Meddő vagyok és úgy érzem nincs miért élnem ez normális?

Nem is lenne szabad gyereketvállalni azért, hogy majd a gyerek tegyen boldoggá.

Nem fair egy alig megszületett apróságra ekkora terhet rakni, hogy az ő feladata boldoggá tenni téged.

Ráadásul nagy pofára esés lehet annak a gyerekvállalás, aki attól várja a boldogságot, mert lehet h semmi boldogító nem lesz az első pár évben.

Lehet h óriási bukta lesz az anyaság, túlnő a tűrőképességeden és több lesz a nehézség, mint az öröm.

És ha nem erre számítasz, hanem arra h rózsaszín köd lesz minden, az nagy arcon csapás lehet.

Akkor vállalj gyereket, ha te akarsz boldoggá tenni egy gyermeket a saját magad feláldozása árán is.

Ha azt tudod mondani, hogy most 10+ évig lemondasz magadról, hogy boldoggá tegyél valaki mást és az ő boldogsága fog téged táplálni és az fog örömet okozni.

Szóval egyrészt ha nem így érzel, nem is kellene gyereken gondolkoznod még sokáig, másrészt ha esetleg mégis eljutsz erre az érettségi szintre, akkor is lehet örökbedogadni. Mondjuk az nehezebb, mert nagy eséllyel sérült és/vagy beteg gyereket fogsz kapni, de egy kis "árvát" befogadni és szeretni nagyobb dolog, mint sajátot szülni.

Te csak hisztis pi... vagy, nem meddő.

A trombózishajlam meg csak a hormonális fogamzásgátlásról meg a dohányzásról tilt le, nem a teherbeeséstől.

Nők milliói hordanak ki gyereket trombózishajlammal. Főleg mivel Magyarországon minden tizedik embernek van valamilyen formában.

Egyetértek. Nem meddő vagy, hanem egy hisztérika.

Megszakítással meg ne próbálkozz teherbe esni :D Nekem 10 évig bevált "védekezési" forma (csak azért tettem idézőjelbe, mert hivatalosan nem valami hatékony) volt. 37 évesen az első nekifutásra teherbe estem, mikor gyereket akartunk, tehát nem meddőség miatt működött a megszakítás. A hozzáállásodon nem ártana változtatni, bár szerintem neked nem gyerek kell, hanem hogy szimplán legyen életed. Sokkal inkább tűnik úgy nekem, hogy a gyerek által akarnál kiszakadni a mókuskerékből. Amiben amúgy tök önszántadból ragadsz benne.

Néha könnyebb és kényelmesebb elfogadni és megadni magad a kifogásodnak.

Mert küzdeni egy gyerekért fájdalmakkal és kitartással, kommunikációval és csapatmunkával lehet.

Nyílván könnyebb azt írni öndiagnosztizáció alapján hogy meddő vagy mint tenni azért hogy egyáltalán kiderítsd így van-e.

A felborzolt kedélyű kommentek pedig abból származnak hogy a kijelentésed ami alapesetben sok évnyi fájdalmat és küzdelmet takar egy megfutamodás és konkrétan semennyi munka nincs mögötte.

Hol van a meddőségi specialista, az endorkionológus a vizsgálatok akár magán akár állami szektorból… ?Nagyon nagyon sok mindenen kell keresztülmenni hogy valaki azt mondhassa magáról ( sajnos van itt is kivétel de ettől tekintsünk el ) hogy meddő.

Megértem hogy aki ezeken mind keresztülment most hisztérikának hív.

Ettől szerintem nem vagy az, csupán érzelmileg instabil és cseppet sem tudatos de még az is lehet hogy semennyire nem vagy informált ezirányban.

Hát … mit mondjak. Fejlődni kellene nem csak élni bele a világba..

Most sokan lepontozták a #29-et de számtalan meddőnek diagnosztizált nő esett már teherbe.

Komplett könyvet olvastam a témában, hogy örökbefogadott gyerek után a meddő nők teherbe estek.