Akik egy éve próbálkoztok, hogy tudtok erősek maradni?
Már egy éve várjuk a picit, azóta volt egy missed ab-om, ami 2. hónapban létrejött terhesség volt, azóta meg nincs pé-m, ezért Clostyt kapok. Ez volt az első Clostys hónapom, de tegnap megint megjött... Eléggé fura érzések kavarognak bennem... Szívesen feladnám, hogy ne kelljen újra és újra csalódnom, de persze ez csak a dac, mert mindennél jobban szeretném, hogy sikerüljön, az eddig elérteket butaság lenne félbe hagyni. Csak már olyan nehéz ez a sok herce-hurca meg bizonytalanság és még azt sem tudhatom hol a vége.
Tudom, hogy minden nap és tett közelebb visz a célunkhoz, csak nehéz elfogadni, hogy miért kell ezzel is megküzdenünk? Annyi rossz ért már az életben és még ez is...
Nem riadnék meg a beültetéstől sem, mindent bevállalnék, ha az kellene, akkor miért ez sok negatívizmus és rossz gondolat? A férjemmel is sokat veszekszünk mostanában, részben emiatt...
Ti, akik hasonlóval kellett, hogy megküzdjetek, hogy éltétek meg ezeket a dolgokat? Segítsetek túlélni!
3 évig vártunk rá, és a harmadik Closty kúra segített.
Nem ez töltötte ki a napjainkat, sosem számolgattuk az együttléteket, és elsősorban soha de soha nem veszekedtünk egymással ez miatt!!!
Nagyon szépeket írtál, kedves 2. válaszoló, köszönöm a szép szavakat, jól estek, ahogy a biztatás is.
Igazából mi sem úgy veszekszünk, hanem sokszor morgolódok, mert nehezemre esik megbirkózni mindezzel, sajnos elég gyenge vagyok, már volt sok megpróbáltatás az életemben, sajnos, erre nem voltam felkészülve mikor elhatároztuk, hogy babát szeretnénk. Persze tudom, hogy nem is lehet...
Abban szinte biztos vagyok, hogy nem tudtam még feldolgozni az első baba elvesztését, mert azóta is észben tartom, hogy már ennyi meg ennyi idő volna, kislány vagy kisfiú lett-e volna... Akaratlanul is, de ezek bennem vannak és soha nem is lehet elfelejteni.
Ami még pluszban rossz, hogy nem szeretem az ilyen gyógyszeres beavatkozzunk típusú megoldásokat, de erre kényszerültem, most mit tehetnék? De én akkor is amondó vagyok, hogy ami nem megy magától azt nem szabad erőltetni... Lehet butaság, de azért van benne igazság, nem?
Igen, pozitív példák mindig vannak, amiket jó hallani, de egyben meg nagyon rossz is...
Úgy veszem észre én most sokkal jobban el vagyok anyátlanodva, mint Ti, akik már sokkal régebb óta próbálkoztok már, szóval lehet ezt másképpen is, talán nekem is sikerül hamarosan összekapnom magamat. Új hónap újabb remény, de jelen pillanatban nem igazán várom...
Szia! Nekem is volt egy missed ab-om, nálunk is a 2. hónapban. (Illetve a 2. nem védekezős, az 1. próbálkozós hónapban.)
Dokinál nem voltam, mert elegem volt az orvosokból, de tuti nálam sincs rendben a dolog, mert lerövidültek a ciklusok és alig vérzek. Szerintem nekem sincs peteérésem, persze ez csak tipp. Egy ideig méregettem a hőmet, de vagy én voltam béna, vagy összevissza ugrált, nem mutatott peteérést.
Nem tudtam túltenni magam a missed ab-on, meg a kórházon, pedig már majdnem egy év eltelt, ezért eddig védekeztünk rendesen. Most volt az első hónap, amikor nem, és nem jött meg. Persze nem biztos, hogy terhes vagyok, még nem csináltam tesztet, de elég gyanús, mert eddig mindig megjött előbb, mint kellett volna.
