35 feletti meddőséggel küzdő nők, hogy viselitek amikor a korotokkal stresszelnek titeket?

Hát figyelj... Sajnos ez az első időszakban így van, főleg olyan emberektől, akik nem annyira empatikusak, vagy nem gondolnak bele, hogy ez érzékeny téma. Nem rosszindulatról van szó, egyszerűen csak nem gondolnak bele. Most ez a szenzáció pár napig, aztán majd találnak másik beszédtémát.

18: Ha már a szavakon lovagolunk (és többedik alkalommal látom, hogy itt kijavítasz valakit), akkor engedd meg, hogy tisztázzuk valamit: amikor egy év rendszeres védekezés nélküli nemiélet mellett sem jön össze egy párnak a baba, azt bizony infertilitásnak (= csökkent nemzőképesség, sterilitás férfi esetében, a gyakorlatban meddőség) nevezik. Az én papírjaimon is az van, hogy női infertilitás/meddőség k.m.n., pedig "csak" pajzsmirigy alulműködésem és IR+em van, igazolt peteéréssel. Szóval nem csak az a meddő, akinek valamilyen nyilvánvaló oknál fogva sohasem lehet gyereke (pl kivették a méhét/heréit). Ha belegondolsz, eleve meddőségi centrumokhoz/specialistákhoz fordulunk segítségért. Nem bántásképp írtam, csak már tényleg nem az első alkalom, hogy valaki ezt szóvá tette itt mostanában.

Ezt a baromsagot! En sajnos tobbszoros vetelo vagyok, az 5ik terhessegemet sikerult kihordanom es most van egy 15 honapos fiam.

36 eves vagyok, az elso vetelesem 28 evesen tortent. 34 voltam mikor en es a ferjem.is atestunk minden teszten, aminek az eredmenye az volt hogy egeszsegesek vagyunk es vegyunk erot magunkonk, foleg en es probalk9zunk tovabb. Igy is tettunk es megszuletett a tokeletes, egeszseges fiunk.

De az egeszel annyit akartam mondani hogy az orvos aki ennyi idosen oregnek nevez a szuleshez, allj fel es koszond meg az eddigi szolgaltatasst de egy sokkal nyitottabb es relevans szakmai velemenyre van szukseged es nem egy beszukult mondvacsinalt orvosera. Allj ki magadert mert a korod miatt nem vagy kevesebb a tobbi nonel

Teljesen együttérzek Veled és az a szomorú, hogy eddigi tapasztalataimból nekem az jön le, hogy ez az egész nagyrészt csak pszichológia. Ha megváltozna erről a kommunikáció társadalmi és orvostudományi szinten, biztos hogy jóval több gyerek tudna megszületni.

De azok a fiatalok és kevésbé fiatalok, akikkel tele vannak a meddőségi várói, megkapják, hogy beazonosított - vagy sokszor pont ismeretlen - okokból "csak a lombik" jöhet szóba és ez visszafordíthatatlan(!) állapot, ketyeg az óra. Mindegy, hogy huszonéves, harmincas, negyvenes párról van szó - "ketyeg az óra".

Nekem meg pont az a tapasztalatom, hogy a termékenység bármikor visszaállhat. A biológiánk nem különbözik olyan mértékben egymástól, hogy egyes nők képesek 50-60 évesen is gyermeket kihordani, mások felett meg eljárt az idő feleennyi idősen. Csak egyszerűen olyan környezetben élünk, ami drasztikusan hat a női és férfi termékenységre is, s ebben kiemelkedő szerepe van pontosan a szétstresszelésnek, hogy ez van benne a köztudatban, hogy a "gyilkos IDŐ"... Pl. azok, akiket petefészek kimerüléssel riogatnak, simán lehet, hogy csak a stressztől lanyhult a petefészek lelkesedése és amint egyensúlyba kerül a nő lelkileg, ismét rendeződik a helyzet, hiszen a peték még mindig ott vannak. Csak hát ez egy ördögi kör, hogy amint kimutatnak egy kedvezőtlen állapotot, arra rögtön rástresszelsz és még kedvezőtlenebbé teszed ezzel.

Egyébként annak ellenére, hogy a leleteken meddőség van feltüntetve, szerencsére már sok orvos nem veszi a szájára ezt a szót, csak százalékos esélyeket mondogatnak. Vagy ott van a SOTE meddőségije, ami most már "asszisztált reprodukció", vagy determinizálás helyett "nehezített" gyermekvállalás - szóval van valamilyen lassú szemléletbeli változás már ebben is. És ez nem eufemizmus, a dolgok szépítése, hanem azon a felismerésen alapul, hogy a kérdés nem fekete-fehér és nagyon nem mindegy, mi van a fejünkben, miben "hiszünk".

