Fiatal anyukák ti, hogy bírkóztatok meg ezekkel? Bővebben lent

17-es hatalmas baromságot írtál..... Én 21 a párom 23 éves és tökéletesen megvagyunk.... Én annak a híve vagyok hogy ahogy lehet össze költözni, hogy ne évek után derüljön ki hogy nem bírnak együtt élni..... Nekünk sikerül hála istennek, mennyasszony vagyok már és nagyon vágyunk egy picikére, és erről a szüleink is tudnak akik izgatottan várják a kis unokájuk.

Édes apám különösen 64 évesen... Én még most a 20-as éveimben szeretnék szülni.

Mind ketten dolgozunk ;) mielőtt meg köveztek :)))

Kérdező gratulálok :)

21-es voltam .

El sem kezdtem olvasni a kommenteket, már biztos voltam abban hogy itt a sok megkeseredett asszonyka ocsarolni fog. Ugyanmar, azért, mert fiatalon esett teherbe már biztos h segélyre szorul? Tud tanulni tovább baba mellett, lehet belőle bármi. Nektek csak fáj hogy 30 évesen is csak a munka van, partner egy gyerekvallalashoz sehol. Irigyek vagytok, és itt elitek ki magatokat.

Kedves 19-es válaszoló. Hallottál már mondjuk 0.evfolyamrol? Erettsegiig sok szakon eltelik akár 5 év is, nyelvi előkészítő stb. 15 évesen bekerul gimibe, szakkozepbe, +5 év, tadam, 20 évesen erettsegizik :)

Kérdező ne aggódj, meg fogod tudni oldani, hozzaallas, akarat kérdése. Rajtad múlik! És gratulálok

Kedves Kérdező!Ezt neked kell érezned,hogy készen állsz e rá,de én szívesen leírom az én történetemet...

Hasonló cipőben jártam egykoron mint Te,a különbség csak annyi,hogy én mindössze 17 éves voltam.Akkor már 4 éve együtt jártam a párommal,mikor egy nyári szünetben,a nagy hév közben,nem védekeztünk.Bevallom őszintén,hogy eszembe sem jutott abban a pillanatban,hogy terhes lehetek.A következő menstruációm természetesen ahogy a nagy könyvben lenni szokott nem jött meg...nagyon megijedtem.Ott álltam 17 évesen egy pozitív terhességi teszttel a kezemben,a gimi utolsó éve előtt.Igazából fel sem fogtam.A párom 9 évvel idősebb volt,neki már belefért volna,de nem tudtam hogyan tovább.Másnap reggel elmondtam édesanyámnak,szegény elsőre tök kiakadt...végülis ez volt a reális abban a helyzetben.Nem mondom,hogy nem játszottam el a gondolattal,hogy anya leszek,de valahogy még akkor idegennek tűnt a dolog.Pár napos rágódás után anyukám-én-és a párom megbeszéltük,hogy ezt a kisbabát nem tartjuk meg,az abortusz mellett döntöttünk.Így mire elkezdtem a suli utolsó évét lezajlott minden.Azóta eltelt 8 év,közben hozzámentem ehhez a fiúhoz,lakás,egzisztencia,jó körülmények,meg van mindenünk.2010-ben született egy kisfiúnk.Az élet furcsa fintora,hogy az abortuszom és a kisfiam születése napja ugyan az a nyári nap,csak 5 év telt el közben.