Irigy vagyok mindenkire, aki babát vár, hogy lehet ezt lerendezni magamban?

Augusztusban lesz 3 éve, hogy nem jön a baba, ha fejreállunk sem. Elvileg mindketten makkegészségesek vagyunk.

Sokáig én is irigykedtem, főleg az olyan ismerőseimre akik attól teherbeestek, hogy rájuk néztek. (Az egyik ismerősöm most szülte meg a 4. gyerekét, 5 év leforgása alatt, a másik ismerősöm most várja a másodikat..holott még az első sincs 1 éves)

Mostmár nem fáj. Minden porcikánkkal szeretnénk egy kisbabát, de attól, ha nem örülünk másoknak, nekünk még nem lesz előbb.

Próbálok ugyanúgy örülni nekik, mint ahogy a sajátomnak fogok majd.

Persze amikor meglátok egy aranyos kisgyermeket, vagy babaruhát összeszorul a szivem, de tartja bennem a lelket, hogy idővel a saját babánknak fogok ruhákat nézegetni, és mások fognak mosolyogni ránk, hogy milyen aranyos gyerek.

Én férfi vagyok, így eléggé minimálisan tudom csak ténylegesen átérezni a helyzetet. (feleségem várandós, és volt IR, PCOS azért )

Hogy ne stresszel rá, azt tudod, bár lehet nem tudod alkalmazni, nálunk is ez volt.

De egy tanács : apuka is vizsgáltassa meg magát, mert ott is lehet ám gond! Lehet nálad nagyobb a gond, de idő takarékos, ha párhuzamosan van kezelve a két eset. (vagy ha nincs, akkor a férfiúi hiúság átmehet férfiúi büszkeségbe)

Én megértelek. Bár mi még olyan rég nem próbálkozunk, de pajzsmirigy alul működésem van, a gyógyszert még nem állították be rendesen, lassan megint esedékes vérvétel, szóval túl sok reményt nem fűzök ahhoz, hogy pikk pakk jönni fog. Viszont azt látom körülöttem mindenki terhes, vagy gyereket szül. Az életben, a fb-on, mindenhol. Persze hogy fájó, és ahogy előttem is írták rossz érzés mikor olyanok vállalnak gyereket, akik bevállalták a nagy büdös semmire, vagy becsúszott stb.

Én nem bántok mondjuk senkit, gratulálok frissen szült ismerősöknek is, vagy érdeklődök a már meglévő gyerekek iránt, de nehéz. Pláne az esedékes menstruáció idején, akkor megvisel, elpityeredek.

Ne érezd magad rosszul ez miatt, ez egy ilyen időszak.

Mi 4 évet vártunk és mindketten egészségesek vagyunk.aztán akkor jött össze, mikor már letettem róla. már nem próbálkoztunk, csak nem védekeztünk. éltem az életem, tele voltunk programokkal és feladatokkal, azt sem figyeltem, hogy mikor kellene megjönnie vagy hol tart a ciklus. de ez persze nem elhatározás kérdése, ide el kell jutni.

ami pedig mások terhességét illeti, attól nem lesz jobb és nem lesz előbb baba, ha kizárod őket. lehet, hogy mások is sokáig próbálkoztak, nem minden párról lehet tudni a részleteket. sajnos ezt meg kell tanulnod kezelni, mert ha sokáig elhúzódik a teherbeesés, akkor előbb-utóbb mindenki terhes vagy babás lesz körülötted.

Annyira megértelek! Mi vártunk a tökéletes időpontra, hogy eleve "elkezdhessünk" próbálkozni. Először esküvőt szerettünk volna, majd fél évre rá egy nem kismamis nászútat terveztünk; így mire eljutottunk oda, hogy élesben akciózzunk már 2 éve vágytunk nagyon gyerekre.

Azt hittük, hogy fiatalok vagyunk, egészségesek és néhány hónapon belül össze fog jönni. Aztán baromira nem így lett. Csalódás követett csalódást az élet szinte minden területén. Közben persze próbáltuk élvezni az életet, utaztunk, kirándultunk de te is tudod, hogy ilyenkor az ember egy gyerekrért pont lemondana ezekről és mindez csak figyelemelterelés. Én már konkrétan sírtam otthon, ha egy újabb kolléga jelentette be, hogy terhes. A férjem gyomra is összeszorult, ha az ő kollégái közül lett valaki megint terhes.

Közben elkezdtük a kivizsgálásokat (csak apróságokat találtak), természetgyógyászhoz jártam, végül nagy nehezen elkezdünk építkezni és kitaláltam, hogy munkahelyet váltok. Ezek akkora lendületet adtak, hogy tényleg el tudtam engedni a baba dolgot és 1,5 év után végre nekem is pozitív lett a tesztem. Zokogtunk amikor megláttuk és pont ugyanúgy sírtunk, amikor a szívhangját is meghallottuk.

Utólag azt mondom, hogy rágörcsöltem de testi oka is volt, amit a természetgyógyász rakott rendbe. Mindent összevetve esküszöm elfelejtettem ezt a másfél évet, mert közhely, de esetünkben igaz, hogy tényleg a legjobbkor jött. Kívánom neked, hogy találj magadra és hamarosan anyag lehess!

Én is megértelek, hasonlón megyek át.

Az a különbség talán, hogy én is máshogy állok hozzá, mint ahogy írták itt már többen, például szeretett kolléganőm, akik nagyon várták a babát, amikor bejelentette, valahogy képtelen voltam irigykedni. Ugyanakkor ott vannak a párom haverjáék, 3 gyerek, elhanyagolt, folyton leoltott gyerekek egy bérelt házban, a felesége nem dolgozik, de nem is végez normálisan házimunkát, gyorsfagyasztott kaja van meg barátokközt... aztán most, hogy 8 éves lett a legkisebb gyerek, lám-lám, hogy, hogy nem, egyszer csak múlhatatlan vágyat éreztek a negyedik gyerek vállalására, és egyből össze is jött. Na, az ilyen "inkább szülök, csak dolgoznom ne kelljen" esetektől a hideg ráz, és igen, ilyenkor elkap a sárga irigység, hogy neki miért jön össze hipp-hopp, nekem meg még az első sem, pedig én aztán nem lazsálnék, igyekeznék otthonról dolgozni, és aztán visszamennék a munkahelyemre, nem tartatnám el magam a semmire... és ilyenkor úgy érzem, olyan igazságtalan az élet. Ugyanakkor természetesen erről szó sincs, nincs ilyen, hogy "az Élet", ami mindenféle döntéseket hoz, ezek a dolgok csak történnek, és nekem meg kell próbálnom ettől függetleníteni magam. Vállaljanak csak negyediket, egy új kis élet mindig öröm, mi közöm hozzá. Egy kicsit ugyanakkor mégis rágcsál belülről.