Ki mióta próbálkozik? Miket próbáltatok már? Tudtok pozitívan gondolkodni? Vagy mindenki már totál elkeseredik?

Sziasztok!Hát akkor a mi történetünk!3 és fél éve vagyunk házasok, soha nem védekeztünk, úgy házasodtunk össze, hogy előtte nem éltünk szexuális életet!mivel minden az újdonság erejével hatott, és szerettünk volna minél több időt kettesben megélni, így nem is igen izgatott minket a gyermekáldás.néha azonban megfordult a fejemben, hogy furcsa, hogy még nincs, de ennyi. Aztán tavaly szeptembertől tudatosan beterveztük a babát, na és persze azóta semmi.A férjem azt mondta, hogy bár nem nagyon gond,hogy még nincs, de azért csináltat egy spermavizsgálatot márciusban!Háááát, ne tudjátok meg...siralmas lett az eredménye, állítólag azért, mert herevisszér-tágulata van. Ezt fogják most műteni 2 hét múlva, és azt mondja az orvos, hogy 2 éven belül esélyes a baba!KÉÉÉÉT ÉÉÉÉV??!!!hát az rengeteg idő!!!!és én akkor még nem is voltam vizsgálaton!de el fogok menni, hogy megnyugodjunk, más már nem akadály!Tiszta para vagyok miatta!És szegény szerelmem, ő meg amiatt, hogy miatta nem lesz gyerekünk egy darabig!DE ÉN NEM ADOM ÁM FEL!!!!Hiszem, hogy talán mi is azok közé tartozunk, akiknek már egy éven belül a műtét után sikerülhet!Egyébként én nem szedek semmit, csak odafigyelek az étkezésemre és rendszeresen sportolok, ő viszont most szedi a FER14-et egy hónapja!

Mindenkiért nagyon izgulok, olyan jó volt sorstársakról tudni, és együtt, egymást biztatni!

Mi 7 éve probálkozunk. Igaz ötször sikerült is teherbeesnem de mind az 5 alkalommal vetélés lett a vége. Egyetlen esetben sem indult be a baba szívmműködése. Csak a harmadik vetélés után küldtek genetikai tanácsadásra. Az ötödik vetélés után kerestük fel a Czeizel Endrét. Itt volt lehetőségünk többféle vérvizsgálaton részt venni. Megállapították, hogy a progeszteron szintem alacsony. Felkerestem a nőgyógyászomat aki kijelentette, hogy csak akkor ír fel gyógyszert /porgeszteron tartalmút/ ha már terhes vagyok.

Ennek érdekében clostybeggyt adott, ami elvékonyította a méhnyálkahártyámat. Mindez 2008-ban volt. Akkor fáradtam bele a vizsgálatokba, elment a kedvem a dokiktól.

Elkezdtem járni talpmasszázsra, van akinek ez is segített. Nekem sajnos nem. Két hónapja elkezdtem inni a cickafark és palástfű teákat. Persze én is mértek a hőmet, vettem ovu tesztet, sőt ovulációs mikroszkopom is van. 1 hónapja felkerestem egy asztrológust is. Szerinte 2012-ben van lehetőségem gyerekszülésre. Most itt tartunk. Ebben a hónapban töltöttem be a 38. életévemet.

Örülök, hogy ilyen sokan írnak ide, és ilyen őszintén!

Mi 2008 szeptembere óta vagyunk házasok, és eleinte úgy gondoltuk, hogy nem is baj, ha egy kis ideig még nincs babánk, addig is élvezhetjük, hogy kettesben vagyunk. Nem védekeztünk, csak naptármódszerrel-számolgatással. Egy fél éve voltunk házasok, tehát tavaly márciusban, mikor eldöntöttük, most már számolgatással sem állunk a baba útjába, jöhet, amikor csak szeretne.

Azt gondoltam, hogy nem fog könnyen menni, mert a családunkban több házaspárnak nem lehetett különböző okokból gyermeke, így szinte kicsi koromtól "fel voltam készítve", hogy ez egy nehéz téma. Így hát, hogy nem sikerült az első, a második, a harmadik hónapban: nem nagyon izgattam magam, még türelemmel vártam. Nyár végére azonban kezdett zavarni egy kicsit: na mi van akkor? Gond van? Lesz baba?

Októberben elmentem rákszűrésre nőgyógyászhoz, és elmondtam neki, hogy egy fél éve nem akar jönni a gyermek, de türelemre intett és azt mondta, hogy februárban (azaz fél évvel később) jöjjek vissza, ha még aktuális. Addigra már azért elkezdtem figyelgetni magam: a menzesz időpontját, a ciklus közepét, regisztráltam a ciklus.hu-ra. Ezután a rákszűrés után elkezdtem a hőmérsékletemet vezetni, és rendeltem ovutesztet is, beszereztem gyógyteákat, felpolcoltam magam az együttlétek után. Sajnos most februárban vissza kellett menjek, és beutalt 3. napi vérvételre, aminek az eredménye jó lett, csinált ultrahangot, ahol elváltozást nem talált, és ebben a hónapban pedig (egy endokrinológus) elküldött a ciklusközepi és végi vérvételre is, ennek az eredményét még nem tudom. Elkezdtem sportolni is.

