Mit tegyek? Türelmesen várjak hátha majd "megbékél"?

20as válaszoló: Nincs semmi gond a véleményeddel, pont ezért írtam ki a kérdést, hogy ki mit gondol erről a helyzetről. Egyébként jól ráéreztél pl. arra, hogy tényleg erre tett fel mindent és már évek óta semmi de semmi nincs ami boldoggá tenné, ez az egy téma ami érdekli, az én teherbeesésem előtt is mindig megutálta azokat akik kisbabát várták... szóval ebbe belegondolva, nem értem miért lepődtem meg ennyire. Reménykedtem hogy engem szeret annyira hogy velem másképp fog viselkedni. Bár én sosem voltam ilyen élethelyzetben, mint ő, de valahogy mégsem gondolnám hogy fordított esetben így reagálnék az ő boldogságára. Szóval van igazság szerintem abban amit írtál és lehet az is jogos hogy az embernek az életében nincs szuksege ilyen barátokra. :( hát meglatjuk mi lesz, majd az idő eldönti.

Amúgy én olyan szinten nem vagyok haragtartó típus, hogy ha egy kis szikráját is látnám annak hogy megbánta, vagy újra nyitna felém, el tudnám felejteni ezt az egészet.

24es válaszoló: magamból kiindulva, én ha beszélgetnék is mostanában ezzel a barátnőmmel, maximum annyit kérdeznék tőle hogy miújság van velük, valahogy tapintatlanságnak érezném konkrétan szóba hozni nála hogy na és hogy állnak a "babaprojecttel". Hiszen nyilvánvaló, hogyha jönni fog a baba arról úgyis értesülni fogunk előbb vagy utóbb, nem hiszem hogy jót tesz ha állandóan rákérdeznek az emberek. Lehet hogy ő viszont emiatt úgy érzi hogy én nem foglalkozok vele eleget. Ez elég faramuci helyzet, ezért is tartom fontosnak az állandó kommunikációt és hogy elmondjuk a másiknak, hogy mi játszódik le bennünk aktuálisan, hiszen nem vagyunk gondolatolvasók, nem tudhatjuk mi zajlik a másik fejében. :(

De persze az is lehet hogy a barátnőd most annyira el van foglalva magával és a babájával hogy tényleg semmi más nem nagyon érdekli ezen kívül. Eléggé be tud szűkülni az ember gondolkodása, de ez nem ad okot arra hogy így "lerázzon" téged, abszolút megértem hogy ez neked rosszul esik :/ sajnálom, és kitartás Nektek! Remélem hamarosan hozzátok is megérkezik a gólya!

25ös: Értem persze , hogy ez egy olyan helyzet amit nehéz feldolgozni, de azért az hogy megutálsz bizonyos embereket, mert ők babát várnak, nekem nagyon erős. Ha te próbáltad ezt leplezni, az még mindig a jobbik helyzet.

Ezek után most úgy érzem hogy lehetne akármilyen kedves aranyos velem, ha nekik is sikerülne a baba, én már nem hiszem hogy tudnék ugyanolyan bizalommal fordulni felé mint eddig. Mint írtam nem vagyok egy haragtartó típus, tehát nem lesz ebből balhé meg veszekedés, de szerintem sosem lesz már ugyanolyan a kapcsolatunk mint volt, mert én most óriásit csalódtam benne. Most tényleg, nem lenne jobb mindent megbeszélni, mint hogy ő most gyakorlatilag elvonulva "utál" engem? Nekem ez nem érett viselkedés.

Az első sikertelen próbálkozás óta folyamatosan támogattam őt ahogy csak tudtam, ennek már több mint 2 éve. Szó sem volt olyasmiről hogy az orra alá dörgöltem volna, nagyon sokáig gondolkodtam rajta hogy hogy kellene neki elmondani, de mivel már tudta a család, nem szerettem volna hogy mástól tudja meg, így vele személyesen találkoztam és külön elmondtam neki mikor kettesben voltunk, hozzátettem azt is hogy tudom hogy ez nem könnyű helyzet és én továbbra is ott vagyok neki ha bármiben szüksége van rám. De ez a helyzet, titkolni nem fogom, az szerintem megintcsak nem lett volna szép ha az egész család tudja csak ő nem, és vagy mástól tudja meg vagy akkor esik le neki mikor elkezd nőni a hasam. Szerintem épp az nem lett volna szép dolog tőlem.

Az meg hogy tök normálisan elmondom hogy kisbabát várok, hát azért ne nevezzük már "orra alá dörgölésnek". Nálad akkor valószínűleg épp jól jött ki a szituáció, hogy a barátnőd nem mondta el neked hogy terhes, és magadtól jöttél rá, de ez elsülhetett volna másképp is. Mondjuk pont hogy az esik szarul hogy nem mondja el neked, hanem így kell rájönnöd. Ezt honnan kellene tudni az embernek hogy mivel tesz jót és mivel rosszat a másiknak egy ilyen helyzetben?