Úgy érzem lassan megbolondulok. Ördögi körben élek, ti mit tennétek a helyemben?

Jelenleg egy olyan munkát végzek, amit szívből gyűlölök, de nem merek váltani, mert épp a babaprojekt közepén vagyunk és félek, hogy két szék közé esnék.

Lassan már egy éve próbálkounk, teljes sikertelenség, bár tudom, hogy ez még teljesen normális időszak. Év elején megfogadtam magamnak, hogy ha szeptemberig nem lesz baba, akkor felmondok a munkahelyemen, mert nem akarok időtlen időkig várni, hogy "na majd most". Akkor biztos az ég is úgy akarja, hogy váltsak és majd azután próbálkozhatunk ismét. Viszont ekkor jött a vírus második hulláma, én pedig nem mertem felmondani, mert féltem, hogy nem találok másik munkát. Mára viszont már annyira ki vagyok idegileg, hogy otthon is mindenért robbanok, mindenkivel kötekszem és nem vagyok valami jó társaság, ez pedig minden egyes nem várt mensivel csak rosszabb lesz, és napról napra jobban utálok bemenni dolgozni.

Ha összejönne a baba, akkor szeretnék a lehető leghamarabb otthon maradni és keményen ráállni a tanulásra már a terhesség alatt is, mert jelenleg egyszerűen nincs agyi kapacitásom a munka mellett további tanulásra. (nem mondom, hogy nem velem van a baj, de ismerem a korlátaim) Szóval egy ördögi körbe kerültem, nem mondok fel, mert egyrészt félek, hogy nem találok mást és ha már váltok, akkor másik területre szeretnék helyezkedni, de nem tudok másik területre lépni, mert nem tudom magam továbbképezni megfelelően, ha pedig itt maradok, akkor úgy érzem sose lesz baba, ha pedig nem lesz baba, akkor nem maradhatok otthon sem néhány hónapra felkészülni.

A férjem támogatná a felmondást, de nem merem meglépni. Folyamatosan csalódok magamban és azon rágódok, hogy vajon más mit gondolhat. Már attól szégyellem magam, hogy a terhesség alatt szerenék otthon maradni, mert tudom, hogy másik majd a végéig talpon voltak.

Biztos vagyok benne, hogy az emberek 90%-a megoldaná jó időbeosztással, de sajnos én ilyen problémás vagyok. Az sem segít, hogy nem vagyok egy lángelme sem, és tapasztalataim alapján nem tudom magam eladni sem pl. egy interjún.

Kérlek ne írjatok olyan válaszokat, hogy hülye vagyok, meg hasonlók, mert a munkám révén csak ezt hallom. Ettől függetlenül peresze a kritikát elfogadom, ha úgy van megfogalmazva.

Köszönöm!

25/L