvállalásról?

Vagy spermadonorral, esetleg örökbefogadással még szóban van köztetek?

az egyik tudományos film szerint, valamely ingerhez csatolt érzetek alapján az emberi agy is rááll és azt fogja megvalósítani is.

szóval ha a baba, mint inger, benned negatív érzeteket vált ki, valóban soha nem is lesz gyereketek.

az, hogy nem termelődik spermiuma, nem zárja ki szerintem hogy fog termelődni. ha más nem is, de csodák mindig vannak

Neked aztán a Jóisten se tudna a kedvedre tenni!

Férjed benne lenne az örökbefogadásban, te "sajnos" teljesen elzárkózol (ez a "sajnos" úgy hangzik, mintha másvalaki tiltaná meg neked). Férjed benne lenne a spermadonorban, te meg attól félsz, hogy ő (!!!) nem fogja majd elfogadni.

Mindezek után te irigykedsz azokra, akiknek gyerekük van, vagy lesz.

Háááát, nem irigylem a férjedet!

Ha ez ennyire megmérgezi az életed, akkor el kéne beszélgetni, hogyan tovább ebben a kapcsolatban.

Lehet, hogy sohasem fogod tudni elfogadni így a férjedet, meg ezt a szituációt, csak még most magadnak sem vallod be. Durván hangzik, de bizony lehet mindketten boldogabbak lennétek mással. Jól gondold át, mert mindkettőtök élete rámehet erre, ha nem okosan döntötök.

Meg tudom érteni ha irigy vagy, ez szomorú dolog.

De a spermadonorságot nem úgy kell elkézelni hogy lekapnak a polcról egy random fiolát és szevasz, minden donor fel van jegyezve, nem tudom mennyire lehet válogatni de egy kis kereséssel olyan donort lehet találni aki a férjed testvére is lehetne kinézetben és senkinek sem fog feltűnni hogy másé a baba.

Donor spermával született egyik ismerősöm fia.Annyira eltalálták hogy a kisfiúra azok akik nem tudják hogyan fogant,azt mondják tiszta apja.

Érdemes ezen és az örökbefogadáson is elgondolkozni,mert egyik sincs meg 2 nap alatt.

A férjed benne van több lehetőségben is, nem igazán értem mi a bajod. Csak meg kellene beszélnetek a dolgot. Ha a férjed benne van, nem hinném, hogy pont ő ne fogadná el a gyereket.

Nálunk mindkét oldalon vannak problémák, természetes úton kb nulla esélyünk van babára, viszont egyikünk sem szeretne örökbe fogadni, és más mesterséges megoldást sem szeretnénk. Szóval mi azt választottuk, hogy kettesben maradunk a férjemmel.

Volt egy nehéz időszak amikor emésztettük a dolgot, ennek időt kellett hagyni. Akkor éreztem irigységet, ha valamelyik ismerősömről kiderült hogy babát vár, aztán ez a rossz érzés szép lassan elmúlt. Már elengedtem a gyerek témát, nem érdekel a dolog. A férjem sem problémázik rajta. A programjainkat is sokkal könnyebb úgy szervezni, hogy nem kell azon agyalni ki vigyázzon a gyerekre, mert nincs, szóval a gyászidőszak után el lehet jutni odáig is, hogy az előnyeit látjátok a dolognak:)

Ha mindenképp ragaszkodtok a gyerekvállaláshoz, akkor beszéljétek meg a donorspermát.