Irigy vagyok mindenkire, aki babát vár, hogy lehet ezt lerendezni magamban?
A környezetemben csak ezen a héten (igen, az elmúlt 3 napban) öten jelentették be, hogy babát várnak. Öten! Valaki kollégám, valaki távolabbi ismerős, de akkor is. Félreértés ne essék, nem tőlük sajnálom az élményt, mert örülök nekik és legyenek boldogok, de nem tudok őszintén felhőtlenül gratulálni nekik, tudván, hogy mi a férjemmel már lassan egy éve próbálkozunk, és még mindig semmi. Most már kb ott tartok, hogy ha egy filmben látom megemlíteni a témát, pl mikor olyasmiről van szó, hogy a fiú kopogtat az apja ajtaján, az apa mit sem tud a gyerek létezéséről, mert hát csak két hétig "volt együtt" az anyjával, akkor egyből arra gondolok, hogy bezzeg nekik két hét is elég volt, nekünk meg 10 hónap sem. Nyilván nem egészséges, és mindenki mondogatja is, hogy "ne stresszeljek rá" de mégis hogy lehet erre nem rástresszelni? Jó, szex közben nem erre gondolok, ez alap. De egyébként? Amikor ilyenek vannak? Önkéntelenül felugranak bennem ezek az érzések, ezek a gondolatok, nyilván nem direkt akarom rosszul érezni magam, és bár civilizált ember vagyok, nem adok nekik hangot (főleg nem az új anyukák előtt), azért igenis fáj, hogy én ilyenkorra már szülni szerettem volna, vagy legalábbis terhesnek lenni, és igazából még sehol sem tartok a kérdésben.
Ez normális? Mások hogy kezelik? Hogyan lehet "nem rástresszelni"? Egyáltalán mit jelent ez a kifejezés? Én azt hittem azzal le van fedve, hogy nem csak középidőben kizárólag gyereknemzés céljából vagyunk együtt, de már kezd az is megfordulni a fejemben, hogy talán hatékonyabb lenne.
válasza:Tökre megértelek kérdező... mi két évig jártunk ezen az úton. Csak az tudja teljes szívből mondani, hogy ne görcsölj rá meg engedd el, akinek már sikerült. Ez nem így megy. Én gyűlöltem ikeába járni pl, annyi ott az egy négyzetméterre eső terhes nő.
Júniusban volt az első lombikunk a sikertelen inszemek után. Teljesen összetörtem, amikor kiderült, hogy 12 megtermékenyült petesejtből 2 maradt életben. A beültetés után beültünk kajálni és elbőgtem magam, a legtávolabbi pontra kellett ülnünk, mert a mellettünk lévő sorba beállt egy terhes nő, nagy vidáman. Tudta az agyam, hogy ez nem jó irány, de nem ment. Nem tudtam pozitív maraadni a beültetés után, akkorának éltem meg a veszteséget. Plusz kaptam progeszteron pótlást, amitől brutál hangulatingadozásaim voltak még pluszban. És mindezek ellenére sikerült!
Én azt mondom, hogy élj meg minden érzelmet, ami jön, csak ne ragadj benne egyikben sem. Ez is baromi nehéz! Ne hallgass olyanra, hogy engedd el, amíg nem megy. Lehetsz irigy, amíg nem bántasz vele mást. Ezek a Te érzéseid, és jogod van megélni őket és nem elfolytani.
válasza:En is teljesen megertelek, kerdezo. Mi kozel 3 eve varjuk a babat. Sot! En mar joval hamarabb szerettem volna, de parom azt mondta, hogy elobb eskuvo, lakas, rendes munkahely. Abszolut jol gondolkozott, csak ha elkezdtunk volna mar idokozben probalkozni, akkor nem tolodott volna ki ez az egesz. De nyilvan ezt nem tudhattuk elore, es pozitivan alltunk hozza, hogy hamar osszejon.
Mar az elozo munkahelyemen is azt vartam, hogy en is gyesre mehessek, mint a kolleganoim, aztan kozben uj munkahelyem lett, es meg innen se tudtam.
