18 évesen terhes vagyok és barátom szakított. Járt valaki hasonló cipőben? Esetleg vélemény normális hangnemben? Leírásban a többi.

Hát én most leírok neked, néhány olyan dolgot amit én nagyon szívesen hallottam volna. (20 évesen szültem)

1 Nagyon beszéld ki magadból a dolgot, beszéld át a szülőkkel, a barátnőiddel (aki közel áll hozzád) akár szakemberrel is. Lényeg, hogy ne maradj magadra a gondolataiddal, ebben a helyzetben bár a végső döntés a tiéd, de nem tudsz egyedül tisztán látni.

2 Mérlegelned kell nagyon sok mindent.

- Miből fogod felnevelni?

- Van e megfelelő anyagi és érzelmi támogatásod? kismillió hírt hallottam ön/gyerekgyilkos anyákról. Igen csúnya erről beszélni, de fáradt leszel, kimerült, és a helyzetet látva csak te válladon lesz valami ami két emberre van szabva. Igazságtalan de ez van, ezzel meg kell tudnod birkózni. Ha a környezetetek nem elég stabil, hogy megadja a biztonságot, akkor maga alá temethet a helyzeted, és igen van akinél basszus odáig vezet hogy árt magának vagy a gyerekének. (nem kell meghalnia senkinek ahhoz hogy tönkretegyed bármelyikőtöket)

- készen állsz e lemondani a fiatalságról, a szabadságról?

Te nem fogsz tudni úgy bulizni találkozni járni, nem tudod úgy kihasználni a sulit, mint az aki minden nap ott van, nem tudsz úgy kapcsolatot építeni (szakmai-baráti) hisz te egy gyerekkel leszel elfoglalva.

Nehéz lesz párt találni, oké hogy elsőre nem utasít el valaki a pici miatt, de a randikat meg kell szervezni, kell tudnod vele kettesben időt tölteni, meg aztán ki tudja mi lesz az apával.. Nem tudsz erasmusra menni, a külföldi munkás tapasztalatot el is felejtheted, pedig baromi nagy élmény. Meg aztán ott van az hogy végignézed ahogy a barátnőid élete alakul.. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltam irigy rájuk akár a szakmai sikerek (külföldi tanulmányok, gyakorlati helyes elismerés (több idejük van dolgozni mint neked)), akár a magánéleti sikereik miatt (x éve együtt, eljegyzés-esküvő-gyerek sorrend etc).

-készen állsz e a csonka családra?

Neki nem jön a kistesó rövid korkülönbséggel mert az tök jó nekik. Nem lesz ott apa fürdetni, esti mesét olvasni, levenni kicsit a válladról, sőt osztozni veled a terheken. Nehéz gyereket nevelni, nagy felelősség, nem véletlenül kell ehhez két ember.

-Készen vagy arra hogy végignézd hogy az "apuka" túllép rajtatok?

Új barátnő, jobb munkahely, saját lakás, új család, esküvő, gyerek etc Amit a barátaidban csak irigyelni fogsz, az nála egy dühvel is társul hisz nem csak te voltál ott amikor megcsináltátok a kicsit, de úgy néz ki hogy csak te fogod viselni a következményeket. És hidd el az a pár tízezer amit jó esetben fizet neked, a legkevésbé sem kárpótol azokért amiket kihagysz. Ott lesz neked a gyereked ami nagyon nagy kincs, de legalább akkorákról mondasz le.

3 Az egyetemet ne halogasd emiatt. ( vagy max egy évet hagyj ki) Kérhetsz egyéni tanrendet, átmehetsz levelezőre, de inkább van időd a gyerkőc első 3 évében tanulni mint utána amikor már dolgoznod is kéne.. A sulid lesz a későbbi életetek alapja, ne hanyagold el. Igen nehéz, még úgy is hogy nem kell bejárnod órákra, de még nehezebb az ha kihagyod... Vaslábakon kell állnod, és végig kell csinálni, mert te leszel az ő életének az alapja, és nem mindegy hogy milyen munkából mész haza mellé (olyan ami kivesz belőled, vagy olyan ami hozzád is ad) nem mellesleg a diplomás állások jobban igazodnak a későbbiekben a picis napirendekhez, könnyebb egyedül kijönni belőle.

4. Ne csak az abortusz- egyedül neveled tengely legyen legyen. Igenis komolyan mérlegeld az örökbe adást.

Fel tudnám rugdalni azokat akik azt mondják hogy jaj a könnyebb út, meg milyen ember mond le a gyerekéről.. Olyan akinek fontos hogy a gyermeke megkapja azt a családi környezetet amit ő nem tudna megadni. Salamon jut erről mindig az eszembe. A két nő története akik ugyanazért a gyerekért küzdöttek, Salamon meg kettévágatta volna, és az volt az igazi aki előbb mondott le róla mint hogy szenvedni lássa.

Nehéz nem elvakulni, felismerni hogy erre nem állsz készen, hogy ez nem menne, hogy ebbe beletörnél miközben csinálod, hogy megbánnád, hogy ismerve magad, tudod hogy két év múlva tükörbe nézve nem mered kimondani de azt gondolnád hogy mind a ketten jobban jártatok volna.

Nem biztos hogy ez így van, nem ismerlek. De ha nem tudsz felnőni ehhez akkor igen erősen tönkre tudod tenni az ő és -ugyanolyan fontos- a saját életedet. Az az anya nem tud adni, aki magát nem tudja táplálni, aki önmaga nincs rendben.. És se az a pici, se te nem érdemled meg hogy belerakd egy olyan élethelyzetbe magatokat ami bár ad örömet is jobbára szétrombol, boldogtalanná tesz mindkettőtöket.

Innen már csak gyereknevelős dolgok jutnak eszembe, ha beugrik még valami szólok.

De tényleg nagyon nagyon nagyon fontos hogy elhatározd és elkötelezd magad. Mert két ember szerepében kell helyt állnod így kétszer olyan stabilnak kell lenned. Nem jelenti azt hogy nem sírhatsz, nem eshetsz kétségbe, de tudj felállni ezekből.

Mivel a leendő apuka nagyon abortusz párti, javaslom nézzen utána pontosan ez hogyan zajlik, minek tenne ki téged.

Nem ellenzem, se nem pártolom.

Csak informatív jelleggel érdemes a módszer megnézni.