Vállajak így babát? Akarhat a párom egyáltalán babát vagy csak muszájból menne bele?

Két dolog jutott eszembe erről. Van egy munkatársnőm, aki soha nem lett anyuka, mert a párja idősebb volt és neki az előző kapcsolatból már született gyereke. Azt mondta a kolléganőmnek, hogy egy életen át vele marad, mindent megad neki és szeretni fogja, de neki már van elég gyereke akiről gondoskodni kell. A kolléganőm hatalmas dilemmázás után a férfit választotta. Azóta már 60 felett van az ismerősöm, nagyon szép, szeretetteljes kapcsolatuk volt/van a férjével, de a mai napig majdnem elsírja magát, amikor gyerek közelébe kerül. Szerintem ezt nem lehet elviselni.

A másik ami eszembe jutott, hogy lehet, hogy a párodnak most jár a szája, de ha ott lenne a baba, akkor imádná és ugyanúgy foglalkozna vele. Ezt neked kell tudni.

Hát ez nehéz kérdés. Meg kell vele beszélni, hogy tényleg akarja e a donort, mert hát az nem az ő gyereke lesz, ez nagyon nehéz. Az, hogy mit mond a gyereknevelésről az egy dolog, ha tudná úgy szeretni mint a sajátját ez valszeg változna úgy is mikor megszületik.

Én megértem, hogy bántja, hogy mástól lesz vagy lenne gyereked.

AZ, hogy öreg tény, de pl apukám 52 volt mikor én születtem, soha nem lehetett volna jobb apukám nála, imádom. A bátyám 53 évesen lett újra apuka és ő is nagyon jó apa.