Ki hogy eli meg?

Elmondom az én történetemet, mégha nem is leszek vele népszerű:

Én nagyon nehezen éltem meg. Nem értettem, hogy nekünk miért nem jön össze, pedig a megismerkedésünktől mindenen át tündérmese volt a kapcsolatunk. Már csak egy gyerek hiányzott a még nagyobb idillhez és boldogsághoz...gondoltam én. Elkeseredtem, amikor más lett terhes, ha terhes nőt láttam. Fájó volt. Mentem előre mint egy bulldog, vizsgálatok, kezelések, végül lombikkal sikerült. Azt hittem, hogy ez a csúcs, szerelmünk beteljesedése.

Majd megszületett a lányom és jött a pofon. Kb 1 évig nem is tértem magamhoz. Most 1,5 éves és most kezdem érezni, hogy újra élek, van életem. De még mindig vannak piszkosul nehéz pillanatok. És nem mondhatom egyszer sem azt, hogy elég, nem csinálom. A férjemmel eltávolodtunk egymástól, beleszürkültünk a mindennapi robotba, amivel a gyerek jár. Most még ezen is dolgoznunk kell, hogy ebből a gödörből kikecmeregjünk.

Imádom a lányom. Minden tiszteletem azoké, akik 2-3-4 stb gyereket szülnek vagy csak szeretnének. De nekem ő lesz az egyetlen gyermekem.

Azért mondtam el, mert én örültem volna, ha nemcsak a rózsaszín ködös aspektust ismerem az elején és fel tudtam volna erre készülni, és nem hidegzuhanyként ért volna a valóság. Cukormáz nélkül.

Nehezen éltem meg. Elmentem magamtól egy ciklus eleji és végi hormon panelt csináltatni (magán úton), megcsináltam a termékenységtudat tanfolyamot, figyelgettem mikor érek ovu közelbe, megismertem a testem. Beiratkoztam aviva tornára, egészségesebb táplálkozásra váltottam és sportolni kezdtem, aztán egyszercsak bumm... 13. hónapban jött össze. Elképesztő sokk, mert akkor már az esélytelenek nyugalmával, rutinszerűen teszteltem.

Engem az viselt meg nagyon, hogy tökéletes ciklusaim, tökéletes hormon eredményeim vannak és mégsem...

Utólag úgy látom, hogy rendeznem kellett még néhány dolgot az életemben teherbeesés előtt, így biztosan nem volt véletlen.

A rózsaszín ködhöz pedig... Aki realista (én az vagyok), az szerintem felméri, hogy ez nem habcsók, álom, meseszép világ egy babával. Csodálatos érzés megtudni, hogy anya leszek és csodálatos a kezemben tartani is, de MINDEN megváltozik az adiggi életében egy párnak és ezzel azért nehéz BOLDOGulni. Némileg be is fordultam szülés után, de én már a pozitív tesztnél is hol zokogtam, hogy úristen mi lesz, hol ugráltam örömömben... Na hát kb. gyerekkel is ilyen az élet. :D