Irigy vagyok mindenkire, aki babát vár, hogy lehet ezt lerendezni magamban?

Mi 20 hónapja próbálkozunk. Én úgy vagyok már ezzel, hogy nyugtázom magamban, hogy "Na jó, ő is terhes." Aztán erősen arra koncentrálok, hogy ne okozzon nekem érzelmeket, és próbálok utána egyáltalán nem rá gondolni. Többé-kevésbé működik. Az sem érdekel, ha látják rajtam, hogy hidegen hagy a dolog, nekem így könnyebb.

Nagyjából 4-5 hónapja vagyok ebben a stádiumban, előtte fél évig nagyon szenvedtem, ha ilyet hallottam/láttam. (Sokan estek teherbe a környezetemben/tágabb környezetben/volt osztálytársaim/munkatársaim stb.) Volt, hogy sírtam is.

Nem tudom, mikor jön össze nekünk, én már kicsit le is tettem róla. Csak bízom benne, hogy a sok orvosi vizsgálat tart valahova.

Sok sikert nektek!

Köszönjük! Talán neked hamarabb összejön a baba, minthogy legyen időd túljutni ezen. :-)

Orvosnál voltatok már? Ha nem, akkor menj nyugodtan, és mondd, hogy 1 éve próbálkoztok, úgyis vérvétellel/spermavizsgálattal kezdenek majd.

7 évig küzdöttünk a babáért, az első lombikkal sikerült. Ezalatt a 7 év alatt kb. csak az az ismerősöm nem lett terhes, aki férfi volt :D Az elején elég rosszul toleráltam, utána pedig próbáltam kizárni. Egyetlen terhességnek örültem igazán szívből, egy barátnőmnek, akiknek a 4. lombikuk lett sikeres, őt meg is könnyeztem. Annyi pozitív tesztet lőttem el, hogy addig nem mertem tesztelni, amíg a véreredmény alapján azt nem mondták, hogy gratulálunk, ön kismama. Akkor is csak azért, hogy végre lássak egy biztosan pozitív tesztet :D Szombaton töltjük a 12 hetet, még mindig nem realizáltam...

Tényleg csak azt tudom, hogy próbáld teljesen semlegesen kezelni, kizárni, és magatokkal foglalkozni. Azt, hogy "ne stresszeljetek rá", pedig csak olyan mond, aki nem élte át... A stresszről: a lombikunk a másoddiplomám államvizsgájának kellős közepére esett. A beültetés konkrétan a gyakorlati államvizsgám utáni napra, ott drukkoltunk, hogy jussanak el az 5. napig az embriók. Azt hiszem, eleget stresszeltem, és mégis sikerült, mert nem ettől függ :)

Van egy "barátnőm" aki azóta nem keres, amióta teherbe estem. Visszahallottam mástól, hogy azt mondta képtelen beszélni velem, mert irigy, ő évek óta próbálkozik, és nem jön össze neki. Endometriózisa van, folyamatosan kiújul neki, már volt két műtétje. Ha tegyük fel, most összejönne neki, akkor gondolom már keresgetne engem, de én persze nem vagyok hülye, már most kizártam őt az életemből.

Másik barátnőm Pcos-es, ő neki csak gyógyulás után lehet, de biztos, hogy még évekig várnia kell a babára. Ő nagyon lelkesen várja a babánkat, és mindenben mellettem áll, egyáltalán nem neheztel, azt mondta nincs miért. Lehet ezt így is csinálni. Nem hiányolom azokat az embereket az életemből, akik nem tudnak őszintén örülni a boldogságomnak, és előreveszik a saját sérelmeiket.

Kérdező, hogy konkrétan válaszoljak: Akármennyire fáj ez neked, legalább próbáld meg nem mutatni, és ne akard elrontani a savanyú arcoddal a kismamák örömét. Egyszer neked is biztosan lesz, egy év még nem a világ vége! Drukkolok, hogy sikerüljön!

Nagyon sokat keszultem az elso gyerekunk elott, mert pcos, ir, 1 evig kimarado menzesz volt a repertoarban, ezert aviva tornaztam, termekenysegi jogaztam, dietaztam, elmentem 4 honappal az elso tervezett honap elott kivizsgalasra (kiderult, hogy a tsh szintem, es a prolaktinom is kicsit magas, de igy meg idoben voltam, hogy ezek rendben legyenek). Csaladallitason is voltam, a hormonszakerto, akihez jartam azt mondta, 60%-ban lelki, 40%-ban fizikai dolgokon mulik, hogy osszejon a baba. Igy sikerult az elso honapban.

A masodik gyerekunknel ezeket nem csinaltam. 2 evet vartunk ra. Tudom, ez messze nem ugyanaz, mint az elso gyerekre varni, mert mar legalabb volt egy, de mikor az utanam szuloknel is mar jott a 2. gyerek (es boven meg is szuletett, mire en egyaltalan varandos lettem), akkor voltak nagyon nehez honapjaim. Egy nagyon kozeli baratnom is bejelntette a masodikat, vele kb. egyszerre vartuk az elsot anno. Tartottam magam, ameg beszeltunk, aztan utana bogtem egyet. Ez az erzes aztan kesobb atment apatiaba egy idore, majd duhbe, hogy jo, akkor inkabb vedekezzunk, hagyjuk a francba, mert ez a folyamatos csalodas havonta nagyon rossz, de aztan egyszer kesett ket hetet, es magamon kivul voltam az oromtol, akkor rajottem, hogy mennyire nagyon szeretnem meg mindig. Kozben eljutottam egy olyan allapotba, hogy nagyon tudtam minden babahirnek orulni, kicsit mintha velem tortent volna. Vegul aztan lett egy honap, mikor mar tobbedszerre ellottem egy ovutesztet, akkor eloszor erosebb lett a tesztcsik, mint a kontroll. A 10. dpo korul meg mar ott volt a halvany csik a hcg-teszten.

7-es ne haragudj de nagyon gyerekes vagy. En végigcsináltam egy baratnommel hogy 2 évig gyereket akartak, és hogy a nem is tudom, 3. Lombikjuk lett sikeres 3-4 ev utan. Ha lenne egy kis empátia benned, nem kizárnád a szenvedő barátnődet, hanem időt adnál neki hogy túljusson a bánatán.

Kérdező, neked azt tudom tanácsolni, hogy ne törődj a kismamák érzéseivel (mondom úgy hogy én is az vagyok). Ha valaki nem bírja elviselni hogy az ő gyereke miatt te nem vagy a plafonon a boldogságtól, akkor nincs is szükséged ilyen önző és érzéketlen barátra.

Legyél szomorú ha az vagy, és koncentrálj a célra. Amúgy lehet, hogy meg korai de elkezdhetsz vizsgálatokra is bejelentkezni azzal is úgy érzed, hogy haladsz valamerre.