Eldöntöttük, hogy gyereket akarunk, de rájöttem, hogy nem is szeretem már a férjemet, mi a csudát csináljak?

"Ha elmondom,hogy mégse akarok abból tuti botrány lesz"

Miért lenne belőle botrány? Botrány semmi esetre sem lehet belőle, mert elveszett a bizalmad az irányába, ezt neki meg kell értenie. Fogja fel afféle vezeklésnek. Nem árt az, ha kicsit magába néz a megcsaló, de olyannal semmiképp se büntesd őt, hogy titokban védekezel.

Ez lebutítva olyasmi, mint amikor a gyerek olyat csinál, amit már megbeszéltetek, hogy veszélyes, rossz, mégis megteszi és kap érte egy kis büntetést. Attól még szereted a gyermeket, igaz? Az alapérzés nem változik. Olyankor csak haragszik az ember, de nem gyűlöl. Nagyon más a kettő!De a gyerekkel is tudatod olyankor, hogy rosszat tett, igaz? Tudasd férjeddel is.

Még itt egy megjegyzés: ne tévesszen meg, hogy Te úgy látod, férjed szerint minden rendben van. Simán lehet, hogy vezekel ő, csak magában, nem nyilvánosan úgymond.A férfiak amúgy sem szívesen beszélnek az érzéseikről általában.

"Már mondtam neki,és akkor nagyon rossz lett a helyzet.Ő azt várta el,hogy vagy megbocsátok és új lappal indulunk,vagy elhagyom,és mindenki megy a maga útjára."

Azt várta el? Miért, neki tökmindegy volt, hogy együtt marad-e a család, vagy nem? Nem is érdekli, hogy te hogyan éled meg az egészet, esze ágában se volt küzdeni azért, hogy megbocsáss neki? Persze neki az a kényelmes, ha úgy csinálsz, mintha mi sem történt volna. Tényleg nem értem, miért maradtál vele, azt viszont igen, hogy miért nem akarsz ismét kiszolgáltatott lenni. Állj a sarkadra, és ne játszd már tovább az alárendelt szerepet.

"Ő azt várta el,hogy vagy megbocsátok és új lappal indulunk,vagy elhagyom,és mindenki megy a maga útjára." "

Ne várhat el semmit tőled, kérdező. Egy megcsalás után nem úgy megy, hogy ma még dühöngök miatta, holnap meg már el is felejtem. A bizalom visszaállítása iszonyatosan nehéz teher annak, akit megcsaltak, és nagyon időigényes is tud lenni. Van, aki évek, évtizedek (!) alatt bocsát csak meg, ha egyáltalán megbocsát.

A férjed hibázott, nem Te, és ezért a férjednek meg kell értenie, ha Te 1. egyáltalán nem akarsz tőle több gyereket vagy 2. még most nem akarsz tőle több gyereket, csak később (talán).

"Nem is érdekli, hogy te hogyan éled meg az egészet, esze ágában se volt küzdeni azért, hogy megbocsáss neki?"

Igazat ír a 12-es válaszoló: nem neked kellene lelkiismeret furdalást érezned, hanem neki. És igen, küzdjön kicsit azért, hogy visszaszerezze a bizalmadat.

Hagyd ott!

Mert most csak azért vagy vele, mert ne akarsz egyedül lenni.

Mindkettőtök életét tönkreteszed ezzel.

És NE szülj, ha nem akarsz gyereket - viszont NE is hazudj, szóval legyél már őszinte, egy házasságban nem olyan nagy kérés ez...