Ettől már rossz ember vagyok? (szülés-örökbefogadás)

"Már felvetődött bennem, hogy nem akarom ezt az egész nyűglődést végig csinálni, ami a lombikkal jár és örökbe fogadnék."

Én is voltam úgy besokallva inszemek után, hogy azt mondtam, kihagyjuk a lombikot, menjünk örökbefogadást intézni.

Hamar arcul csapott a valóság, abból nem lett semmi, majd jött pár év dacos "akkor sem kell gyerek" állapot, aztán végül a lombik.

Rájöttem a sikertelen örökbefogadási kísérlet után (a férjem nem lett alkalmas, így visszaléptünk), hogy igazából nem gondoltam én azt komolyan. Hanem féltem, hogy a lombik miatt csak további csalódások érnek, és logikusnak tűnt, hogy az adoptálás egyébként biztosabb, mert 5-7 év múlva biztos lesz baba, a lombiknál ez nem garantált. Aztán, ma már azt mondom: szerencsére, ott is kiderült, hogy nem, nem egyszerű, mert a férjem nincs rá mentálisan kész.

"Végül 7 év várakozás után kaptak egy 5 éves roma fiút, akinek a vérszerinti szülei azóta is zaklatják őket"

Ez hogy lehetséges? Titkos örökbefogadásnál, márpedig nagyobb gyereknél másról nem lehetett szó, honnan derítették ki a vérszerinti szülők, hova került a gyerek?

Mondjad nekik, hogy most egy darabig nem gondolkodtok ezen, majd jön ha jön, ha meg tovább piszkálnak mondd meg nekik, hogy jöhetnek nézni az akciót, ha nem hiszik el. Közben meg menjetek el meddőségi klinikára. Senkinek semmi köze mit csináltok zárt ajtók között és nem kell nekik bizonyítanod semmit. Nem kell nekik mindent elmondani, főleg ha így viselkednek, plusz eléggé gonosz embernek kell lenni ahhoz, aki egy teherbeeséssel küzdő nőnek ilyet mond, hogy nem is akartok babát meg ilyenek. Ne mondj nekik semmit, ti meg koncentráljatok csak magatokra.

Bár még nincsen gyermekem, de szerintem megéri a lombik, ha babára vágytok. Az örökbefogadás sem egyszerűbb, ott is rengeteg stressz van plusz az idegörlő várakozás, hogy mikor kaptok babát. Szerintem vágjatok bele nyugodtan, maximum, ha nem jön össze még mindig ott az örökbefogadás.

Kitartást kedves kérdező, minden rendben lesz, hidd el, hogy nem vagy egyedül, rengeteg nő/pár átesik ezen :)

..:) megértelek....hasonló helyzetben vagyok, a különbség annyi hogy én már 36 vagyok és örökbefogadni sem és lombikozni sem akarok, ami miatt engem is folyton támadnak....mármint a lombik miatt...azt mondják, hogy nem akarok eléggé gyereket és azért nem vállalom el a lombikot stb stb....soha nem értettem , hogy az emberek miért nem képesek empatikusabbak lenni.

Ha valakinek minden porcikája elutasítja a lobikos procedúrát vagy az örökbefogadást, akkor én úgy gondolom hogy az eleve bukásra van ítélve...

sok minden fejben dől el és nem véletlen van az sem, hogy sokszor pont az örökbefogadás után jönnek létre a csodababák még teljesen reménytelen eseteknél is. Egész egyszerűen azért, mert lemegy róluk az a rengeteg mindennapos stressz és frusztráció ami bennük van.

