Akinek tényleg nagyon sokaig nem jött a baba ( gondolok itt min.3 évre), az hogyan reagált masok bejelentésére, hogy nekik gyerekük lesz, és nyilván max. Egy hónap próbálkozás után?

Figyu, azzal semmit nem fogsz tudni csinálni, hogy fáj... sajnos csak akkor fog ez az érzés megszűnni, ha végre sikerült a baba nektek is. Amíg a gyerek lesz a legnagyobb vágyad, addig ezt azt űrt nem fogod tudni betölteni se kiskutyával, se hobbikkal. Legalábbis én így voltam vele. Nekem attól habzott a szám, amikor azt mondták, hogy lazítsunk, ne akarjuk annyira és akkor fog jönni. Mert ez így megy... Illetve így ment nálunk is egy egész évig, addig nem erőlködtünk, nem is idegeskedtünk.

Egy biztos, az érzéseid miatt semmiképpen ne érezd magad rosszul!

Az a baj, hogy erre nem nagyon van megoldás a babán kívül. :( Átérzem a fájdalmadat, mi is keresztül mentünk ezen és nagyon drukkolok, hogy minél előbb érkezzen hozzátok is a baba!!!!!!

Hasonlo helyzetben vagyok. Tavaly novemberben kicsivel tobb, mint egy eves probalkozas utan derult ki, hogy csak lombikkal lehet babam. Most epp arra varunk, mikor kezdhetunk.

Vegigmentem ezeken en is, eskuszom, mar az is teherbe esett a kornyezetemben, aki nem is akart.

Kineziologushoz jarok, nekem sokat segit.

Probaltal esetleg pszichologust, kineziologust?

Mi 5 éve várunk az első gyerekünkre. Nem egyszerű helyzet ez... Eközben mindhárom kolléganőmnek született már babája (az egyiknek úgy, hogy 10 év után abbahagyta a fogamzásgátlót és egyszer se jött meg a menses-e utána, mert egyből terhes lett). Nem sajnáltam egyiktől se, és nem rájuk haragudtam ezért. De nem tudtam örülni úgy, ahogy ilyenkor 'illik'. Minden egyes ilyen jellegű bejelentés felerősítette bennem a mi 'nyomorunkat', de pár nap elég volt mindig, hogy talpra álljak ebből a lelkileg nehéz helyzetből. Sohasem az fájt, hogy bezzeg nekik lesz; hanem az, hogy nekünk nem... Nem gyűlölök egyetlen kismamát sem -ahogy ezt valaki írta előttem- de nem megy másképp, csak úgy, hogy amennyire lehet, kerülöm a velük való találkozást. Én így védem saját magam, így kevésbé érzem magam nyomorultnak, így több erőm marad végigcsinálni ezt nagyon nehéz és ki tudja még, hogy milyen hosszú utat?!

Én csak azokra haragszom igazán, akik -miközben én pl. lombik konzultációra megyek- nagy hassal a kórház előtt dohányoznak és ki tudja hányadik gyereküket várják, és szemmel láthatólag nulla szellemi és anyagi háttérrel, meggondolatlanul és ösztönszerűen potyogtatják a gyerekeket, hogy aztán segélyért sírhassanak, hogy nekik mennyi van...

8-as vagyok

Látom, lepontozzátok, akiknek sokat kellett várniuk és be merik vallani, h igenis rosszul esett mindenki terhessége. Mondhatjátok, h akinek könnyen összejött, az nem tehet róla. Igen, csak neki szabad kimutatnia az örömét, azabad uh-fotóval körbehaknizni a munkahelyet, fb-ra posztolni, mindenki orra alá dörgölni, h nekik sikerült, nekem nem volt szabad kimutatni, h mi megy végbe bennem, mert az meg nem illő.

Éveken át senkinek sem mondtuk, h miért nem jön a baba, azt is letagadtuk, h próbálkozunk, azt mondtuk inkább, h nem akarok gyereket, csak h ne kérdezősködjenek, h mikor jön már, meg hogy nem gondoltam-e még babára.