Hogyan kezeljem mikor rám akarják tukmálni az anyaságot?

Nem értem miért tartasz attól hogy ki mit szól.

Ellentétes a éleményetek mégis nekik van igazuk mert milyen nő vagy te.?

Nekem úgy tűnik nem igazàn tudod még eldönteni ezt a kérdést. Csak úgy teszel mintha mégis.

A szülők mindig a "legjobbat" akarják...

Amíg tanulsz:menj egyetemre.

Amikor egyedülálló:menj férjhez.

Amikor nincs gyerek:szülj gyereket.

Ezt sose értettem én se! De amíg nyomás alatt voltam, csak azért se mentem férjhez. Egy idő után abbahagyták. A gyerek kérdés is ilyen. Mondjad a szülőknek, hogy hagyjanak békén, hátha lesz hozzá kedved. Addig unokázzanak a tesódnál :D Amúgy nem írtad, hogy hány éves vagy. Tény, hogy egy idő után kockázatosabb, de egyre többen szülnek 35-40 felett. Néha megoldás, ha messzebb költözik valaki. Egyébként a saját gyerek teljesen más, mint a másé. Ő belőled lesz, és érzelmileg teljesen másképp fogsz hozzáállni.

Ha végképp nem hagynak, engedd el a füled mellett. Ha a férjeddel összhangban vagytok, vele beszélgessetek a témáról. Mi lenne ha...ő mit szól hozzá...szerinte se legyen sose gyerek...vagy esetleg fogadjátok örökbe...stb

Sok sikert! :)

Egyetértek! Minél idősebb egy gyerek, annál több van benne, ami nektek vagy jó vagy nagyon nem jó, de inkább az utóbbi! Egy nevelő intézetes, árvaházas gyerek iszonyú múlttal rendelkezik(eldobták innen is, onnan is), ami kijöhet rajta sokfélekeppen.

Egy kicsit még tudsz nevelni úgy, hogy talán lesz kötődés, bizalom köztetek. El elengedhetetlen!

#2

Nem csak a szülők, hanem a társadalom nagyrésze ezzel tukmál mindenkit, főleg a nőket. Ezt meg kell szokni, mert változni elég nehezen fog, tekintve hogy az egésznek a szaporodási ösztön az oka, az meg nem fog eltűnni az emberek többségéből és nem tudják elképzelni/nem viselik el, ha valakiben nincs meg.

Szerintem ülj le velük es higgadtan beszéljétek meg a dolgot. Ha még ezek után is tukmálnak, akkor pedig válaszolj ha kérdezik pl

Idővel majd meggondolod magad, nincs szebb dolog az anyaságnál-> Lehet, de valöszínűbb hogy nem és inkább bánom, hogy nincs gyerekem, mint hogy van.

Viszont külső nyomásra ne add be a derekad nem lenne jó se neked se a babának, ha mindig csak egy nem kívánt púp lenne a hátadon.

Semmiképp se szülj csak azért mert a szüleid várják el. Ha nincs meg benned a vágy akkor életed legnagyobb hibája lesz.

Én is azt javaslom hogy higgadtan vilagosítsd fel őket és mond el, hogy te nem érzed úgy hogy valaha is gyerekre vágynál. Boldog vagy hogy láthatod az unokahugod, de ennél többre te nem vágysz. És szépen kérd meg őket ne piszkáljanak ezzel a témával, fogadják el a döntésed. Biztosítsd őket arról, hogy de mivel ők a családod és szereted őket, így megígéred hogy tudni fognak róla ha egyszercsak mégis készen állsz egy gyerekre (még akkor is ha ez egy nagy kövér kamu). Így meghagyod az utat nekik hogy reménykedhetnek és talán ez a remény elég lesz ahhoz hogy ne akarjanak nyomás alá helyezni a továbbiakban.

Aztán vagy tényleg így érzel majd örökre vagy egyszercsak mégis megérik a gyerek dolog. Egyikkel sincs semmi baj.

Úgy ahogy itt leírtad, ugyanezeket mondd el nekik, hogy miért nem szeretnél, és hogy a döntésed véglegesnek érzed. Valószínű úgyis úgy fognak reagálni rá, hogy á majd biztos meggondolod magad.

Azt viszont nem értem mért gondolod, hogy egy 10 éves örökbefogadottal könnyebb lenne, mint egy saját újszülöttel. Csak azért, mert nem kell konkrétan pelenkázni meg nem kéretőzik be melléd éjjel az ágyba, ez nem azt jelenti hogy fenékig tejfel lesz, és neked más semmi dolgod vele. Pont hogy ők a legproblémásabbak, súlyos traumákkal a hátuk mögött, amit sokkal nagyobb munka és odafigyelés rendbe tenni ,mint egy újszülöttet ellátni.

Az a baj hogy ti pszichológusok néha nagyon rosszul látjátok a világot. Ne érts félre ezt nem szó szerint értem, de hidd el hogy mások gyerekével foglalkozni heti egy két órát egész más mint naponta megküzdeni egy kezdőkamasszal. Pláne akit otthonból mentesz ki, elképesztő sérüléseik vannak amiket újszülött koruktól folyamatosan kapnak. A sírni hagyastol kezdve, a nem megfelelő szociális háttér.. Estig lehetne sorolni de neked ezt tudnod kéne.

Én magam ugyan nem vagyok pszichológus, de isten bizony eddig a legnevetsegesebb gyereknevelési tanácsokat pszichológus ismerőseimtől kaptam. Igaz ugyan hogy ők nem gyermek pszichológusok, és saját gyerekük sincs.

De az biztos hogy egy újszülött az tiszta lap, sokáig csak ti formáljátok mielőtt közösségbe kerülne. 10 évesen ha rájöttök,hogy valami kisiklott sokkal egyszerűbb visszakeresni az okokat mint egy vadidegen ki tudja miken átment gyerek esetében. Távol álljon tőlem hogy győzködni próbálják hogy vállalj gyereket! Ha nem akarsz az nem baj, de ne akarj egy 10-12 évessel bajlódni mert vele sokkal nehezebb dolgod lesz mint egy babával. Tudod ez egy örök érvényű igazság: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.