Kezdő anyukák, hogyan bírkóztatok meg a nagy feladattal?

Szia! Ne aggódj egy percig sem! Ugyan ebben a cipőben jártam még pár hete. Egyedül vagyok a babával, és az első hetekben szinte rettegtem, hogy minden rendben legyen. Nehéz volt, nem mondom, mert nem tudtam aludni eleget, és még enni is kell, hogy tej legyen, ugye azt meg meg kellett főzni, szóval sorolhatnám...De mindent meg tudtam oldani, és ma már 4 hós babámmal kialakítottuk a napirendünket, ami jól működik.

Szóval kitartás, meglátod, neked is menni fog! És még büszke is leszel magadra, hogy segítség nélkül!

Én teljesen egyedül voltam. Párom külföldön melózik,1hétig itthon volt a kisfiam születése után,majd sírtam,h ne menjen el,mert nélküle nem tudom. Elment...és tudtam. Minden renden van,már 7hónapos.

BIZTOS H ÜGYES LESZEL,BÍZZ MAGADBAN!

Szia!

Én is hasonló cipőben jártam. Aggódtam, hogy mi lesz, hogy lesz, tudni fogom-e, hogy mikor mit akar...stb.

A családban nálunk sincs baba, soha nem volt a kezemben újszülött, nem cseréltem pelenkát, szóval eddig nem volt sok közöm a babákhoz. Nekünk sincs senkink a városban, így nincs segítség, de én nem is kértem. Egyedül, mármint a férjemmel együtt akartunk megoldani mindent. Ha valami kérdésem volt, akkor arra a védőnőm adott választ. Őt szeretem, kedves és tudom, hogy számíthatok rá. Nekem az Ő véleménye, segítsége többet jelent, mint mondjuk anyukámnak, aki már 30 éve nem vett a kezébe gyereket, nem cserélt pelenkát (ráadásul nekünk még nem ezek a menő pelusok voltak).

Férjem itthon volt 3 hétig, Ő volt, aki szaladgált a boltba, pelusért, intézte a papírokat. Én 1,5 hétig utcára se mentem, ami nehéz volt augusztusban, abban a szép nyári meleg időben. Kicsit rossz volt a bezártság, de gyorsan elmúlt ez is. Az elején a Pici csak alszik, meg eszik, ez tényleg így van. Nálunk az első 2 hétben napközben 2,5-3 órákat aludt a babánk. Így azért napközben lehetett pihenni. Én az első 3 hónapban hozattam ebédet, ugyanannyiba került, mintha én rohangáltam volna boltba és főztem volna. Ez így kényelmesebb volt. Szerintem az elején, amikor még úgy sem alakul ki a napirend, rendelj Te is kaját. Ez nem luxus kiadás, a boltba úgy is elmegy ez a pénz és így időt spórolsz. Aztán, amikor a férjem elment dolgozni, akkor kicsit paráztam, de megoldottam. Vegülis, ha sír, akkor vagy a pelus a baj, vagy éhes, vagy egyszerűen anya hiánya van. Mi sokat sétáltunk a jó időben, naponta többször is mentünk 2 órákra sétálni. Pici aludt, én levegőztem, olvastam. Az első 3 hétben nem volt annyira vészes az éjszaka, csak nyöszörgött a Pici, cicire tettem, utána aludt is. Viszont nálunk hasfájós baba volt, így 3 hét után jöttek a keményebb időszakok, napközben is sírt, én néha frászt kaptam, kialvatlan voltam, de próbáltam nem kétségbe esni, hanem menni a levegőre, ez a hasfájós babáknak egyébként is nagyon jó, és nekem is :) Nem mondom, volt olyan nap, hogy sírva mentem le sétálni, mert annyira kiborultam napközben, de ez átmeneti, meg hát a hormonok is teszik ilyenkor a dolgukat. Azóta nem hasfájós, szépen megszoktuk egymást!