A gyomorideg amikor már úgy mész el a családi találkozókra, hogy számolod a perceket hogy na vajon most ez alkalommal hányadik percben tolják megint a képedbe a kérdéseket, a tanácsokat, a gyerek az élet értelme szöveget....és a legdurvább, hogy még csak nem is haragudhatsz rájuk, nem haragudhatsz senkire, hiszen valószínűleg a legtöbb ember esetében valóban így is van....én is elveszettnek érzem magam és fogalmam nem nincs mi lesz velünk, mert mint ahogy a legtöbb kislány én is ebben nőttem fel, hogy ha majd lesznek gyerekeid akkor...na de azt senki nem mondta soha , hogy az nem garantált...:) a média, az emberek mindenki ezt sulykolja belénk. Senki nem mondta soha hogy talán soha nem lesz gyereked és készülj fel rá..:) A legjobban azt szeretem amikor valaki rákérdez , hogy na és gyerek van? Mondom nincs. Erre a válasz: majd lesz....:) Ez azt hiszem nagyon jól szemlélteti az emberek hozzáállását a témához. Én azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba amit egy pár elkövethet az talán az, hogy elmondják hogy már próbálkoznak, hiszen ha nem jön össze hamar, akkor az amúgy is felszínre törő frusztrációra még jó sok lapáttal rápakolnak a család, a barátok, a mindenki is...Nálunk is a férjem családja a fő mumus ebben....

A menjél már lombikra, csináld ezt , csináld azt , csináld amazt...

Emlékszem a legszebb az volt, amikor még csak kb fél éve próbálkoztunk és anyósom egy emailben elküldte a férjemnek a hőmérőzés módszerét...:D

Hát köszönöm szépen, egészségügyi dolgozó létemre ismerem a módszert és egyszer dacból meg is próbáltam annak ellenére hogy soha nem láttam értelmét...na abban a 2 hónapban amíg hőmérőztem és kötelező együttlét volt, meg fegyelem konkrétan nem tudtunk együtt lenni....:D totál frusztráltak lettünk tőle...megölte az intimitást mindent...és akkor döntöttem el, hogy na jó engem nem érdekel, én nem vagyok hajlandó feláldozni a jól működő házasságom ez miatt....

amúgy a vicc, hogy 2 hónapja összejött a terhesség, de sajnos csak kémiai lett belőle, viszont ez is csak azt bizonyítja számomra, hogy hiába kezdenénk el lombikozni ha egyszer már természetes úton is eljutottam addig, hogy megfoganjak. Ha most nem tudott megmaradni, akkor valószínűleg a lombikkal sem maradna meg. Én továbbra is bízok benne, hogy természetes úton sikerülni fog, és ha nem akkor majd keresek egy B tervet.

És lombik helyett inkább szeretném feltölteni a testemet-lelkemet és minden erőmmel azon lenni, hogy ha egyszer sikerül akkor a baba egy testileg-lelkileg erős és egészséges anyukájához érkezhessen, hiszen lássuk be a lombik nem mindenkinek való... még a mentálisan legerősebb nőket is megviseli..amúgy sajnos a véleményekkel nem fogsz tudni mit kezdeni, hiszen az emberek nem fognak változni. Neked kell változnod és megtanulni kezelni ezeket a dolgokat , mert a férjeden kívül valószínűleg nem sokan fogják megérteni a döntésedet, mert nem értik...csak a férjed tudja igazán, hogy min mész/mentek keresztül és ezzel nincs is baj tulajdonképpen. Változni viszont nem egyszerű...még én sem tanultam meg kezelni sajnos a kelletlen tanácsokat, és beszólásokat...de a világ már csak ilyen...valaki jót akar, valaki tuskó, valaki csak szimplán buta és éretlen és nem érti, hogy az emberek nem egyformák..:) és attól hogy valaki nem akar lombikozni vagy hogy nem akar örökbefogadni még ugyanúgy vágyhat gyermekre, csak ő természetes úton vágyik erre és képes megbékélni azzal, hogy ha így nem megy akkor nem erőlteti. Tulajdonképpen mindenki döntését tiszteletben kellene tartani. És ha majd később megbánod, akkor megbánod, hiszen az ember nem tud mindig jó döntéseket hozni az életben, de ezt a lehetőséget is el kell tudni fogadni. Ahogy arra sincs semmi garancia, hogy ha bevállalnád a lombikot és sikertelen lenne vagy akár sikeres lenne de mire összejönne tönkre tenné a lelked , a házasságod akkor azt vajon bánni fogod-e. Az ember nem tudhatja...Valaki sokadik sikertelen lombik után adja fel...valaki bele sem vág...soha nem tudhatjuk előre, hogy melyik az a döntés amit nem fogunk megbánni. Kitartást neked és minden nőtársamnak aki ezt olvasva érti...