Mit gondoltok arról aki nem akar gyereket?
Kicsit kétségbe vagyok esve …
A párommal hat éve vagyunk együtt, a legnagyobb boldogságban... persze kisebb veszekedések vannak de úgy érzem hogy ő az igazi. Egész életemben nem vágytam az anyaságra de mostanában végképp nem. A barátnőm most szült pár hónapja és úgy alakult hogy nekem kellett vigyáznom a minap a babára egy pár órát. Nem tudom hogy bennem van e a hiba, de borzalmas volt. Folyamatosan sírt, pedig a legnagyobb odaadással járkáltam vele körbe körbe rugózva és próbáltam mindent bevett paraktikát ami eddig bejött. 1 ora után sírva hívtam fel a páromat hogy jöjjön oda és csináljon valamit mert már leszakad a hátam és tudtam hogy neki több a türelme ehhez. Ahogy megjött meg is volt a nyugalom. Ezzel az élménnyel gazdagodva még inkább úgy érzem, hogy én nem szeretnék gyereket, én ezt nem bírnám... persze a saját más stb. stb. de látom hogy a barátnőm is hogy megküzd ezekkel a dolgokkal és nekem ehhez nincsen türelmem, rossz anya pedig nem szeretnék lenni. Illetve soha nem találtam a gyerekekkel a közös hangot még más elgügyög velük, én nem tudom mit kell mondani ha oda hozza a játékát vagy homokból egy süteményt... nekem nem jön zsigerből hogy csináljak úgy mintha megenném vagy ha jön is akkor az nem őszinte...
En is igy vagyok ezzel, egy cuki cicatol vagy kutyatol az utcan elolvadok, eskuszom. De ha egy babat latok? Semmit nem mozgat meg bennem. Sose szerettem a gyerekeket, ha ulok a buszon, es mellettem/elottem egy baba van, aki nez ram, legszivesebben folallnek. Ha meg el is kezd felem piszkalni? Hat azt se tudom mit csinaljak vele. Magamra eroltetek egy mumosolyt es elfordulok. Ocsemmel (apam reszerol, nem veluk elek) se tudok mit kezdeni. Oda jott, en meg... nem tudom. Egyszeruen azt se tudom mit kell veluk csinalni.
Egy vigyorgo babatol is herotom van, hat meg ha egy helysegben kell lenni egy uvoltovel. Tudom, gonoszan hangzik, de nem mindnenki csoppen el egy kicsi baba lattan. En meg tudlak erteni.
Ha nem akarsz, hát nem akarsz. Tök mindegy mások mit gondolnak. Ezt nektek kettőtöknek kell eldöntenetek.
Nekem 1 fiam van, 4,5 éves, és még mindig nem tartom cukorbogyónak más gyerekét, és nem tudok hozzájuk gügyögni. Ettől még nem vagyok szaranya, mert a sajátomat imádom.
Amúgy nekünk tudatosan 1 van, nem lesz több, mi azért kapjuk a beszólásokat, mert 1 gyerek nem gyerek. Akinek meg 4 van, az meg azért, mert minek ennyi... SZóval ne rugózz mások mit gondolnak, mert begolyózol. Nem lehet mindenkinek megfelelni, úgyhogy próbálj meg csak magadnak, és a párodnak. Hidd el, boldogabb leszel!
5-ös azért azt ugye tudod, hogy ez nagyon nem normális dolog, fordulj szakemberhez, mert gyerekeidnek sem tesz jót egy ilyen légkör. Nem okollak, meg semmi, de nem természetes, nem normális érzések ezek.
Kérdező! Minden gyerek más, az enyém születése óta alig bőg és hós kora óta 12 órát alszik éjjel, én se erre számítottam, de ilyen is van, aki pedig a saját kölykét nem szereti, azzal valami mentális gond van és igen ritka lehet.
Nincs ezzel semmi baj. Szerencsére nem kötelező. :)
Sokkal jobb, ha nincs gyereked, mintha csak a társadalmi nyomás miatt szülsz, és nem érzed jól magad anyaként.
Te így vagy boldog, ne foglalkozz azzal, mit mondanak idegenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!