Nyugi, nem lesz baj! Bízz magadban!

Sok boldogságot!

4,5 hós Pici anyukája

Szia!

Ismerős a dolog... Amikor terhes voltam én is sokat aggódtam azon, hogy el tudom e majd rendesen látni a picit, meg tudom e rendesen fogni, fürdetni stb. Az egyik barátnőm nem sokkal előttem szült, elmentünk hozzá látogatóba megengedte, hogy én pelenkázzam a babáját és fordítva adtam rá a pelust szegény gyerekre :D Szóval nem voltam valami ügyes... Mindenki csak biztatott, hogy ez még nem jelent semmit, meg lehet tanulni rendesen pelenkázni, ha meg netán fordítva adom a pelust az én gyerekemre is akkor sincs nagy baj, mert neki úgy is az lesz a jó ahogy én csinálom. A legjobban a szoptatástól féltem. Így utólag nem is tudom mért vagy mitől féltem, de nagyon frusztrált ez az egész szopi téma. Mikor megszületett a picim és először mellre tettem hip-hop elmúlt ez a félelem. Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen, de ez olyan pozitív dolog volt, nem volt bennem félelem. Nagyon sokat segített, hogy a csecsemős nővérek rendesen voltak, segítőkészek, pedig sokszor bénáztam. A kicsi az egyik kezét a szájába tömködte a másikkal meg kapaszkodott a kezembe, de olyan erővel, hogy még az infúziós tűt is kihúzta a kézfejemből. :) Viszonylag későn indult meg a tejem, azt mondták azért mert császárral szültem és ilyenkor nehezebben lövell be a tejci. A 3. napon viszont kő kemények lettek a melleim és már sárga tej jött, akkor nagyon jó volt szoptatni, megkönnyebbültem én is és a baba is jól lakott. Az első pár napban rosszul tettem mellre a babát és kisebesedett a mellem, berepedezett, vérzett. Adtak rá krémet és megtanítottak jól mellre tenni a babát. Azóta is nagyon hálás vagyok a csecsemős nővéreknek a kedvességükért. A műtétet után nagyon hamar gyógyultam, valószínű azért mert még fiatal vagyok, már másnap szaladoztam és én fürdettem a babámat. Igaz segítséggel, mert ügyetlennek éreztem magam és nem mertem a vízbe tenni a kicsit. Állandóan a csecsemősökön lógtam, hogy tanítsanak meg mindent mire haza megyek mert otthon nincs segítségem. Kedvesek, segítőkészek voltak, pikk-pakk megtanultam mindent. Nagyon hálás vagyok nekik. Itthon már minden rutinból ment, azóta is imádok szoptatni, nagyon jó dolog. A házi munkát 1-2 hétig hanyagoltam, jóformán semmit sem csináltam csak 2 naponta főztem valami egyszerű kaját. Szépen el is maradtak a dolgok, mire észbe kaptam szaladt a ház. Szerencsém volt mert nem volt sírós hasfájós a babám, szinte egész nap aludt meg evett, éjjel is csak 1x ébredt fel szopni így szépen lassan be tudtam pótolni a házimunkát és utolértem magam. A párom amennyit tudott segített, nagyon jó volt, hogy az elején egy hétig itthon maradt velünk, nem is fogadtunk látogatókat, olyan jó volt hármasban. Most a kicsim 5 hónapos, még mindig nagyon jó baba, most kezdett el kúszni úgyhogy egy percre sem lehet egyedül hagyni. A múltkor épp csak kimentem megkeverni a kaját és a gyereket már az asztal alól kezdett kibányászni mire visszamentem. Tény, hogy nem könnyű meló 24 órás anyukának, feleségnek, háziasszonynak lenni, de a leghálásabb és a legszebb "munka" a világon. Ne aggódj, hidd el te is ügyesen belejössz majd, lesznek nehéz pillanatokat, de a babád mosolya mindenért kárpótolni fog! :)

20 éves anyuka