Más is volt úgy, hogy félt a teherbeeséstől pedig tudatos döntés volt?

Hasonlóan éreztem én is :) Mi is úgy voltunk vele, hogy ideálisabb lenne még pár hónapot várni a próbálkozással, de hirtelen felindulásból mégis úgy döntöttünk egyszer, hogy mindent bele.

Az első alkalommal, amikor védekezés nélkül szeretkeztünk, úgy meg voltam ijedve, hogy utána zokogtam :D Utána természetessé vált. Majd amikor 2 héttel később pozitív lett a tesztem, még jobban zokogtam az ijedtségtől. Nagyon hirtelen történt minden.

Sajnos utána nem maradt velünk baba, sőt már 2 vetélésen is túl vagyunk :( De a 3. sikerülni fog, ez tuti! Azóta lett jobb orvosom is, aki odafigyel.

Mi nagyon örülünk mindennek ellenére, hogy belevágtunk a projektbe hamarabb, mint eredetileg terveztük. Hiszen azóta már eltelt 7 hónap, és még mindig csak kudarcok vannak mögöttünk. Ha kivártuk volna azt a fél évet, amit még eleinte adni akartunk magunknak, ezek a kudarcok még most előttünk állnának, nem pedig mögöttünk.

Ha megfogadsz egy jó tanácsot: Ha akarjátok, ne gondolkodjatok, kezdjetek bele. Nekem nagyon nehéz volt azzal szembesülni, hogy ezt mennyire nem én irányítom, és hiába képzeltem el év elején, hogy a karácsonyt már hármasban töltjük, nagyon másképp alakult.

Ki tudja, lehet, hogy nektek elsőre összejön (és kívánom, hogy így legyen!), de az is lehet, hogy éveket várat magára a kis csoda <3

Mi is terveztük a babát, mégis amikor megláttam a pozitív tesztet, azért kicsit megijedtem. Hozzátenném, rögtön első hónapban sikerült teherbe esnem, és tudom, hogy sokan mindent megadnának ezért, de bennem lett hirtelen egy kis pánik, hogy épp csak elhatároztuk és máris belecsöppentünk a közepébe, megijedtem hirtelen a felelősségtől, a változásoktól...attól, hogy most valami visszafordíthatatlan dolog kezdődik. De azt hiszem ez a reakciós is természetes.

Most vagy 30 hetes és ahogy telik az idő, egyre inkább rázódok bele lelkileg a dolgokba. Én is féltem, hogy milyen lesz ha mocorog, nem lesz-e "alien-érzés", de szerintem a természet jól kitalálta azt, hogy 9 hónapot várunk a babára. Szépen fokozatosan minden természetessé válik és nagyon jó, amikor érzed a kisbabádat mozogni.

Összességében azt gondolom, sokan éreznek úgy, mint te, persze, hogy félsz, ismeretlen az egész. Nemrég írta itt valaki, hogy a szülés után is el kell telnie egy kis időnek, hogy megjöjjön az igazi "anya vagyok" érzés. Szóval ne aggódj, természetes ahogy érzel :)