Ti hogy tettétek túl magatokat azon, hogy nem jön össze a baba?

Szia,

Feleségem sem tudott másra gondolni...én férfiként nem tudom átérezni teljesen, nem értem... 1 év után már majdnem inszemre mentünk amikor összejött. :)

Gondolatelterelés? Hobbi, könyv, elfoglaltság...

Évek óta vártuk, hátha összejön az ELSŐ babánk.... Volt hogy fél évig nem jött meg, persze mindenféle vizsgálatok stb... ,de minden rendben volt (állítólag van ilyen).

Nem is olyan rég teljesen letettünk róla... Megfogadtuk hogy éljük az életünket tovább, utazgatunk és talán majd egyszer örökbefogadunk... A sors furcsasága, amint elkezdtem úgy élni hogy "NEM ÉRDEKEL", összejött:)

Jelenleg 14hetesek vagyunk:)

2. vagyok

Mi hiába tettünk le róla, hiába gondoltuk azt, h jó, akkor éljük tovább az életünket, semmi se történt. Rengeteg helyen olvastam, h bejelentkeztek lombikra, szóval elfogadták a dolgot és már nem kellett menni, mert összejött közben. Na hát áprilisban mi is bejelentkeztünk, csakhogy nekünk így sem történt semmi. Egy nappal a konz. előtt mondtam le az időpontot.Azért, mert annyira ki voltam készülve.

Szóval én azért vagyok elkeseredve, mert rajtunk semmi sem segít, nekünk semmi sem működök, ami másoknak igen.

Kedves Kérdező!

Köszönjük:)

Hááát ami azt illeti, nem volt egyszerű, az elején még úgy voltam, ha gyereket láttam bekönnyeztem... otthon kibőgtem magamból amikor nem látott senki... Aztán egy idő után jöttek a facebook-os kiírások hogy xy ismerősöm a 3. babáját várja, meg zzs ismerősöm a 2.-at, aztán ez egyre több lett és elkezdtem "utálni" őket amiért nekik összejött. Egy idő után akárhány kismamát láttam, gyűlöltem őket mert nekik megadatott (jóh ez így elég durván hangzik... de IRIGY voltam), viszont nem az jutott eszembe hogy nekem miért nem??? hanem az hogy kapja be a világ amiért mindenkinek... Ezután jött az, hogy minden mással kezdtem el foglalkozni, olvasgattam, macskáztam, főztem és kreatívkodtam, ez némileg hatott. Aztán elkezdtük tervezni a telet-nyarat-wellnes hétvégéket... Egyre csak azon járt az eszem hogy összekapom magam, fitt leszek és "gyönnörű", wellnes-ről wellnes-re járunk, jókat eszünk-iszunk, szép helyeken járunk stb... Egyik nap éreztem valami furcsát (konkrétan olyan érzésem volt hogy TERHES vagyok). Aztán csináltam egy tesztet, negatív lett. 2hét múlva még mindig éreztem hogy valami nem oké, párom meggyőzött hogy ugyan az előző negatív lett, vegyünk mégegy tesztet (nah itt konkrétan forrt az agyvizem attól hogy mégegy negatív...), legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre pozitív lett:) Azóta nagy "programátszervezésben vagyunk" :) Karácsonyra nem wellnes, hanem babaszobarendezés lesz:) De valahogy nem bánom:) Kitartást és sok-sok erőt kívánok, hidd el, kevésbé törődsz vele és úgy összejön hogy kettőt sem fogsz tudni pislogni:)

Még mindig a második vagyok

A legnehezebb elviselni a folyton jelentkező tüneteket. De olyanokat, amiből normális embernek már rég babája lett. 21. napi egy csepp vér, 24. napi egy csepp vér, két nap késés (soha nem volt azelőtt), hányás, émelygés, aluszékonyság, amit csak el tudtok képzelni. És nagyon nehéz elfogadni, megérteni, h másoknak ezek már rég babát jeleztek, én meg nem győzöm magamnak mondogatni, hogy "ez tuti nem terhesség, ez megint csak vaklárma, ne éld bele magad".

komolyan mondom, ott tartok, h még a szülőágyon sem fogom elhinni, h gyerekem lesz. Ha egyszer valaha megadatik.