Hogyan dolgozzátok fel, hogy nem lehet gyereketek?

De neked lehetett gyereked hoszen van egy kislányod.... Össze se lehet hasonlítani azzal akinek ez egyáltalán nem adatik meg.

Adj hálát az égnek hogy van egy gyönyörű kislányod, benne lásd a csodát.

Mondta az orvos, hogy nem lehet több gyereked? Mióta próbálkoztok? Mert ha csak az időn múlik, még van remény.

Én is szeretnék kistesót a fiamnak, lehetne is, de vagy túlélek egy újabb terhességet, vagy nem, engem ez tart vissza. Most ne menjünk bele, hogy miért, de magát ezt a tényt nem tudom feldolgozni és elfogadni sehogy sem.

10 évig éltem abban a hitben, hogy csak lombikkal lehet gyerekünk. Sikerült is a 6. beültetésből a kislányom. Aztán a tesóért hiába mentünk már újabb 6-ra.

El kellett fogadnom, hogy minden kitartásom ellenére nen lesz több gyerekünk. Eljutottam arra a szintre, hogy már nem is tudok hinni benne, hogy már nem bírok el több kudarcot, hogy már félek, hogy a sok hormontól.

Tudatosan elkezdtem átformálni a nézőpontomat 'félig üresből' 'félig telire'; hogy milyen jó, hogy legalább a kislányunk megadatott; hogy észrevegyem, hogy milyen csodálatos napjaink vannak hármasban is...stb. Szóval a lányom iránti szeretet segített abban, hogy elfogadjam azt, ami van, és ne sóvárgással, hiányérzettel teljenek a napjaim.

Sokat dolgoztam ezen, és tényleg eljutottam arra a szintre, hogy tulajdonképpen minden jól van úgy, ahogy van.

Aztán amikor már tényleg nem is gondoltam rá; egyszer csak lett egy pozitív tesztem, és 8 hónappal később egy kisfiam...

Az időfaktor nálunk is erős tényező volt. Nem tartozunk a fiatal szülők közé.

Nem szeretném ledegradálni a problémád, mert persze, a második gyermekre is lehet pont úgy vágyni, mint az elsőre.

De azért a "nem lehet gyereketek" kérdés jelen helyzetben nem igazán állja meg a helyét, ugyanis neked van gyereked. Elhiszem, hogy te kettőt szeretnél és azzal lenne teljes az életed, de szerintem sem összehasonlítható azzal, ha valakinek valóban nem lehet gyereke egyáltalán...

Azért egy orvost keress fel, mert ez így még csak spekuláció.

De ha be is igazolódna hogy nem lehet több gyereked, ha nyitott vagy rá örökbefogadással is lehet még.

Hülyeség, amit kérdezel, neked lehet gyereked, hiszen már van. Nem állja meg sehogy sem a helyét, össze sem lehet hasonlítani azzal, amit azok éreznek, akik tényleg meddők, gondolkodnod kellett volna, mielőtt felteszed.

Én hormonterápián vagyok emlődaganat miatt, 37 évesen, elvetéltem egyszer 10 éve, aztán súlyos endometriózisom lett, és MÉGSEM adtam fel. Pedig megmondta a dokim, hogy engedjem el, mert szinte esélytelen.

Hogy én hogyan dolgozom fel? Pszichológussal, mert soha semmit nem akartam jobban, mint anyává válni, aztán tessék. Fogok örökbefogadni, ha kicsit helyreálltak a dolgok, mert azt gondolom, ha valaki egészséges, akkor ki tud hordani és meg tud szülni egy babát - de anyává válni nem feltétlenül csak biológia kérdése, hanem érzelmi kérdés is.

Ok lombik nem, de lehet csak petevezető átjárhatósági vizsgálat kéne, egyik ismerősnek császár után összetapadt, az átjárhatósági vizsgálat megnyitotta így 6 év után egyből terhes lett.

Lombikra én sem mentem volna a 3.gyerek miatt, de inszeminációra igen.

Megértem a fájdalmadat, hogy nem lett meg a vágyott második gyermek, de a te helyzetedet nem lehet azokéhoz hasonlítani, akiknek egy sem lett.

Teljesen más így feldolgozni is.

8 évig meddő voltam, ha nem lenne a fiam, és olvasnám a kérdésed, kiakadnék.

Akik itt válaszolhatnak neked tapasztalatból, sokuk bármit megtenne, hogy egyetlen egészséges gyereke lenne, és nem azon keseregnének, miért nincs kettő.

Szóval inkább azokat kérdezd, akiknek nem lett "kistesó", pedig szerettek volna.