Aranyos/érdekes történetek, ki hogyan vette észre, hogy terhes?

külföldön dolgoztam azt éreztem fel vagyok fázva, mentem urulógiára. amikor itthon voltam az itteni urulógus nem talált semmit, nem írt fel semmit. elmentem külföldön is a dokihoz, aki szintén elküldött azzal, hogy semmi bajom. ekkor kezdtem azon gondolkodni, hogy talán fizetni kellene a dokiknak, hogy foglalkozzanak az emberrel..?mert nagyon szenvedtem folyamatos pisilésinger, stb.a harmadik doki meg neki állt katéterezni, először nem is értettem, hogy húzzam le a bugyit, nyissam a lábam..?..erre érzem szúrás...akkor tudtam meg, hogy katéter lesz, mondtam, hogy fejezze be, nem akarok még egy gyulladást, mint tudjuk ennek megvan a maga kockázata, a doki erősködött, hogy rutin, alap...én meg mellesleg Tűfóbiás vagyok...!szépen csendben megbeszéltük, hogy várok, ő írja az eredményt, egyszercsak nem kapok levegőt..és megint nem jön, életem első és remélem utolsó pánikrohamán mentem át...

pár nap múlva fáradtság, hányinger egymás után, akkor néztem tesztet....és jé.

*sajnálom, hogy nem sikerült vidámat írnom, de napokig úgy éreztem magam, mit akit megerőszakoltak?

de neked kérdező? :)

Én is szívesen írok, hisz olyan kedves élmény:) Már az örökbefogadásnál tartottuk agyban, dolgoztunk mindketten, külön városban. Majd a napi rutin szerint mentem munkába, indulás előtt pisi, ahogy anyukám tanította:)Elindulás, 5 perc, megint pisilni kell. Nem bírom ki, köztéri WC. Egész nap pisilek, biztos felfáztam (10-12 napos terhesen volt mindez). Teszt negatív. Nem jön meg. Doki hív, biztos cisztám van. UH, 'maga nagyon terhes':)

Második már tervezett, reggel megint a fránya pisi (kb. 10 napos terhesen), kész, de még mindig kell. Akkor tudtam, teszt nélkül:) Teszt pozi, doki, UH, 'terhes, de még mennyire':) A hányinger, hányás a 7-8. héttől jött, amikor már tudtuk, hogy albérlő van:) Az eredmény két szép, cselfes kis kópé:)