Vállaljak kisbabát vagy sem? Mitől vagyok ilyen bizonytalan?

"Persze nem tartom a kutyát az ágyamba szerintem le lehet szoktatni róla."

Latszik h nem ismered az en kutyaimat:D

Vissza terve a kerdesre: 38 eves vok es neha kicsit banom h nincs gyerekunk, de lehet igy jobb. Na ezzel nem lebeszelni akarlak, szo sincs rola..:)

Én 28 évesen szültem, de én már azt is későinek éreztem. Bár én nagyon akartam. Megváltozott az életem, mert van valaki aki mindennél fontosabb, de eddől még szabad vagyok, eljárok szórakozni ha olyanom van, ha nem rontos el a gyereket éjjel is fogsz tudni aludni.

Én 3 kutya mellé vállaltam, ágyban aludtak és ezen nem változtattam a gyerek miatt, miért is kéne, hiszen ő a saját szobájában az ágyában alszik, semmi keresni valója a mi ágyunkban, ez mindenkinek jobb így és egészségesebb is.

Én is húztam-halasztottam a dolgot, pedig megvolt mindenünk a férjemmel, lakás-kocsi-munka-szerelem. Nem is értem, mitől voltam bizonytalan. Mikor elszántuk magunkat arra, hogy nem teszünk az ellen, hogy gyerekünk legyen, nagyon nehezen estem teherbe-30 évesen. Szerintem igenis számít a kor, nem szabad sokáig húzni a döntést.

Mikor terhes lettem, az volt életem leggondtalanabb időszaka. 9 hónap alatt egyszer sem zördültünk össze a párommal, együtt figyeltük a baba mozgását, majd bejött a szülésre, mindenben támogat azóta is.

Azóta van még egy kislányunk és tervezzük a harmadikat. Sajnos már elmúltam 35, a testem is nehezebben viselte a második terhességet. Bánom, hogy nem vállaltam korábban gyereket.

A gyerekek előtt rengeteget foglalkoztam magammal, a vásárlás mindennapos volt, szórakozás, buli. Ez annyiban változott, hogy ha megyek üzletbe és látok magamnak valami jó cuccot, vagy a lányoknak valami szépet, az utóbbi kerül a kosárba mindig. Műkörmöshöz, heti háromszor szoliba, fodrászhoz havonta nem járok, attól nem lettem "csövesebb". Bulizások is ritkultak, és nem hajnalig megyek el, ha elmegyek. És rengeteg fesztivál van, ami nem éjszakai program, tele gyerekeknek való mulatsággal, átszoktunk azokra a férjemmel.

Ebben biztos lehetsz, soha nem fogod megbánni, hogy gyereket vállaltál. Az én életemben semmi nem volt olyan nagyszerű dolog, mint a két gyerekem. És ha hamarabb kezdtünk volna hozzá a családalapításhoz, vállaltam volna akár ötöt is.

Nekünk van a lakásban állatunk. Annyi változott, hogy sokkal jobban odafigyelek a higiéniára. Bár nem történik akkor sem katasztrófa, ha a lányok belenyúlkálnak a kutya táljába, vagy megpuszilják a bundáját. Én csináltam különb dolgokat is gyerekkoromban.

Ami a szabadságot illeti. Most sem vagy szabad, van párod. Az első fél év kicsit nehezebb egy gyerekkel, utána szinte ugyanazt tudod csinálni, mint azelőtt. Én rengeteg barátot szereztem például a játszótéren, mikor levegőzni voltunk. Sőt, mondhatom a legjobb barátnőim az ottani anyukákból kerültek ki.

Sürget az idő, gyökeres változás, nem leszek szabad, elvárások, állatokkal való együttélés kétségei...

Ne haragudj, de nagyon tipikus minden, amit felsoroltál. Ezek nem ellenérvek, vagy félelmek, ezek kifogások. Nem szeretnél gyereket, ezt látatlanban le merem írni csak ez alapján a pár sor alapján.

Egy gyerek nem egy olyan változás, amitől félsz, mert mondjuk nem tudod kontrollálni, vagy ami negatív hatással van az életedre, ezért a "viselem" ige abszolút nem ide illő (bár ha tényleg rettegsz, akkor a gyerekvállalástól, akkor mégis). A változást te magad generálod és irányítod. Igaz, hogy egy gyerek felsír, ha éhes akár az éjszaka kellős közepén, de mivel nem azért akarsz/nem akarsz szülni, mert szoptatni akarsz/nem akarsz éjszaka, ezért ez nem is releváns. A "gyökeres változás" amiről te beszélsz, belőled, ill. a párodból fakad, nem is fogod változásként megélni, hiszen elvileg te magad akartad, hogy így legyen. Természetes lesz (amint eljött az idő, hogy tényleg akarod).

A szabadság tök relatív. Mi tesz téged szabaddá? Hogy bulizol minden hétvégén? Vagy hogy csak élettársi viszonyban élsz és nem házasságban? Esetleg hogy eldöntheted, hogy mit vegyél fel reggel munkába menet? Vagy az, hogy nem szülsz, így lesz időd a ma is megszokott napi rutinra? Vagy szülsz és ezzel családot alapítasz és belekezdesz valami olyasmibe, amiben számos újabb lehetőség rejlik? Ez csak a te döntésed, hogy hogyan definiálod a szabadságot.

Elvárások: ha azoknak megfelelően élsz, akkor az nem csak a gyerekvállalás szempontjából problémás.

Állatok: mind a kutya, mind a macska a te legjobb és leghűségesebb barátod, akikkel - gondolom - jó ideje együtt élsz, akiket ismersz és szeretsz. Egy kutya pl. még nyugtató hatással is bírhat az emberre, ami egy kismama esetében különösen fontos. A mi kutyánk a szülésem pillanatáig az ágyunkban aludt. Most csak azért nem jöhet fel (átmenetileg), mert néha a babát kettőnk közé fektetem. Fura, de a kutya nagyon is megérti és tudja, hogy mi történik körülötte. Nem okoz problémát a gyerek-kutya együttélés.

A kérdésed az volt, hogy vállalj-e babát. Mindent összevetve én azt mondom, hogy még ne!

Utolsó előtti vagyok.

Szerintem meg vágjatok bele minél hamarabb. Én is ezen rágódtam, és eszembe sem jut azóta sem, hogy milyen jó volt gyerekek nélkül. Mert egyáltalán nem volt jobb, sőt.

Én mindenkit csak rábeszélek arra, hogy vállaljon gyereket, mert tőlük csak szebb lesz az élet. Semmi pénzért nem kérném vissza a gyerektelen magamat.