Hogy lehet az, hogy akiknek abortusza volt, szinte kizárólag azzal védekeznek, hogy tabletta mellett estek teherbe?

Elég emény vita alakult itt ki. A történethez csak annyit fűznék hozzá, hogy teljes legyen a kép a felelőtlenségről, hogy én is majdnem így jártam, pedig nem voltam felelőtlen soha.

Az én történetem évekkel ezelőtt kezdődött, amikor egy komoly baleset után mindenféle gyógyszert kellett szednem, fájdalomcsillapítókat leginkább. Közben természetesen tablettával védekeztünk a barátommal, mert nem szerettem volna 20 évesen nulla egzisztenciával gyermeket vállalni úgy, hogy mindketten éppen elkezdtük az egyetemet. Minden nap beszedtem, hogyha hasmenésem, hányásom volt, vagy antibiotikumot kellett szednem egy betegség miatt, óvszerrel egészítettük ki a bogyót. Az egyik hónapban azonban megtörtént a fogantatás. A nőgyógyászom, akihez évek óta rendszeresen eljártam, teljesen értetlenül fogadta a hírt, majd megnyugtatott, hogy előfordul ez a fogamzásgátló mellett is néha. Amikor viszont megkérdeztem tőle, hogy az általam szedett fájdalomcsillapítók (ami sajnos nem volt kevés) mellett fennáll-e a lehetősége, hogy valami baja legyen a babának, totál megdöbbent, hogy miért nem mondtam, hogy más gyógyszereket is szedek. Nos, az idegsebésznek, a rheumatológusnak és a háziorvosomnak is ott volt minden fellelhető papírján (papíromon), hogy fogamzásgátlót szedek a gyógyszerek mellett, amiket ők közben írtak fel, a nőgyógyászomnál meg nem voltam az azt megelőző hónapokban. 20 évesen nem mertük bevállalni, hogy egy sérült gyermeket hozzak a világra, orvosi indokkal megindították a vetélést. Három orvos látta, hogy milyen gyógyszereket szedek, közülük egy minden 2. hétben felírta nekem. A mai napig úgy érzem, nem az én felelősségemen múlt, mégis majdnem minden nap, még 4 év után is eszembe jut, főleg, hogy most tényleg szeretnénk kisbabát. Senki nem figyelmeztetett, hogy némely fájdalomcsillapító (nem antibiotikum, nem szteroid) befolyásolhatja a fogamzásgátló hatását.

Az én felelősségem is volt, hogy megbíztam az orvosaimban, mert kiben bízzak, ha nem bennük, mégsem az én felelősségem volt teljesen. Ennek ellenére nekem kell megbírkóznom a tudattal, hogy van egy soha meg nem született gyermekem.

Mindezt csak azért írtam le, hogy árnyaljam a képet.

Másfelől pedig nem véletlen, hogy mindenki "tabletta mellett esett teherbe" - a lelkiismeret az oka.

Egy abortusz vagy vetélés még akkor is nagy lelki teher lehet, ha valaki direkt akarta, hát még akkor, hogyha a véletlen vagy a szörnyű körülmények hozták így. Nekem könnyebb az orvosokat hibáztatni, de tanultam belőle - amíg még szedtem a tabit, minden orvosság felírásakor rákérdeztem, hogy van-e a fogamzásgátlómra hatással.

Másoknak könnyebb a tablettát okolni, de ők ezzel teszik helyre a lelkivilágukat. Nem leszólni kell őket, hanem átsegíteni a gyászukon. Mert az abortuszt is követi a gyász, csak nem mindig azonnal. A végén meg úgyis elszámol mindeki a saját lelkével.

"Ááá, nem fogom megmagyarázni, mert úgysem értenéd meg."Körülbelül a negyedik vagy, aki ezt megkérdezi, és nem fogok megint egy oldalban válaszolni. Olvass inkább vissza, már ha képes vagy rá."

"Nincs érvünk, tehát tehát a kérdező személyét kezdjük becsmérelni."

Akkor most ki is becsmérel kiket???