Úgy érzem lassan megbolondulok. Ördögi körben élek, ti mit tennétek a helyemben?
Jelenleg egy olyan munkát végzek, amit szívből gyűlölök, de nem merek váltani, mert épp a babaprojekt közepén vagyunk és félek, hogy két szék közé esnék.
Lassan már egy éve próbálkounk, teljes sikertelenség, bár tudom, hogy ez még teljesen normális időszak. Év elején megfogadtam magamnak, hogy ha szeptemberig nem lesz baba, akkor felmondok a munkahelyemen, mert nem akarok időtlen időkig várni, hogy "na majd most". Akkor biztos az ég is úgy akarja, hogy váltsak és majd azután próbálkozhatunk ismét. Viszont ekkor jött a vírus második hulláma, én pedig nem mertem felmondani, mert féltem, hogy nem találok másik munkát. Mára viszont már annyira ki vagyok idegileg, hogy otthon is mindenért robbanok, mindenkivel kötekszem és nem vagyok valami jó társaság, ez pedig minden egyes nem várt mensivel csak rosszabb lesz, és napról napra jobban utálok bemenni dolgozni.
Ha összejönne a baba, akkor szeretnék a lehető leghamarabb otthon maradni és keményen ráállni a tanulásra már a terhesség alatt is, mert jelenleg egyszerűen nincs agyi kapacitásom a munka mellett további tanulásra. (nem mondom, hogy nem velem van a baj, de ismerem a korlátaim) Szóval egy ördögi körbe kerültem, nem mondok fel, mert egyrészt félek, hogy nem találok mást és ha már váltok, akkor másik területre szeretnék helyezkedni, de nem tudok másik területre lépni, mert nem tudom magam továbbképezni megfelelően, ha pedig itt maradok, akkor úgy érzem sose lesz baba, ha pedig nem lesz baba, akkor nem maradhatok otthon sem néhány hónapra felkészülni.
A férjem támogatná a felmondást, de nem merem meglépni. Folyamatosan csalódok magamban és azon rágódok, hogy vajon más mit gondolhat. Már attól szégyellem magam, hogy a terhesség alatt szerenék otthon maradni, mert tudom, hogy másik majd a végéig talpon voltak.
Biztos vagyok benne, hogy az emberek 90%-a megoldaná jó időbeosztással, de sajnos én ilyen problémás vagyok. Az sem segít, hogy nem vagyok egy lángelme sem, és tapasztalataim alapján nem tudom magam eladni sem pl. egy interjún.
Kérlek ne írjatok olyan válaszokat, hogy hülye vagyok, meg hasonlók, mert a munkám révén csak ezt hallom. Ettől függetlenül peresze a kritikát elfogadom, ha úgy van megfogalmazva.
Köszönöm!
25/L
válasza:Ott a hiba, hogy azt tervezgeted x ideje, hogy felmondasz. Ez így nem jó.
Eldöntötted, hogy felmondasz, akkor 1000-rel neki kell állni munkát keresni és ha van jobb, akkor dobbantani, nem arra várni, hogy jobb lesz, vagy végre teherbe esel és akkor el lehet menni táppénzre. Hidd el, ha új munkád lesz, akkor nyugodtabb leszel, nem lesz annyi stressz és könnyebben fog jönni a baba is.
válasza: válasza:A stressz nem segíti a baba dolgot.
Ha ennyire nem szeretsz ott lenni, mondj fel. Valóban fiatal vagy még néhány hónap nem számít, nem csúszol ki az időből. Keress egy új állást!
A baba mellett az elején sem lesz agyi kapacitásod tanulni. Örülni fogsz, ha pihenhetsz v.a háztartást el tudod rendezni..
válasza:Van másik hely, ahová tudnál menni dolgozni?
Addig oké, hogy fel akarsz mondani, de ha nincs hová menned dolgozni, akkor ebben a helyzetben nehezebb munkát találni.
Én keresgélni kezdenék és ha felvesznek máshová, pár hónapig jegelném a babát. De ha próbaidő alatt leszel terhes, akkor még úgysem fogják tudni, hacsak nem olyan munkahelyre mész, amit terhesen nem csinálhatsz. Ez nem túl szép dolog, de opció.
Figyelj oda, hogy ne tudják meg a tervedet, mert akkor a végén még ők mondanak fel.
válasza: válasza: válasza:Ne úgy mondj fel, hogy nincs hová menned. Keress új munkahelyet, ha már van felmondasz. Hidd el amiatt nem jön össze, mert állandóan stresszelsz.
Plusz ahogy nyilatkozol magadról önértékelési problémáid is vannak.
Legelőször is ezt kellene rendezned, hogy találj jó munkát. Amíg nullára tartod magad, addig sajnos olyan munkát fogsz csak találni. Amint jobb passzba kerülsz, jobb munka jön.
Még egy jó tanácsom lenne...baromira ne érdekeljen ki mit mond, az a lényeg a férjed támogat. Senki felé nem kell elszámolnod, hogy meddig dolgozol. Aki végig dolgozik az az ő baja. Én az elejétől itthon vagyok és imádom. Nem érdekel ki mit mondd, megtehetem és kész.
Tényleg szedd össze magad lelkileg is picit és hidd el, egyik jó vonzza a többit.
válasza: válasza:Istenem, de együttérzek veled, könnybe lábadt a szemem, ahogy olvastam :(
Ugyanebben a szituációban vagyok én is, csak 5 évvel idősebb vagyok... Én most elégeltem meg és covid ide vagy oda, elkezdek keresni,addig vhogy kibírom, közben megy tovább a próbálkozás. Ezt tudom javasolni neked is, egy munkahely se éri meg a lojalitást. Ha az új helyen sikerül teherbe esni az elején, na puff, mi van akkor, csak ne tudják meg, ez a lényeg. Szívből kívánom nektek, hogy mielőbb összejöjjön!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!