A baráti és családi körben is kisbaba fog születni, nekünk viszont nem jön össze. Hogy kezeljem ezt a dolgot?

Kedves utolsó, több válaszban láttam már a történeted, tényleg reményt tud adni. De te már tudod hogy végül lehet gyereked!!! És nagyon szerencsés vagy, hogy volt időd hat évet várni!

Amugy meg a legtöbben harminc utánra tudják idoziteni, mert az az elvárás hogy előtte kell egy háttér. Meg egy pár. És torokszorító, mikor rájössz, hogy ezt bizony nem lehet(ett volna) időzíteni.

Kerdezo! Én is így voltam mikor vártam a bebimre... Inkább ritkitottam a találkozásokat, aztán időről időre összeszedtem magam és nagyon gratulaltam.

Nagyon szorítok hogy összejöjjön egy babacska nektek! Addig meg nezessetek meg magatok hátha vmi könnyen kezelhető probléma áll a késlekedés hátterében.

Én is úgy próbáltam feldolgozni, amit a 4. írt. Neked attól, hogy másnak van, nincs kevesebb esélyed. Nálunk egy évet váratott magára, és a várandósság se problémamentes. Nem volt könnyű nézni, hogy egy csomó ember akik nálunk fiatalabbak, már babát vár. Mondjuk ők inkább távoli ismerősök, így úgymond nem tudtam féltékeny lenni. Akik a rokonságban közben lettek várandósok, nekik őszintén örültem, volt akitől "rásegítő" ötleteket is hallottam. Egy távoli ismerősnél volt problémám, vele többször is találkoztam, és állandóan hisztizett, hogy milyen szar neki, hogy becsúszott a baba. Na ez sok volt, hogy még sajnálni is kellett, amiatt, amire mi nagyon vágytunk.

Én kb egy évnél értem mélypontra, akkor már pár hónapja a kivizsgálásokat is megkezdtük férjemmel. És egy kicsit elengedtem/feladtam/máshogy álltam hozzá, és akkor sikerült :)

Nagyon kivoltam, mint gondolom mindenki, de aztán ahogy olvasom a dolgokat, az egy év még nem is sok.

Hát én agybajt kapok ha azt mondják: ne görcsölj rá, ne stresszelj rá, enged el, majd jönni fog ha akar. Ilyeneket ne mondjunk már egy párnak akik meddőséggel küzdenek, mert ők ezeket nem úgy tudják megtenni, mivel nagyon szeretnének babát, főleg ha már évek teltek el, és lehet nem is fog sikerülni.

Nálunk is az a helyzet amit az egyik hozzászóló ír, hogy azoknak sikerül a baba akik még együtt se voltak mint egy pár, amióta mi már próbálkozunk. Nehéz ezt feldolgozni, teljesen megértelek.

A mi történetünk: mi már több mint 4 éve küzdünk a babáért. Sok orvos, sok vitamin, sok vizsgálat, műtét, sok csalódás, 5 inszemináció, 3 lombik, és egy missed ab a 8.héten, mert leállt a szíve. Amikor sikerült a terhesség, akkor 1 héttel később keresztlányunk anyukája (baráti társaság) is terhes lett. Mindig beszéltük, hogy kinek mi a tünete. Nálunk leállt a szíve, aznap zokogtam, hogy ráadásul pont ugyanolyan idős lesz majd náluk a babó, és ez így milyen nehéz lesz. Kellett pár hét nekünk, de utána ugyanúgy érdeklődtünk felőlük. Missed ab műtét után 2 héttel megtudtam, hogy unoktesóm felesége is várandós, ő is kb pont akkor esett teherbe amikor én. Hát ez se volt könnyű.

Borzasztó, hogy nekünk ez jutott, de mindezek mellett örülök nekik.

Én ezt azért nem irigységnek nevezném, egyszerűen csak ez egy fajó pont azoknak akiknek nem sikerül.

Azt nem írtad, hogy tudják e hogy nálatok mi a helyzet. De ha tudják, akkor szerintem megértik a fájdalmad. Amíg nálatok nem sikerül a babó (de bízzunk benne, hogy minál hamarabb beköszönt hozzátok), addig is náluk tudsz babázni. Amikor keresztlányunk megszületett azt hittem el fogom magam majd sírni ha először látom, de tényleg teljes szívemből tudtam neki örülni. Szerintem nálad is hasonló lesz majd azért, csak most rosszabbul érzed magad. Ha már így több mint 1 évnél tartotok akkor én azért csináltatnék még több vizsgálatot most már. Sok sikert kívánok!

Nem tudom mióta próbálkoztok, de megértelek. Nekünk 18 hónap alatt jött össze az első gyermekünk. Volt vetélésem is, és a vetélés után rögtön derült ki, hogy a bátyáméknál jön a második baba. Senki nem volt tekintettel ránk, kb. magasról tettek arra, hogy nekünk milyen veszteségben volt részünk. Mindenki őket ajnározta. Igyekeztem nem törődni vele. Miután az övék megszületett, rá egy hónapra megfogant a lányunk.

Amit tudok neked tanácsolni ( tudom piszok nehéz), de próbáljátok meg elterelni a figyelmeteket. Koncentráljatok valami másra, ne csak a babára. Annyi minden van, ami a babaszületése után körülményesebb lesz. Nem lesztek annyit kettesben a baba érkezése után mint most. Használjátok ki! Mozduljatok ki!

Mi is nagyon rágörcsöltünk. Aztán közbe jött egy költözés, és nekem emiatt munkahelyet kellett váltani. Ez április elején volt. Dolgozni kezdtem, úgy voltunk vele, hogy most nem a babatéma lesz az elsődleges, és ha januárig nem jön össze, akkor majd elkezdünk orvoshoz járni. Májusban nem jött meg, de fel sem tűnt, pedig tüneteim is voltak, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. 6 hetes terhes voltam már, mikor ránéztem a naptárra, és rájöttem, hogy késik.