Miért ilyen igazság az élet, jogosan húztam fel magam?
Férjemről 2 éve kiderült, hogy meddő, donor mellett döntöttünk. Már túl vagyok a 4. beültetésen és ez sem maradt meg, pedig engem teljesen egészségesnek tituláltak az orvosok és termékenynek.
Előző héten találkoztunk a barátainkkal, ahol bejelentették, hogy abszolút nem tervezetten összejött nekik a babájuk egy nyaralás során és az volt a téma, hogy azon felül, hogy örülnek neki mennyire bestresszeltek, mert nem gondolták, hogy egybol elsőre össze fog nekik jönni. Nem tudják, hogy mi van velünk, de én annyira felidegesítettem magamat ezen, hogy rosszullétre hivatkozva hazakértem magam. Egyszerűen marha szarul esik, hogy mi már évek óta próbálkozunk és ennyire szerencsétlenek vagyunk, másnak meg összejött egyből és azon pánikol, hogy úristen miért ilyen hamar.
Én reagálom ezt túl?
Nem arról van szó, hogy túlreagálod ezt az adott szituációt, számomra az egész kérdéskörhöz való hozzáállásod nagyon unszimpatikus.
Írod például, hogy mert ő iszik és bulizik, bezzeg te. Ki és mikor mondta neked, hogy alkalmanként egy gintonic a barátnőkkel is szigorúan tilos olyan időben, amikor nyilvánvalóan nem lehetsz terhes (menstruálsz épp)? Mondta bárki, hogy direkt sanyargasd magad? A lelked legmélyén te is tudod, hogy ez éppen pont nem sokat nyom a latba, te hoztál egy döntést, azért hadd ne kelljen a másiknak sz@rul éreznie magát, mert nem asszisztál a te hülyeségedhez.
Aztán. Tudnak ők a ti problémáitokról? Nem kell hirdetni nyilván, de ha 38 éves vagy, az még a távoli ismeretségi körben is jelent valamit, vagy azt, hogy ti nem akartok gyereket, vagy azt, hogy nem sikerül, de egy közeli ismerősnek ezt el lehet nyugodtan mondani, például az ilyen kellemetlen szituációk elkerülése végett. Tapasztalatom szerint ez inkább részvétet vàlt ki a másikból, de mivel valahol tabu is, nem lesz tapintatlan.
Írod, hogy mennyire ódzkodsz az örökbefogadástól, miközben félig mindenképpen az lesz a gyereked, hiszen egy vad idegen donor lesz az apja. Ez szerinted helyes hozzáállás? Boldog lesz így az a kisgyerek, ha a saját anyja csak úgy vállalja őt, hogy ő szüli meg? Ezeket a kérdéseket tedd fel magadnak.
Végül: 38 éves vagy. Nem fiatal, ami a teherbe esést illeti. Az élet nem igazságtalan, hanem működik a természet. Statisztikailag sokkal kisebb esélyed van teherbe esni, mint 25 évesen. Ez nem jelenti azt, hogy nem sikerül, de sajnos a természet így működik. Ezzel azért illenék tisztában lenni. Minden, amit leírtál, az alapvetően nagyon nem ideális egy sikeres terhességhez, kezdve ezzel a savanyú “szegény én, aki megteszek mindent” hozzáállással. Ha meg egyszer sikerül mégis, akkor meg a komplett terhességed fogod végig stresszelni, mert az utca túloldalán valaki rá mert gyújtani, vagy mert másznod kell egy egész emeletet. Aki már terhesség előtt is így viselkedik, annak ritkán boldogság maga a várandósság.
37
Nem arról van szó, hogy utálja őket, nem mutatja ki, de alapvetően ez egy érthető mechanizmus, hogy belül így érez. Persze, az irigykedés nem jó, de aki sok nehézségen átment, annak máshogy csapódik le mindez. Igaz, ez nem segít a kérdezőn, rendbe kell rakja magát. De segítség kell, megértés. 35, 36 voltam.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!