Akinek tényleg nagyon sokaig nem jött a baba ( gondolok itt min.3 évre), az hogyan reagált masok bejelentésére, hogy nekik gyerekük lesz, és nyilván max. Egy hónap próbálkozás után?
Senki sem hibáztathat téged szerintem ezért. Én így szakadtam el az egyik legkedvesebb kollégámtól.:/ Közös projektek, cikkek, munkák, nagyon jó volt vele dolgozni (férfi).
A férjemmel nekünk sikerült elsőre, de elvetéltem, ezernyi vizsgálat, majd ismét terhesség 2 hónap múlva. Mivel nem avattunk be senkit ezekbe, ezért a kollégám csak azt látta, hogy nekünk az esküvő után milyen extra gyorsan összejött a gyerek. (Még így is 4 hónapban voltunk benne, de azért nem mentek simán a dolgok...:S)
Nagyon megváltozott a viselkedése, ahogy kerekedett a pocim. Nem kérkedtem én senkinek, de azért boldog voltam, igen.
Sajnos ő megszakította velem a kapcsolatot.:/ Még a munkahelyit is, soha többé nem dolgoztunk együtt semmin. Nekik a feleségével évekig nem sikerült, lombikoztak, stb, mindketten 40 felettiek. Aztán ők örökbe fogadtak egy gyermeket, de a viszony sosem lett már jó köztünk, sőt, gyakorlatilag semmilyen lett.
28N
Nekem semmi nem fájt jobban, mint másokat terhesen látni. Gyűlöltem minden kismamát. Pontosan azokat a dolgokat érzi mindenki, akinek éveket kell várni, mint amiket te érzel, ettől nem vagy se rossz, se irigy, se semmi ilyesmi. Az élet nem fair, nem igazságos, az lenne a korrekt az élet részéről, hogy mindenkinek egyformán kéne megküzdenie a babáért. De az élet egyik területén se egyformák ugye az esélyek, ez nem csak a gyerekvállalásnál van így.
Nehéz jó pofát vágni, ez tény... aki nem járt ilyen cipőben ezt nehezen érti meg sajnos. Figyu, annyit tegyél meg, amennyit az illem megkíván és pont. Tettetett örömködéssel ne forgasd a kést a saját szívedben, tetszik-nem tetszik a másiknak. Aki tudja milyen helyzetben van és ennek ellenére várja hogy tapsikolj, meg naphosszat hallgasd, hogy mi volt UH-n, azt az embert nyugodtan le lehet építeni, mert semmit nem jelentesz neki, csak az ajnározást várja.
Az elsönek, igen volt aki igy mondta el: Bocsi, hogy nem mondtam, multkor mikor talalkoztunk akkor keztünk el probalkozni, mar terhes is voltam, csak meg nem tudtam.
Meg azert lehet nagy vonalakban tudni. Ha az esküvö utan (egy honapra ( vagy elötte ket hettel) jelentik be, akkor gondolom nem evek ota probalkoznak, csak pont a naszuton sikerült.
Ilyen esetekben szerintem nem kell erőltetni a további kommunikációt, ugyanis kevesen tudják ezt kellő tapintatossággal kezelni.
Akinek hosszú ideje nem jön a baba, úgysem fog örülni a másiknak és igazságtalannak tartja a helyzetet (mintha a másik tehetne a sikertelenségről), míg a másik fél nem fogja eltitkolni a boldogságát csak azért, mert valakinek nehezen vagy egyáltalán nem jön össze.
Nekünk 2,5 év után sikerült lombikkal. Ez nem is hangzik olyan rosszul így utólag, de akkor egy örökkévalóságnak tűnt.
Én minden kisgyerekes és terhes ismerősömmel megszakítottam a kapcsolatot, mert nekem így volt jó, én így tudtam átvészelni ezt a nehéz időszakot és voltam olyan önző, h azt nézzem, nekem mi a jó, ne azt, h márpedig mit illene tennem.
Tudod, miket vágtak a fejemhez olyanok, akiknek egy percet se kellett várakozniuk?
Hogy a babák az égben vannak és onnan választják ki maguknak, hová akarnak, kikhez megszületni.
Szóval mi biztos szar szülők lennénk és hozzánk senki se akar születni.
Hogy biztos nem vagyunk érettek a feladathoz (30 közel, munkahellyel, stabil egzisztenciával, saját lakással, komoly, felelősségteljes hozzáállással) Aki mondta, az 26 évesen szült, ő aztán biztos sokkal-sokkal érettebb volt, mint mi.
Hogy nem érdemeltük ki még a sorstól, h szülők lehessünk. Mintha ez valami jutalom lenne, h annak lesz gyereke, aki megérdemli.
Bő 3 évet vártunk mi is, úgyhogy tudom mi a szitu. Én igyekeztem poénokkal lelőni őket: nem tudja a gólya a címünket, vagy majd jön, ha jönni akar, mi várjuk.
Nem csináltam belőle nagy ügyet, senkinek nem kötöttem az orrára h miért vagyunk még csak ketten, nem voltam hajlandó "beszámolni" senkinek.
AKi viszont nagyon okoskodott, vagy kötözködött, azt nagyon határozottan elküldtem a francba.
Mások örömének örültem, mosolyogtam, kedves voltam. Utána elfordultam, és mondtam magamban....igen, persze ilyenkor nyilván nem őket szidod, vagy nekik akarsz rosszat, de akkor is így van. Írigy voltam, de nem az a fajta gonosz írigy! Ennyi!
jesszus kinke mi köze ahhoz hogy mióta vagytok projektben?
ha meg vki elmondja, akkor az sztem közeli barát, vagyis nem úgy adja elő neked (aki régóta próbálkozik) hogy juppé egyszer dugtunk egy hónapban mégis sikerült bibibi!
aki meg cseszeget el kell küldeni a píbe és kész
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!