Miért olyan nagy dolog a meddőség?

Örökbefogadható, egészséges újszülöttre nagyon hosszú a várólista.

Nálunk fölmerült, hogy esetleg meddő vagyok (én vagyok a nő). Az örökbefogadás annyiból könnyebb lett volna, hogy vannak örökbefogadható embriók is, és jó eséllyel ez az út nálunk sikeres lett volna. Amitől én tartottam, de a párom még inkább, hogy mi mindketten szélsőségesen reál/matematikai érdeklődésűek vagyunk, amit a vér szerinti gyerekünk jó eséllyel örököl, ott meglenne az összhang, de egy örökbefogadott babának nem biztos, hogy jó szülei lennénk. Hiába vennénk körül szeretettel egy ilyen gyereket, esetleg úgy érezné mellettünk, hogy ő más, nem jó.

Aztán végül nem kellett eldöntenünk, hogy bevállaljuk-e az örökbefogadást, mert megfogant a saját babánk.

Mit kell ebben logikát keresni? Ne próbálj már felsőbbrendűnek meg okosnak tűnni hogy idehánysz egy ilyen kérdést, semmi értelme. Mivel hogy te nem akarsz, pont ezért nem érted. Ennyi a válasz, nem több. Aki szeretne, az szeretne és mindent megtesz érte amit csak tud. Ha kell, pénzt költ rá. Mert SZERETNE. Nem logika, érzelem.

Jesszus, nem is értem minek fáradtam a válaszommal. Falra hányt borsó.

Vagy más gyereke már nem jó, akiről lemondtak (vagy egyéb ok)?

- Az nem ugyanaz. Mivel férfi vagy, sosem fogod megtapasztalni, hogy milyen az, mikor hosszú évek óta várod, hogy két csíkos legyen a teszt.. Aztán egyszer csak meglátod a két csíkot, sírsz, mint egy kisgyerek, közben annyira boldog vagy, mint még soha, és a párod is elpityeredik, aztán elkezdesz aggódni, hogy minden rendben lesz-e, megmarad-e, jaj csak egészséges legyen.. Aztán telnek a napok, az orvos látja a petezsákot, visszarendel 2 hét múlva, mikor már biztosan lesz szívhang is. Kegyetlenül lassan cammog az idő, minden perc egy órának tűnik, de aztán eljön a vizsgálat napja, olyan gyomorgörcs van benned, mint az első randi / legfontosabb vizsgád előtt.. Bemész, illedelmesen elbeszélgetsz a dokival, de legszívesebben már magadnak elvégeznéd az ultrahangot, csak hallhasd, és láthasd már.. és akkor meghallod. Dobog a szíve, a szerelmetek legédesebb gyümölcse..Életed legszebb ritmusa.

Ekkor már érzed, hogy elválaszthatatlanok lesztek, és mindent megteszel majd azért, hogy boldognak lásd..

Ahogy tovább telnek a napok a gondolataid felét bőven kiteszi a gyerek, a gyereknevelés, a megfelelő kiságy, mellszívó, cumisüveg, babakocsi..

Aztán szépen lassan elkezd kikerekedni a pocak, nyúlnak az izmok,szalagok, néha fáj itt-ott, de nem bánod, mert tudod, hogy egy csodálatos dolog, amiért megéri elviselni a fájdalmat..

Majd (jó esetben) érzed, hogy itt az idő, nincs tovább, menni kell. A párod még sosem láttad egyszerre ennyire izgatottnak, szétszórtnak, feszültnek, és aggódónak, mint most.

Nagy nehezen beértek a kórházba, megvizsgálnak, és közlik, hogy valóban beindult a szülés. Apukán úrrá lesz a pánik, és azt sem tudja, hogy hova kapjon, majd inkább megkérdezi, hogy szükséged van-e valamire

…

Aztán felgyorsulnak az események, jönnek a tolófájások, és végül világra jön az a kisember, aki benned élt 38-41 hetet, aki miatt annyit aggódtál, akit már akkor féltettél, és szerettél, mikor csak gondolat volt csupán.. És akkor a melledre teszik, te megpillantod, egy életre belédég a látvány. Őt látod a világon a legtökéletesebbnek. Minden egyes ujjacskáját megszámolod, megpuszilod, beszívod az illatát, és legszívesebben kiszaladnál a világból, hogy elkiabálhasd mindenkinek, hogy te vagy a legszerencsésebb, és legboldogabb ember az egész földön..

"Az örökbefogadás annyiból könnyebb lett volna, hogy vannak örökbefogadható embriók is, és jó eséllyel ez az út nálunk sikeres lett volna."

Ekkora orbitális baromságot is ritkán olvasni. Embriot nem lehet orkobefogadni

Nő vagyok, de hasonlóan gondolom, mint te, bár nem ennyire szélsőségesen.

Más nők véleményét tisztelem ezzel kapcsolatban és az érzéseiket, hogy nekik ennyire fontos a saját baba, pedig nekem más az értékrendem és az érzéseim.

Szívesen örökbefogadnék és egyáltalán nem kell kisbabának lennie, egy idősebb gyermeket is tudnék szeretni. Úgy vagyok vele, hogy az a pénz, amit a meddőségi kezelések és a lombik program elvinne, azt költhetném a már megszületett gyerekre. Kemény sors várhat rá örökbefogadás nélkül és számomra fontosabb egy már létező emberi lény, mint egy még csak gondolatban létező baba.

Ugyanúgy lehet édes, kedves, okos, szeretetteljes, mintha a sajátom lenne. Nekem ezek a dolgok fontosabbak.

#16, de lehet: [link]

A mesterséges megtermékenyítésből visszamaradt embriókat, ha a genetikai szülők ezt választják.