Ezért sem ideális az orvosod kommunikációja, érdemes lenne mást keresned, aki együttérzően tud megnyilvánulni a témában. Nem is értem egyébként, hogy miért azonnal a lombik, ha a hormonjaid rendben vannak. Ráadásul az is lehet pszichés hatással a beavatkozás sikerére, ha akár tudatosan, akár tudattalanul viszolyogsz ettől a kezeléstől vagy a kezelést végző nem empatikus, netalán még erőszakos is.

Ugyanígy az is pszichológiai terep már, hogy ha erre már ki vagy hegyezve, akkor még nagyobb elemi erővel üt be a következő megjegyzés és kezded úgy érezni, mintha ezeket "vonzanád". Itt van egy jó videó arról, hogy hogy lenne jó, ha a környezetük kommunikálna a nehezített gyermekvállalással küzdőkkel: [link]

Végezetül, szerintem érdemes lenne megfontolnod valamilyen önismereti módszert, pszichoterápiát, aminek az esetedben több oldalról is lenne haszna (egy támogató, empatikus terapeutával). Hogy megerősödj lelkileg annyira, hogy leperegjenek rólad ezek a sértő megnyilatkozások, hogy a problémád mögötti esetleges lelki hátteret gyógyítsd, hogy ki tudj állni magadért az ilyen hajmeresztő szituációkban is.

Amikor én több év sikertelenség után végül 40 fölött teherbe estem spontán, nagy szerencsémre olyan szakemberek vettek körül, akik mindannyian támogatóan nyilatkoztak a gyermekvállalásunkról a korunk ellenére is. A nőgyógyász első körben kiemelte, hogy neki ki kell töltenie egy papírt arról, hogy az életkorom miatt veszélyeztettnek számítok, de ezt ne vegyem komolyan, egyáltalán nem igazolt az, hogy pusztán az életkor indokolná a kiemelt odafigyelést és determinálna problémákra vagy akár csak növelné azok esélyét. Ugyanígy a szülésznők is, a védőnő is, senki nem aggódta túl a terhességemet, a szülésznők saját tapasztalatukra hivatkozva egybehangzóan állították, hogy az utóbbi évtizedekben már rengetegen szülnek "idősebb" korban és nekik is jól megy, nem olyan leharcolt ma már egy harmincas évei végén járó vagy egy negyvenes nő, mint a hatvanas-hetvenes években, amikor megalapozták ezt a rögeszmét, hogy a "kor", meg az óra ketyegése.

Kívánom Neked is, hogy megtaláld a támogató szakembereket, akik képesek együttérzéssel, emberi hangon kommunikálni és azokat a lelki segítőket, akikkel megerősödhetsz érzelmileg. Van sok olyan alternatív segítő alapítvány, szervezet, akik pont ezzel foglalkoznak, az egész lelki oldalával, legyen bármilyen nehézség a fizikain. Akár még bábát is érdemes felkeresned, akik az átlagnál jobban képben vannak a szervezet és a lelki/érzelmi oldal összefüggéseivel és szerteágazó műveltséggel bírnak arról, milyen elakadással merre irányítsák az embert.

Igen, igazad van, meg látszik hogy jól megkínoztak mostanra ezek a "segítőkész" megjegyzések. Én is, amikor nagynéném bejelentette, hogy az unokahúgom babát vár, csak azt reagáltam rá, hogy én már ezekben csak a saját kudarcomat látom. Akármennyire is rosszul esett saját magamnak is ez a kijelentés, mert átérzem a másik oldal örömét is és azt, hogy nyilván egy ilyen bejelentésnél nem az én oldalam "gyásza" a téma.

Ami szerintem mindennél fontosabb lenne, hogy a környezet - legyen az egy kolléga, rokon, gyakorikérdések-hozzászóló vagy bármilyen eü szakember, ha képtelen a bátorításra, akkor inkább "fogja be", minthogy bármilyen determinisztikus kijelentést tesz vagy paráztat. Az ideál az lenne, ha inkább biztatnák a nőket, azt sugallanák, hogy ők hisznek bennünk, hogy az érintettek is higgyenek magukban, higgyenek a szervezetük önregeneráló képességében, higgyenek abban, hogy képesek megfoganni és babákat kihordani akárhány évesen is, bármit is mutatnak a leletek.

