Ti mikor kezdtetek el gondolkodni a gyerekvállalás témán? Mennyi ideje voltatok együtt? Engem nagyon foglalkoztat mostanában, csak még nem megfelelőek a körülmények.

Hát igen, csak az azért Magyarországon manapság nem jellemző, hogy egy párnak 22 évesen háza van meg normálisan fizető munkája. :D Én ennyi idősen még egyetemre jártam, már fizettem albérletet, diákmunkáztam és még csak egy éve ismertem a páromat. Azért az szerencse is, ha minden így alakul. De amúgy nagyon szuper, hogy 30 alatt már 3 gyereketek lesz! Hajrá, sok sikert a harmadikhoz is :)

Ami biztos,h ha a megfelelo korulmenyeket varod,sosem lesz babad! Noverem is ebben a cipoben volt! Majd 25evesen szul... Aztan aa majd 2 ev mulva,de megint varjunk meg 2evet,mert ezek a korulmenyek me nem adottak! Aztan becsuszott! Rajottek,h ha mindig a korulmenyekre varnanak sosem lenne gyerekuk! Azota meg szuletett melle 2,mind a 3 fiu lett es mindenuk megvan... Nagyobb hazat szeretnenek,mert ahol most vannak az kicsi 3gyereknek,de ezen kivul minden megvan! Mi is igy voltunk vele! Jelenleg a szuleimnel lakunk! A ferjemnek van egy nagy csaladi haza,viszont egy faluban,en pedig tutira nem fogok oda koltozni,igy itt lakunk szuleimnel! Szuleim az also szinten,mi kulon lepcsofeljaroval a felson! Van itt az emeleten 2furdoszoba,egy konyha,nappali es 3szoba,ami csak a mienk! Szuleim sosem jonnek fel,ha latni akarjak a lanyom en viszem le nekik! Mivel kulon lepcsofeljaro van,igy az udvarrol jovunk-megyunk,nem szuleimen keresztul,megsem akartam ide meg egyet... Mindig azt beszeltuk,h a masodik csak akkor jon,ha vegre tudunk ebben a varosban is venni egy nagy csaladi hazat! Most viszont fordult a kocka,mert egyre jobban szeretnenk mar a tesot! Ha mindig arra varunk,h tokeletes korulmenyek legyenek,akkor sosem szulnek ujra,mert olyan nem lesz soha...

"A férjemnek van egy háza... Lakhatunk a családi ház felső szintjén ami kb egy külön lakás..." De basszus ezek nagyon jó körülmények :) Azért egy csomó embernek nem jut ilyen. Mi egy 40nm-es albérletet tudunk csak megfizetni, főleg amióta mocskosul felmentek Pesten az albérletárak. Akkor se tudnánk szülőkhöz menni, ha valami gebasz lenne, nincs egyszerűen hely. Használt cuccokat, kinőtt ruhákat sem kapnánk sehonnan, mert nincs kisgyerek a családban. Szóval akinek 0 segítsége van anyagi-lakhatási téren, annak azért igenis érdemes várni a jobb körülményekre. Azt meg mindenki maga tudja felmérni, hogy mikor érkezik el az a jobb körülmény, ha nem tesz érte a pár, akkor nyilván nem érdemes csakúgy várni rá. De mi pl 100x-szor jobb helyzetben vagyunk mi most, mint mondjuk 2 éve, mert folyamatosan képeztük magunkat és jobban fizető munkát kerestünk. Sokkal jobb a fizunk, több a megtakarítás, stb. Ilyeneket azért érdemes kivárni annak, aki a 0-ról kénytelen indulni.

Igy igen,jogos! Es ugy tunik a mi helyzetunk sokkal jobb,de en sem tulzottan szeretnek ide szulni meg egy babocat! Sokkal jobb lenne egy sajat hazban! Nem mellesleg attol,h szuleimnel lakunk fizetjuk minden honapban a 40ezret (amit azert adunk,h itt lehetunk) plusz a rezsit es minden mas szamlat! Szoval nem ingyen lakunk itt.Viszont mar nagyon szeretnenk a kicsit,igy valoszinuleg bevallaljuk!

Ja amugy en 2eve ismertem,de beszelgetesen kivul semmi nem volt! Ra 2evre talalkoztunk, egymasba szerettunk,aztan 5honappal kesobb megkerte a kezem,a lanykeres utan egy honappal kismama lettem,igy az eskuvot is elorebb hoztuk,mert mind a ketten hazassagba szerettuk volna nevelni! Azt hiszem 7honapos voltam amikor megtartottuk az eskuvot! Mivel kulfoldon dolgozott,necces volt az idopont foglalas,de vegul sikerult! A ruhamat a pocak miatt varrattam,igy annak se kellett a foglalasaval kinlodni,h most mikor is lesz,mennyivel elotte kell foglalni... Jelenleg egy eves es egy honapos a lanyom,remelem hamarosan jon a kovetkezo :)

1 évvel a megismerkedésünk után mindketten úgy gondoltuk hogy szeretnénk gyereket, de 32 és 35 évesek voltunk akkor, szóval a korunk miatt sem várhattunk volna sokáig. Sajna még nem jött össze, 2 éve próbálkozunk. Nem vagyunk gazdagok, de mindketten 2 helyen dolgozunk, így a körülmények megvannak. A korábbi éveimben nem voltam olyan helyzetben és kapcsolatban hogy a körülmények adottak lettek volna egy gyerekvállaláshoz, bár én már régóta vágyom rá, de jobb lesz így, hogy egy stabil, jó kapcsolatba, normális körülmények közé, szeretetteljes légkörbe érkezik majd, még ha- közel a 35 höz- öregnek is érzem magam hozzá egy kicsit.

Mi nem tervezgettünk semmit sem. Gyereket akartunk, ez nem is volt kérdés. Az, hogy semmink sem volt, nem zavart különösebben. A két mélytányért két kanállal a kórház étkezdéjéből csórtuk, és kb annyi ruhánk volt, amit éppen viseltünk. Az albérletben reggelre befagyott a víz, ha este 10-kor lekapcsoltam az olajkályhát. Kit izgatott? Fiatalok voltunk tele tetterővel, tudtuk, hogy képesek vagyunk előteremteni, ami kell. Mondjuk, ez még az átkosban volt. Az esküvő után fél évvel lett gravid a feleségem az elsővel, aztán másfél évre rá a másodikkal. Igaz, hogy éjt nappallá téve dolgoztam, de remekül sikerült minden. Lett egy garzonunk, aztán egy nagyobb panellakás (hú, de utáltam!), aztán építkezésbe kezdtem abból a tudásból, amit hétvégente a kőművesektől ellestem. A gyerekeink már harmincasok, önálló egzisztenciával, jó anyagi körülményekkel, de "még" nem akarnak gyereket. :-((

Mi vagyis a párom az esküvőnk hónapjában mondott igent a próbálkozásra. Akkor kis híján 5 éve voltunk együtt. Akkor volt 28 én 27. Most talán sikerül 1,5 év után, és egy missed ab után. Leginkább azért kötötte az esküvőnkhöz, mert akkor már megvolt az aláírt saját lakásszerződésünk, és a más városba költözés ellenére (220km) volt mindkettőnknek már fix munkahelye. Ez közrejátszott abban, hogy ő az áldását adja rá. Albérletben nem vállalta be.