Akkor most hogy is van ez?

Hasonló cipőben járok, minden leletünk rendben, mégis hiába próbálkozunk 2 éve. Már teljesen belebolondultam a számolgatásba, tünetfigyelésbe, esélylatolgatásokba, és szeretkezés közben sem tudtam elvonatkoztatni. Rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, mert így aztán biztosan még úgy se fog menni! Most félretettem ezt az egészet, élem az életem, élvezem a párommal töltött időt. Azt hiszem, ezt akarással nem lehet előidézni, el kell fogadnunk, hogy ez szinten túl már nem rajtunk múlik. Bízom benne, hogy ez a nőies, elfogadó, ha úgy tetszik: alázatos magatartás lesz a célravezető. Az aktív szerep itt a férfié, nekünk meg csak hagyni kell, hogy megtörténjen velünk. Ha férfiszerepbe akarunk bújni, akkor persze, hogy nőként nem tudunk kiteljesedni.

Így okoskodom, persze lehet, hogy rosszul. Ha mégis kiderül, hogy ez volt a jó út, megírom.