Igen vagy nem? A tanácsotokat/véleményeteket kérném. (Elnézést ha hosszú)

Szia!

Én is ilyen racionális vagyok mindenben. 26 évesen is az voltam. Az élet azóta megtanított rá (egy babám elvesztettem, lombikkezelések...), hogy a legnagyobb érték a család. Azóta a 2. babám várom, és spontán.

Karrier úgy érzem nálad is az elsődleges kizáró szempont. Karriert bármikor, bárhol építhetsz egész 45 éves korodig gond nélkül, aztán már nehezebb, mert jönnek a fiatalok. Viszont gyermeket nevelni - főleg, ha több családot is szeretnél - fiatalon egyszerűbb. Jó férjed van, lenne szerető nagyszülő is és megfelelő anyagi háttér. Legalábbis a leírtakból így látom.

Bátorság, hiszen életed legnagyobb feladatára készülsz, legyél jó anyuka! Minden jót!

A racionalitás soha nem gond! Sőt, szerintem nagyon jó, hogy észérveket is sorakoztatsz. Csak egy dologra figyelj: olyan nem lesz, hogy minden tökéletesen ideális a gyerekvállalásra! Ha mindig vársz, hogy csak még az, meg ez kell, és jöhet a baba, akkor sosem fog jönni (kivéve, ha lottó ötösöd lesz, amit kívánok tiszta szívből:D)

Ha minden gondolatod akörül forog, hogy babát szeretnél, és nem tudod már elképzelni egy gyerek nélkül az életet, akkor vágjatok bele. Való igaz, a gyereket nem lehet félretenni, ha megunod, de hidd el, hogy nem is fogod akarni félretenni:DD

És ha van egy gyereked, akkor nincsenek lehetetlenek! Én kb. feleannyi pénzt adok a kasszába, amióta itthon vagyok, mégis megvan mindenünk, úgyhogy ne izgulj, mindent meg tudsz majd adni a kicsikédnek!

Jó döntést, és sok boldogságot neked!

Szia!

Én bizony vállanám a babát, bár én is 28 évesen szültem, de csak azért, mert 26 évesen diplomáztam és szerettem volna dolgozni, egy kicsit gyűjtögetni. Jól fizető állásom volt, a férjem is dolgozik, családi házban lakunk a férjem szüleinél, az egész emelet a miénk, külön háztartással. Szóval ezen a téren nem volt gond.

Nálunk is a férjem akarta jobban a babát, mert azon a véleményen volt, hogy mi van, ha sokat kell várnunk rá. Nos, az első alkalommal megfogant. Szerencsénk volt. Viszont sajnos fogyatékos babánk született, downos, szeretnénk neki kistesót, kettőt, hogy azért legyen ki vigyázzon rá, ha mi már nem leszünk. Ebből a szempontból jobb lett volna, ha előbb vállalunk babát.

Férjem szülei 70 évesek, apukám 55 lesz a nyáron, anyukám 52 éves. Nagymamám 77 éves, a mi babánkkal együtt 3 dédunokája van, nemrég enyhe agyvérzést kapott, ez a 3 dédunoka éltette, hogy felépüljön. Nagyon szereti őket.

Szóval igaza van az előttem szólóknak, hogy karriert bármikor építhetsz, viszont babát vállalni fiatalon könnyebb és bizony számítani kell azzal is, hogy lehet hónapokat kell várnotok, míg megfogan (ne így legyen), vagy ne adj Isten elvesztitek ( bátyámék 2 babát elvesztettek, a 3. egészséges, de az anyuka 40 évesen szült, 36 éves korától próbálkoztak). Ha netán kevés lenne a fizu, még mindig beadhatjátok bölcsibe a babát és elmehetsz dolgozni Te is (nem vagyok híve ennek a megoldásnak, de vész esetén jól jön).

Mennyi idős a fiú a férjed első házasságából és mennyi időt tölt veletek? Ha veletek van, nem érzed, hogy de jó lenne egy saját kisbaba, akit megölelhetsz, érezheted a finom illatát, vigasztalhatod, ha sír, láthatod, hogyan cseperedik és napról - napra újat tanul, tanítgathatod, rád mosolyog, persze néha bömböl és lesz olyan, hogy egyszerűen nem tudsz vele mit kezdeni, mert mindent kipróbáltál már és még mindig kitartóan sír, de ezek nekem olyan jó élmények.

Szerintem ne gondolkozz rajta túl sokáig, mindig lesz valami, ami miatt halogatni fogod. Emlékszem, amikor nekünk is pozitív lett a teszt, nagyon megijedtem, pedig szerettem volna a babát. Ugyanazon filóztam, mint Te, hogy már nem csak ketten leszünk a férjemmel,hogy mindig ott lesz velünk bárhova megyünk. Most pedig egyszerűen nem tudom rábízni senkire sem, annak örülök, ha mindig velünk van. Néha fárasztó, de akkor sem bízom másra, kivéve a férjemre.

Sok sikert és kitartást!

igazából a nőnél nagy szerencse, h az a 9 hónap ott van h megbarátkozzon a helyzettel, mindenki bizonytalan, jó is h a mai világban nem csak úgy durr bele gondolkodsz!!!

én hiszek a jelekben, ha valamit nem tudok/nem tudom eldönteni akkor várok, pár hónap nem a világ, nem kell siettetni, hidd el a válasz egyszer csak bekopogtat az ajtódon....teszem azt "becsúszik" a baba v meglátsz egy édespofát és elolvadsz....akármi lehet....lazíts és majd alakul!

A sajátodhoz lesz a legtöbb türelmed!!!

Az anyagiak miatt meg ne izgulj: a családi 12200 egy gyerkőcre + kapod majd előbb a tgyás-t,majd a gyedet! Nem pont annyi,amennyit megszoktál,de nem olyan kevés az! Ha a gyes kevesebb lesz,mint amiből kijönnétek havi szinten,akkor 4 órába vissza mehetsz dolgozni. Így nem mardsz majd ki az életéből,és nem lesz bűntudatod sem!

:)