Párhuzamosan a férjem is elment andrológushoz februárban, és nagyon kevés volt a sejtszám, 2-3 millió/ml. Talált nála a doki egy kis gyulladást, azt most egy 5 hetes antibiotikumos kúrával kezeljük, és emellett nyakra-főre szedi a vitaminokat (Fer14, Maca Vibe, E vitamin, Aloe berry nectár)... Nem lazsálunk, de mivel a sejtképződés 100 nap, így az első gyógyszer bevétele után legelőször 100 napra érdemes visszamenni a dokihoz a sejtszám ügyében. Ez pedig június elejére esik.

Lelkileg? Rémesen nehéz. Egyre nehezebb. Egyre csalódottabb és kétségbeesettebb vagyok, és egyre jobban félek. Nagyon nehéz hinni, optimistának maradni... A férjem jóval nyugodtabb, mint én, de tudom, hogy neki sem könnyű, akkor is, ha nem beszél olyan sokat róla, mint én... Félek.

Mi tegnap ünnepeltük, hogy 10 éves a kapcsolatunk, már 7 éve házasok is vagyunk. Tavaly előtt novemberben nem jött meg, már örültünk, de a doki nem talált babát, lelki okokra hivatkozott a vérzéskimaradásra-Norcoluttal hozta meg a vérzésem. Azt követő 3 hónapban Clostit szedtem, de csak híztam tőle, szép nagy tüszőim voltak, de mégsem estem teherbe. Azóta hőmérőztem 8 hónapig, hol ilyen hol olyan volt, ami addig sosem volt a closti szedése után már 5 nappal menszi előtt barnázgatok, az orvos szerint szintén lelki okból!! Már volt 24-32 napos ciklusom is. ez még belefér a doki szerint !?!

Most pár napon belül nem kéne megjönnie, 1 furcsa van, nincs semmilyen folyásom, ami eddig mindig volt hol több hol kevesebb. Remélem már kopogtat a baba. De már nem tudom, mert minden hónapban máshogy vagyok menszi előtt. Van amikor semmi tünetem, olykor a melleim fájnak. Szóval nincs 2 egyforma menszi előtti hónapom. 27 éves vagyok, már a család is nagyon várná, leginkább nagymamám várja a dédikét. Már orvosváltásra gondoltam, de ezt a pár napot kivárom, hátha már baba miatt kellene mennem:))

Mindenkinek drukkolok!

Köszönöm a lehetőséget.

Sziasztok!

Mi tavaly márciusban döntöttük el, hogy akkor jöhet a bébi,és novemberig nem akart jönni...de addig bevallom eléggé rágörcsöltem a témára azthittem hamar összejön,elkezdtem az internetet bújni, a petérésről beszélni állandó jelleggel,és persze produkáltam minden tünetet.Fél évet próbálkoztunk és semmi, ez az időszak elég stresszes volt munkahely meg minden más szempontból is.

Elmentem pár hónap után nőgyógyászhoz,aki azt javasolta hőmérőzzek,egy darabig csináltam, de elég volt amúgy sem tartom jó módszernek csak jobban stresszeled magad....

Azóta munkahelyet váltottam és ettől a hónaptól megint feljött a téma,de ma már nyugodtabb vagyok elhatároztam h nem stressszelek rajta, elkezdtem mozogni egészségesebben élni tehát odafigyelek magamra.majd meglátjuk mi lesz...

Ja lekileg..én akkor minden hónapban kicsit belehaltam mikor megjött.De nem adom fel!!!

Látom senki nem vette a fáradtságot, hogy a belinkelt honlapot olvasgassa.

Azért mindenkinek szurkolok, hogy legyen baba!

Leírom azért az én történetemet is.

15,5 évesen szültetett az első babám, ő most 10 éves.

Amikor olyan 5-6 éves volt, abbahagytam a fogigátló szedését, 2 évig szeretkeztünk védekezés nélkül,minden hónapban vártam a nem vártat, majd a Gravidát kezdtem el szedni, és 2 hónap múlva pozitívat teszteltem.

A kicsim most 22 hónapos.

Hiszem, hogy a vitaminoknak nagy szerepe van abban, hogy sikerüljön a baba, és elszomorít, hogy orvosilag, ha valakik 1 évig nem hoznak össze babát, arra rámondják, h meddő. Pszihikailag ezzel tönkreteszik az embereket,

holott csak a pénzlehúzás történik a mindenféle extra vizsgálatokkal.

Tényleg, szívből kívánom mindenkinek, hogy átélhesse a legnagyobb csodát ami egy nővel történhet!