Mikor és hogyan marad el az az érzés hogy már úgy sem fog sikerülni?

Tunetmentes vagyok IR-rel, PCOs-val, ket gyerekem van, dieta+aviva tornaval, gyogyszer nelkul. A pajzsmirigyem alulmukodott, ez sokszor egyuttjar az IR-rel, illetve a prolaktinom hatarerteken belul volt, de a babahoz elvileg mar magas. Ezek mind a gyerekvallalas elott kiderultek, az IR mar evekkel korabban, igy en a hormontornat meg a dietat csinaltam, illetve csaladallitasra is elmentem az esetleges lelki reszet rendberakni, mert a hormondokim azt mondta, hogy kb. 60%-ban mulik azon, a tobbi a fizikai allapot. Az elso gyerek rogton osszejott, a masodikra 2 evet vartunk, de kozben szoptattam, ahogy azt abbahagytam, sikerult, az alapbol magasabb prolaktin ugy latszik, mar tul magas volt ugy. Akkor volt tobbszor, hogy fel akartam adni, mert mondtak szakertok is, hogy keves szopi mar nem szokta megakadalyozni, hat nalam megis. Sok ir-es sikertortenetet talalsz az avivatornat csinalok kozott. Drukkolok. Engem az mozditott ki a holtpontrol, mikor egyszer ket hetet kesett, es mar azt hittem, baba van, de nem teszteltem, akkor annyira izgatott es boldog lettem a bekepzelt tunetektol, hogy tuti baba van, hogy mikor aztan vegul megis csinaltam tesztet, negativ lett, majd ra fel napja megjott, akkor lattam, hogy valojaban nem akarom feladni.

Az első évben minden hónapban meghaltam kicsit, ezután ilyen általános szomorúság maradt. 3 év után átmentem tagadásba. Nekem nem kell gyerek, jobb is így ketten, de jó, h nem sikerült. Aha, persze. 🤣 kb 1 év telt el így (persze nem védekeztünk), aztán valami hihetetlen nyugalom szállt rám. Hogy majd jön, ha akar, ha meg nem, akkor örökbe fogadunk, úgy is jó lesz. Élveztük egymást, programokat csináltunk, közben nagyon vártuk a babánkat. 6 év után eldöntöttük, hogy örökbe fogadunk. Elkezdtük beszélni, kinek mi fér bele, lehet-e cigány, vak, nagyobb gyerkőc, testvérpár, stb. Mondanom sem kell, hogy még abban a hónapban megfogant a nagy. 😄

2-es, ha jol ertem, tobb gyereketek is lett, a kicsi mennyi ido utan sikerult?

Első hónapban sikerült a 2. és a 3. is. 😄

Nekünk 6 évig nem jött és végig biztos voltam benne, hogy a szervezetem képes rá, csak a lelkemnek kell helyrejönnie és akkor helyreállnak a hormonértékeim és minden, ami az orvosok szerint leküzdhetetlen akadálya a dolognak. Emiatt dolgoztam is rajta, alternatív irányokat kerestem stb., szóval nem jött el az az érzés, hogy feladom, inkább bennem is az volt, hogy jön majd, ha úgy ítéli meg, hogy már lehet. :)