Voltak rosszabb es jobb idoszakaim is. Ami nagyon nehez, hogy ugyfelekkel foglalkozom, igy folyamatosan anyukakat latok, nalam 10 evvel fiatalabbakat is 1-2-3 gyerekkel.
De talan az volt a legnehezebb, amikor a hugomnak is lett gyereke, pedig mi mar joval hamarabb szerettunk volna. Persze imadom a kicsit, de azota kb. csak legyintek ra, ha valaki megint terhes. Ennel rosszabb ugyse tortenhet, hogy a szuleimet nem en ajandekozhattam meg az elso unokaval.
Mostanra inkabb a ferjem jutott el oda, hogy felmegy fb-ra, es hangosan kiakad, hogy "Ez is terhes! Annak is van mar gyereke???"
En mar kezdek beletorodni, hogy ha ossze is jon nekunk a gyerek, akkor is en leszek a legidosebb anyuka az egesz ismerosi korben.
Egyebkent volt egy idoszak, nagyjabol a masodik probalkozos ev, amikor egesz jol elvoltam, direkt kielveztem a szabadsagot, mert azt akartam, hogy nem menjenek el csak ugy ezek az evek szomorkodassal meg keseruseggel. Akkor abbahagytam minden vitamin szedeset, meg a ciklusomat se kovettem rendesen, nagyjabol talan azt tudtam beloni, hogy melyik heten fog megjonni, de egyaltalan nem erdekelt a tema. Es akkor tenyleg nagyon jol is ereztem magam, szabadnapjaimon 10-ig aludtam, es azt csinaltam, amihez csak kedvem volt. Viszont ennek ellenere sem jott ossze, ugyhogy az elengedesrol ennyit...
Most megint kicsit jobban rafeszultem, benne vagyunk nyakig a kivizsgalasokban. De most mar mashogy fogom fel, ha valaki a csaladbol, ismerosok kozul bejelenti a terhesseget. Ugysem tehetek ellene semmit, az elet megy tovabb, egyelore nekem gyerek nelkul, nekik meg gyerekekkel.
Viszont ha idegeneket latok az utcan nagy pocakkal, mar egyaltalan nem fog el az irigyseg. Elkepzelem magamat par honap mulva terhesen, es azt, hogy majd ram irigykedik valami idegen, akinek nem jon ossze, mert fogalma sincs hogy min mentem keresztul. Es ugye en sem tudhatom azokrol a terhes nokrol, hogy vajon miota varja-e mar o is. De ha egybol sikerult neki, akkor is mindenkinek oszt rosszabb lapokat is az elet. Lehet, hogy o most boldog, mert babat var, de majd kesobb eri valami veszteseg. En meg most orulok annak amim van, es bizom benne, hogy majd lesz egyszer baba is.
Nagyon köszönöm a válaszokat, sokat segít a tudat, hogy nem vagyok egyedül ezzel :)
Sok sikert kívánok nektek, akiknek még nem jött össze, és gratulálok mindenkinek, akinek meg igen! :)
válasza: válasza:Kérdező, mi lett veled azóta?
Én a kiírás után kicsit több, mint egy évvel váratlanul spontán terhes lettem (a covid miatt nem is tudtunk belekezdeni semmilyen kezelésbe) és azóta már egyéves a babám.
#22 voltam
Köszönöm a kérdést, pár hónappal a kérdés kiírása után végül nekünk is összejött, most júliusban lesz 2 éves a kislányom, és már 21 hetes vagyok a második babánkkal :) Szóval végül csak összejött, na. Furcsa visszaolvasni, hogy mennyire kétségbe voltam esve 3 évvel ezelőtt, meg is lepődtem, hogy ez tuti az én kérdésem? Ennyi idő után úgy elfelejtettem, hogy mennyire rá voltam pörögve a témára :D Most boldogok vagyunk és végtelenül elégedettek :)
Kívánom mindenkinek, hogy hasonlóan jól végződjön a próbálkozós időszak, tartson akármeddig :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!