Bennetek megfordult valaha, hogy ha a párotokkal nem sikerül a baba, lehet, hogy tovább kéne állnotok?

Szia! Èn is kèrdeztem ezt màr a fèrjemtől, hogy mièrt lehet ez? Nem vagyunk összeillők, így jelez a sors? De mindig rájövünk, hogy ugyan màr, akkor annyi össze nem illő embernek mièrt sikerül?! Akik elvàlnak, elvetetik, egy alkalmas èjszaka...stb. Nem hiszem hogy erről lenne szó.

Monyk

Elvileg egészségesek vagytok-itt már kiderül, hogy nem vizsgáltattátok ki magatokat, de az elváláson gondolkodsz.

Nekem ez fura. 2,5 évet vártunk a babára, de egyetlen egyszer eszembe nem jutott ez, mert párt/férjet választottam magamnak és nem apajelöltet. Mi épp úgy álltunk hozzá, hogy ha a szerelmünk mellé még a sors egy babával is megajándékoz, az egy fantasztikus dolog, de ha nem, mi egymást választottuk.

Az "elvileg egészséges" mit jelent? Mindent kivizsgáltattatok?

Létezik, hogy lelki okok miatt nem jön a baba.

Bennnem igen, megfordult. Egészségesek vagyunk ,de egymástól nem lehet természetes úton gyerekünk. Más partnertől valószínűleg mindkettőnknek lehetne. Nehéz volt ezt elfogadni, minden hónapban szembesülni vele, főleg 1-2 év hiábavaló várakozás után, hogy lehet, más pasitól azonnal lehetne gyerekem, nem kéne ezt átélnem és a férjemnek se. Nem akarom neki ezt a sorsot. Nagyon sokat őrlődtünk, h mi legyen, maradjunk-e együtt, vagy sem. Nem akartam lombikozni, Nem akartam elfogadni, h nekem csak így lehet gyerekem, hiszen én egy egészséges, csinos nő vagyok, nehogy már hormonokkal tömjem magam. Féltem, h megbetegszem, h soha nem leszek a régi, meg hát nem is hittem benne, h lombikkal sikerülhet. Úgy voltam vele, gyerek az szexből lesz, nem mindenféle vegykonyhában és úgy éreztem, nekem is jogom van ahhoz, amihez a többi nőnek, h csak dug egyet a pasijával és abból gyerek lesz. CSak így, mindenféle gyógyszerek, hormonok, vizsgálatok, kisműtét, petesejtleszívás nélkül. A férjem sem akart kitenni engem a lombiknak. Szóval ott tartottunk, h szétmegyünk, új életet kezdünk és elfelejtjük ezeket a szörnyű hónapokat, éveket.

Aztán szép lassan valami megváltozott. Kezdtem elfogadni, h nekünk ezt dobta a gép, ebből kell a legjobbat kihoznunk. A férjemmel biztosítottuk egymást arról, h az érzéseink nem változtak a nehézségek ellenére sem. Úgy döntöttünk, h vállaljuk a lombikot. Én is megbarátkoztam lassan a a dologgal. Lehet, h ez is segített, sose tuom már meg, de a hormonkezelést gyakorlatilag tünetmentesen átvészeltem és az első kezelés sikeres volt. Most 28 hetes terhes vagyok. Ha lesznek testvérek, ők is lombikbabák lesznek a fagyasztott embriókból. Már nincs bennem semmilyen ellenérzés a lombikkal, az orvosi kezelésekkel szemben.

3-as, hidd el, aki régóta vár babára, nem 8, hanem 28, 38 hónapja, az már rég túl van a lesz.arom dolgon, és lám mégsem lett baba a nagy lazaságból.

Van, amikor kevés. Van, amikor 2 ember külön-külön termékeny, egészséges, de együtt nem azok. Ilyenkor segítség kell. Lehet, nekünk is lett volna természetes úton babánk, csak várnunk kellett volna még vagy 3,5 évet. Vy talán 5-öt. Nem tudni.

Örülhetsz, h neked csak 8 hónapot. Én nem tanácsolom babáért küzdőknek a "lazuljel" dolgot, mert azon már valószínűleg rég túl vannak meg hát gondolod, h ez nekik maguktól nem jutott eszükbe?

Én azt tanácsolom, h minél hamarabb segítséget kell kérni, mert nincs mindenkinek 5-7 éve, h babára várjon, addigra lehet, bele is zakkannak, rámegy a kapcsolatuk. Nem szabad megvárni, mikor lehet, h lombikkal elsőre sikerül. El kell fogadni, h ez nekünk nem megy másképp és kész. Fentebb írtam, h nekem is nehéz volt elfogadni egészséges nőként.

6-7-es vagyok még mindig

A kórházban megismertem egy nőt. 40-es nő, fitt, egészséges, első babáját várta ő is. Elmesélte, h természetes úton sikerült 7 év után. Értitek, 7 év rendszeres, védekezés nélküli szexből egyetlenegy terhesség. A lombikot halasztgatták, nem akarták. Nagy öröm a természetes fogantatás, igazolás, h lám mégsem vagyunk selejtesek...na de 7 évig minden hónapban nega teszt, sok veszekedés, nekik is megsínylette a kapcsolatuk, bár a baba sokmindent feledtet...De gondolj bele, ha elmennek lombikra, még lehet, belefért volna egy testvér is.

Pont ma reggel kérdeztem a páromat, hogy elhagyna-e, ha kiderülne, nem lehet gyerekem. Egyértelmű nemet mondott, majd visszakérdezett - És te engem? Én csak annyit mondtam, akkor örökbe fogadnánk egyet.

Unokatesóméknak 5 évig nem jött a baba. Beadták a kérelmet az örökbefogadásra. Minden rendben volt, már csak arra vártak, hogy szóljanak nekik. És ekkor spontán, természetes úton (előtte már volt sikertelen lombik is.) összejött az ő közös babájuk.

Ha igazán szereted a párod, ilyenen nem szabadna gondolkozni. Kívánom, hogy mielőbb sikerüljön nektek is a baba. :)