Hogy bírkóztatok meg az érzéseitekkel?

Ez normális, majd megszokod. ÉN a PKU vérvételt bőgtem végig, még jobban, mint a gyerek. Most már egész jól viselem az oltásokat. Szerintem a terheshormonok még mindig dolgoznak, meg az újonnan jött anyai ösztönök.

Mi 5 hetesek voltunk, amikor egy hörghuruttal bekerültünk a kórházba, mert elkezdett fulladni. Kapott egy branült a kis kezébe, akárhányszor megláttam elkezdtem iszonyúan bőgni. A nővérkék tisztára hülyének néztek, hogy ez nem egy halálos betegség, majd meggyógyul. Meg is gyógyult, de akkor én is meglepődtem magamon. Ilyenek az édesanyák.

Kislányom 10 hós, de még a mai napig elszorul a torkom és sírni tudnék, mikor valami baja van. Pl jön a foga és szenved nagyon szegénykém.

Kb 5 hós volt, mikor átvittem a nagyinak, mert körtebefőttet tettem el. Körtepucolás közben a Tarzan zenéjét hallgattam és ott bőgtem a pucolt körték felett, mikor Kála énekelt a pici Tarzannak, hogy ne sírj..., mert nem volt mellettem a pici babám és nem tudtam rögtön magamhoz ölelni :)))

Életünk végéig aggódunk értük és sírunk-nevetünk Velük, ez így van rendjén :)