Ez "az élet értelme a gyerek" meg tényleg borzasztó kijelentés (férjem szerint egyenesen agresszív). Ráadásul sokszor olyanok szájából hangzik el, akiknek nem volt egy boldog, példaértékű életük és nem voltak a tudatosság, önismeret azon fokán, hogy a gyerekeiket érzelmileg jobb alapokkal lássák el, hogy nekik már ne kelljen annyi életvezetési nehézséggel megküzdeniük. Ilyenkor meg felmerül, hogy talán valamilyen önértékelési pótléknak, eszköznek, kompenzációnak szültek gyereket? Szóval maradjunk annyiban, hogy normálisan az élet értelme az élet és ha valakinek ezt nem sikerül megfelelő minőségben összehoznia, akkor "vigaszt kereshet" más dolgokban is, pl. a gyerekében, ami viszont nem biztos, hogy egészséges. Mert normálisan szerintem a gyereket nem kéne azzal terhelnünk, hogy ő az életünk értelme, ez az elvárás erősen korlátozza a szabadságát és azt, hogy megtalálja a saját útját.

Pl. amikor az egyik nagyszülőnk megtudta, hogy kislányt várunk, az első megjegyzése az volt, hogy "legalább lesz, aki gondoskodjon rólatok időskorotokra"... Szóval vannak hajmeresztő dolgok az emberek fejében, de ez mindig a saját pszichózisukról szól, a saját öntudatlan önigazolásuk. Pl. ezen nagyszülő azt a felvetést hárítja el ezzel, hogy felelőssége lenne abban, hogy a fiai felé se néznek. Ja, hát nem azért nem néznek felé, mert ő valamit rosszul csinált, hanem mert férfiak...

És ami még bosszantó ebben az "élet értelmében", hogy általában nők célozzák nőknek, amikor nagyon sokan pont azért szülnek később, mert a férfiak még "élni akarnak", meg nem érzik magukat harmincas éveikben sem késznek a gyerekvállalásra vagy egyszerűen csak nem tudnak elköteleződni, párkapcsolatként együttműködni nőkkel. Különös egybeesésként gyakran pont az "anyuci élete értelme" férfiak...

Továbbra is élek azzal a meglátással, hogy nagyon sokat segít ebben a nehéz helyzetben is az önismereti út, legyen az egy egyszerű pszichoterápia vagy csoportos módszerek, pl. családállítás vagy pszichodráma. Erre az útra nem "beteg" emberek lépnek, hanem akik meg akarják ismerni magukat, hogy miért viselkednek/éreznek így vagy úgy, mi az, ami a családjuk, gyerekkoruk befolyása ebben (kb. 80-90%) és mi lenne a saját, személyiségük szerinti reakciójuk dolgokra.

Én még ráadásul abban a "szerencsés" helyzetben voltam, hogy sok egészségügyi problémám volt korábban, amikben orvosok olyan kijelentéseket tettek, melyeket az élet megcáfolt és meggyógyultam ezekből mégis, így a termékenységünkkel kapcsolatos orvosi meglátások már csak egyik fülemen be, másikon ki. Pl. amikor volt olyan gyanú, hogy rosszul vagy nem is működik a petefészkem, amit az orvosok visszafordíthatatlan petefészek-kimerülésként definiáltak, azt úgy értelmeztem, hogy legalább több petesejt marad későbbre. :) Folyamatosan hittem magamban, abban, hogy minden visszafordítható, visszaállítható, egyáltalán nem ment le az önbizalmam ezért, a nőiségem nem szenvedett csorbát, de még így is sokat segített, hogy van mellettem egy jó pszichoterapeuta, aki felerősíti számomra a belső hangomat, úgyhogy csak ajánlani tudom. Azt meg nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy

1) A termékenységi problémák mögött nagy arányban lehet lelki ok is, még konkrét fizikai elváltozások mögött is, amin segít az önismereti út.

2) Magával a nehéz helyzettel is sokkal könnyebb megbirkózni a segítségével, ha az ember megismeri a saját blokkjait, a környezete által ráterhelt dolgokat, mert innentől ezek leválaszthatóak a valós problémáktól.

Sokkal hatékonyabb az, ha Te jársz a saját önismereti utadon ("a dolgok lelki háttere" - azaz, amit pont hiányolsz), mint ha videókat, élménybeszámolókat nézel a neten másoktól.