Tudom, könnyű mondani, de szerintem pont az kellene, hogy igenis add fel. Csoda lenne, ha nekünk összejött volna ilyen körülmények között, és - kövezzetek meg - nagyon félek is tőle. Nem akartam még újra kezdeni, mert nem hevertem ki az előzőt, félek, hogy ugyanaz lesz.
Nem tudták megmondani, mi volt a gond, a doki csak a fejét rázta, hogy a tünetek nem utalnak a szokásos dolgokra (progihiány, IR, pajzsmirigy).
Neked mondtak valamit? És azt tudják, mitől nincs peteérésed? Előtte volt?
amikor összeházasodtunk, terhes lettem, de viszonylag hamar el is vetéltem. Két évvel ezután voltam képes arra egyáltalán, hogy a pozitív tesztjeimet kidobjam.
Utána 5 évig vártunk a babára, aki végül lombikbaba lett (ő sem elsőre sikerült még így sem). A lombik előtt folyamatosan derültek ki kivizsgálásokon, hogy egy csomó problémám van, ami miatt egyenként is nehezített lett volna a teherbeesés, holott két nődoki és 3 belgyógyász is látta a leleteimet, és minden oké volt szerintük. Nekem inkább ezt volt nehéz feldolgozni. Meg azt, hogy hiába voltam terhes spontán, a vetélés után mégis elzáródott mindkét petevezetékem, emiatt lett végül lombik.
nagyon sok mélypontom volt, nagyon-nagyon sokszor akartam feladni (főleg, hogy kaptam pár nem kedves beszólást barátoktól, akik jól tudták, min megyünk keresztül). Ha a férjem nem áll mellettem, tuti nem csinálom tovább.
az, hogy nincs pé-d, az hormonális probléma, nekem is volt, és bizony a sokadik orvos volt hajlandó kivizsgálni, és helyretenni a dolgokat. A closty erre sajnos nem megoldás, hiszen, ha nincs, akkor miből akar érlelni petesejtet. Illetve, ha hormongond, akkor a clostytól cisztáid is lehetnek.
A legfontosabb, hogy akármilyen szomorú is vagy, és csalódott, ne add fel!! :)
Kedves Kérdező! Megértelek és együtt is érzek veled, sajnálom, hogy elveszítettél egy babát.
Mi is 1 éve próbálkozunk, nem rég kezdtünk még kivizsgálásokat és nálam úgy tűnik minden rendben a doki szerint minden úgy működik bennem, ahogy annak lennie kell...egyedül még átjárhatósági vizsgálatom nem volt.
Páromnál is minden rendben. A baba sajnos nem jön. Nagyon magam alatt vagyok én is, minden hónapban újra és újra csalódni, ezzel kelek, ezzel fekszek és sokat is sírok emiatt. Miért ilyen kegyetlen az élet, hogy mire az ember eléri azt, amit szeretne és úgy dönt, hogy jöhetne a baba, biztos hogy nem jön...Én 30 leszek férjem 40 és ezért is idegesít ennyire, hogy már nem vagyunk 25 évesek, hogy jaj ráérünk, majd összejön. Ha tehetném még egyszer nem várnék (munka, lakás stb.) mert amíg nem próbálkozik az ember az hiszi, hogy vele ez nem történhet meg és egyből összejön majd ha úgy akarja. Az elején még nem foglalkoztam a dologgal, nem görcsöltem rá, gondoltam kell egy pár hónap mire összejön, de nem így lett. Megváltoztatott ez az egy év, türelmetlen lettem és féltékeny a kismamákra. Haragszom is magamra, hogy hogy lehetek ilyen...úgy érzem csak akkor leszek igazán boldog hogy én is végre édesanya lehetek!
Sajnos nagyon sokan járunk ebben a cipőben, itt az oldalon is rengeteg ilyen kérdést lehet olvasni.
Fel a fejjel, sok sikert a továbbiakban, mi is édesanyák leszek hamarosan!
Jaj, most ezért megijedtem. :( Vetéléstől miért záródnak el a petevezetékek? Ez akkor is lehet, ha műtöttek?
Jaj, jobb volt, amíg nem tudtam erről...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!