"Becsúszott" babások! Beszélgetnétek velem?

Mi bevallom nem vedekeztunk amikor osszejott a nem tervezett babank. Volt egy gorbe estenk a volegenyemmel es buliztunk ahol persze ittunk is, aztan jott aminek jonnie kellett. Masnap nem igazan emlekeztunk a dolgokra ugyhogy nem tettunk semmit. A menzeszem szokasosan elmaradt es a tesztek pozitivak lettek. Nagy meglepetes volt de nagyon orultunk neki es mar azota megszuletett a kicsi fiunk aki a mindenunk :)

2. Baba akot várok fogamzásgátló mellett jött össze. Várni akartunk a kis tesóval :). Meglepi volt, elősször azt hittem rossz a virsli amit a fiamnak csináltam reggelire mert rosszúl lettem az illatától, utána kb minden húsos ételtől rosszul lettem. Vettünk tesztet és pozitív lett. Utána rákerestem a gyógyszeremre, hogy én voltam e a balf×sz és rosszúl szedtem, de sokan írták, hogy terhesek lettek mellette (szoptatás alatt szedhető fog.gátló). De örülünk neki, hely van, mindene meglesz mire megszületik neki is.

Mi nyolc éve voltunk együtt a párommal, nekem évek óta húzódó, természetesen orvosi kontroll alatt lévő hormonális problémáim voltak, állandóan küzdöttem valamivel. Tavaly júniusban elmentem a szokásos évi teljes hormonpanel ellenőrzésre, de dokit váltottam időközben. Az új doki rákérdezett, hogy mikor szeretnénk babát, én meg mondtam neki hogy még egy 3-4 évig biztos nem, maximum utána. Azt volt a válasza hogy szerencse, mert ilyen hormonértékekkel nagyjából nulla százalék esélyem van természetes úton teherbe esni, ezért a mesterséges eljárásokat időben el kell kezdeni. Nagyon elkenődtem, hiszen régóta terveztük a családot a párommal, mindig egyértelmű volt hogy szeretnénk babát, de azért ott volt a remény, hogy mesterségesen azért még talán lehet. Piszkálta a csőröm a dolog, elmentem egy nagyon jó endokrinológiai központba a vezető dokihoz másodvéleményeztetni a leleteimet, és dettó ugyanaz elhangzott, abszolút esélytelen a teherbeesés, nagyon sok minden miatt nem jöhet a baba, kaptam több gyógyszert, további vizsgálatokra időpontot. Hát mi ennek megfelelően lazítottunk a gyeplőn a párommal, mondván ha már baba nem lehet, legalább élvezzük, védekezés nélkül voltunk együtt onnantól. Októberben már nem jött meg, de nem volt gyanús, máskor is maradt ki ciklusom. Egy irodai mosdóban a fertőtlenítő szagától felfordult a gyomrom novemberben, ami eddig nem volt jellemző rám, így kezdett valami gyanús lenni. Csináltam aznap késő este egy tesztet, olyan pozitív lett, hogy kiverte a szememet a két csík. Rákövetkező héten doki, hét hetes voltam, gyönyörű, erős szívhang, tökéletes minden eredmény... azt se tudtuk, hová kapjunk a megdöbbenéstől, párom munkahelyváltás közepén, én a szakdolgozatom közepén...de eldöntöttük, hogy megoldjuk. Saját lakással, autóval, anyagiakkal, családi támogatással nem volt gond szerencsére, így nem könnyen, de mindent elintéztünk. Meg sem fordult a fejünkben az elvetetés szikrája sem. Nagyon nem jött jókor, nagyon sok mindent felborított, de akkor is ő a mi kis csodánk, a nulla százalék, az esélytelen, a lehetetlen, a véletlenek véletlenje. Két hónap és megszületik, elmondhatatlanul várjuk már! Ez a mi sztorink :)

Mi is bevallom, hogy nem védekeztünk. A férjem külföldön volt egész télen üzleti úton így amikor hazajött nagyon örültünk egymásnak, az ágyban is és ezért elemgedtük magunkat. Ovum elviekben egy héttel azelőtt vol így gondoltuk egyszer belefér. Hát nem fért bele mert a következő mensim már nem jött meg, olyan pozitívat teszteltünk, hogy leugrott a csík a tesztről. Orvos, 8 hetesen, igen hölgyem, itt van a kisbabája. Kétségbeestünk stb, de 5 éve tartó kapcsolat, szerelem, házasság, saját lakás, stabil munkahelyek, támogató család mellett nem volt kérdés, hogy megtartjuk. Most lesz fél éves a kislányunk, az életünk értelme, ő a legnagyobb csoda a világon aki minden nap szebbé teszi az életünket. :)

A második babám anyatejes volt és nem menstruáltam egyáltalán. A doki írt fogamzásgátlót, amit szedtem is. Aztán mentem a dokihoz, hogy tuti gond van, hogy a szülés után még mindíg nem jött meg. Ultrahangon nagyot csodálkoztam amikor közölte, hogy a 11. hétben vagyok. Sokkot kaptam, kellett egy pár pap, mire magamhoz tértem. Már 6 éves és Ímádom. A legnagyobb ajándék az élettől.