Lehet, hogy becsúszott a harmadik baba, ti mit tennétek?

Még nem biztos a dolog, de január 1-3-ig kellett volna megjönnie és még nem jött meg. Védekeztünk mindig gumival.

2 gyerek már van, 2 lány, egyik 6.5 éves, másik 2. Külföldön élünk. Ezt csak azért írom le, mert ugye más a támogatási rendszer.

Minimálbéresek vagyunk mind a kette a férjemmel, ő teljes munkaidőben, én jelenleg 4 órában. Decemberben váltottam melót-de cégen belül-, azelőtt 5 órában dolgoztam. Magasabb pozíció miatt váltottam.

Sajnos elég alja munkát végeztem előtte és szerettem volna kikerülni belőle. Az egyetlen út pedig a cégen belüli fellépés volt. Próbáltam több, mint egy éven keresztül próbálkozni cégen kívűl, elkezdtem az ügy érdekében tenni valamit-éveken keresztül jártam nyelvórákra, hogy a nyelvtanom fejlődjön, internetes kurzusokat végezni abban az irányban, amerre szeretnék lépni, önkéntes melót vállaltam februártól novemberig...szóval elég sok energiát belefektettem, hogy elkezdjem felépíteni a kis karrieremet. Terveim szerint 4-6 hónap után-áprilistól kezdve-szeretnék újra munkát keresni. Cégen belül azt hiszem már nem tudnék feljebb jutni. Jelenleg nem éppen abban az irányban tudtam lépni, amerre akartam-mondjuk ez relatív, mert azért csinálok olyan dolgokat, amik azért ahhoz a munkakörhöz is jók tapasztalatnak-, de ebből a munkakörből még hamarabb tovább tudok lépni, mint az előzőből. Szóval szeretnék karriert építeni, szeretném azt csinálni, amit élvezek is-most is élvezem ezt az új melót, de az álmom mégis egy másik meló. Nem csak azért, hogy élvezzem, de abban az irányban, ha el tudnék helyezkedni, a fizetésem is magasabb lehetne.

Jelenleg épphogy kijövünk. Ha visszamennék 8 órában dolgozni, anyagi veszteség lenne a két gyerekkel, mert többet fizetnék a gyerekek vigyázásáért, mint amennyit keresek. Ezért maximum 6 órában tudok dolgozni. Idővel, ha nem sikerül váltanom innen gyorsan, kérvényezem az óraszám emelésemet. Erre van is esély.

Férjem is szeretne előre lépni és végre most, hogy délután dolgozom, így elkezdhet munkát keresni. Igazából nem lehet előre tudni, hogy sikerül e magasabb fizetést szereznie.

Talán egy kicsit össze tudnánk szorítani magunkat, de eleve nem vagyunk nagyon költekezősek. Nem járunk el sehova, a gyerekeket se járatjuk sehova, évente egyszer megyünk el kirándulni-Mo.-ra látogatóba, de idén nem tudunk elég valószínű, nem csak anyagiak miatt, de csak egy hét szabit kaptam.

3 szobás (csak a hálószobákat számolom) kis lakásban lakunk-itt kicsik a lakások. Fizetjük a lakáshitelt. Autónk van, de évek óta gondolkodunk a lecserélésén, de anyagilag nem jutottunk még oda, hogy cseréljünk.

Anyagilag valószínű elég rossz ötlet lenne megtartani, ha nem változik a helyzet. Helyileg talán össze tudnánk rakni a két lányunkat egy szobába, de elég szűkösen lennének.

Érzelmileg még elhatároltam magam.

A 2 lányunk között volt két vetélésem...eléggé megviseltek, mert sajnos itt nem olyan jó a terhesgondozás és mikor jeleztem, hogy baj van, az első vetélésnél 7 hetet kellett várnom, hogy megtudjam, már 7 hete elhalt a terhességem. Mire kaptam időpontot egy órával előtte elvetéltem. A 2. vetéléssel meg majdnem meg is haltam, mert ha én nem mentem volna el magán uh-ra, akkor megint 12 hetesen derül ki a dolog. Így is, 12 hetesen voltam sürgősségi kaparáson, pedig már 8 hetesen tudtam, hogy 6 hetesen elhalt a terhességem.

A 2. lányunk születése se volt piskóta, szépen megvárták, mire 35-re leesik a szívhang, csak akkor toltak be sürgősségi császárra....

Szóval van bennem egy kis félsz.

Mikor megszületett a 2. lányunk, nem tudtam feldolgozni, hogy nem tudtam megszülni. Kábé 3-4 hónapja sikerült úgy-ahogy belenyugodnom. Mindig is szerettünk volna egy fiú babát, de a két lány után tudtuk, hogy nem engedhetünk meg magunknak egy 3. esélyt. Mindig is bennem volt a remény egy 3. babáért, mert úgy éreztem, családunk nem teljes és nem tudtam lezárni a terhességemet normálisan-amit már feljebb említettem. És kábé 3-4 hónapja végre meg tudtam beszélni magammal, hogy nagyon rossz ötlet lenne egy 3. baba. Felforgatna mindent, végre kezdünk helyrejönni, kialakult a mi kis életvitelünk.

Még nem vettem tesztet, de ma azt hiszem el kell menem egy tesztért.

Nem tudom, mit csinálnék, ha kiderülne, hogy terhes vagyok.

Tudom, mindenki azt mondja, hogy akkor kezdjek el aggódni, ha már bizonyos, de már előtte agyal az ember.

A férjemnek is felvetettem, jelenleg nem akar belegondolni.

Úgy érzem ugyanazt gondoljuk a férjemmel, de jelenleg nem tudnánk döntést hozni.

Ilyen helyzetben ti mit csinálnátok, hogyan döntenétek?

Én most tiszta fejjel próbálok gondolkodni, inkább az eszemmel, mint a szívemmel. Az nem vitás, hogy ha egyszer megszülném, akkor a világ minden kincsénél jobban szeretném, szeretnénk. De jelenleg úgy érzem, hiba lenne érzelmileg belelovalnom magam, mert ha érzelmeket belekavarok, akkor képtelenség elvetetnem.

Vádaskodók kerüljenek legyenek szívesek, mint mondtam, védekeztünk, mégis, valalahol biztosan hibáztunk, de ezen már olyan kár vitatkozni, ha egyszer teherbe estem....ami még nem biztos.

Egy kicsit azért gyanakszom....rossullét már 2-3 napja van. Fájni is fájok már kábé egy hete. A peteérést és a beágyazódást is szoktam érezni. És ilyeneket érzek az elmúlt hétben. Mondjuk a belső rendszerem is belassult, mert pár napig nem tudtam elmenni nagyvécézni, épp most tudtam, szóval talán az is belassult és csak símán késik.