Ti hogy reagaljatok le a folenyeskedo kismamakat, akik az orrod ala dorgolik, h bezzeg nekik mar osszejott?

Egyrészt megértelek téged is, de a másik oldalt is. Én szerencsére a másik oldalhoz tartozom, elsőre összejött. És bizony a mi baráti körünkben és a családban is volt olyan lány, aki évek óta próbálkozott. És nem örülhettem nyilvánosan a gyereknek, mert azt kellett figyelnem,hogy ez kinek fáj. Pedig hidd el, nekem is ugyanolyan öröm volt, mint majd nekik lesz. És gondolom, nekik is fájna, ha diszkréten, visszafogottan kellene beszélniük róla.

Természetesen az orruk alá nem dörgöltem, sőt az valóban tapintatlanság, de azért elég rossz volt,hogy amikor beültünk a baráti körrel iszogatni és nem ittam, akkor kérdezgették, hogy csak nem, én meg mintha szégyen lenne, csöndesen mosolyogva mondtam,hogy igen! Gondolj bele! Te így szeretnéd a barátaid tudtára adni,hogy babát vársz? Nem hiszem! Ja és a lánynak ettől függetlenül ugyanúgy fájt!

Bocsánat, nem akarlak megbántani, de szerintem is egy kicsit eltűlzod a dolgot. Nyilván ramaty érzés, hogy több éve vagy nem tudom, mióta szertnétek gyereket, és neked még nem jött össze. Át tudom érezni, nekem is volt jó pár inszeminációm, lombik, méhen kívüli terhesség, de ettől még nem lettem megkeseredett nő. Mióta nekem is vannak gyerekeim, azóta sem érzem magam ettől felsőbbrendű lénynek. Viszont én is úgy gondolom, hogy sok nőt megváltoztat a terhesség és az anyaság, mármint nem külsőre értem, hanem gondolkodásra. Lehet, hogy nem téged akartak megbántani, hanem attól, hogy anyák lettek, úgy érzik, minden szuer tudás és tapasztalás birtokosaivá váltak és ontják a jobbnál jobb ötleteket.

Anno engem is kiakasztott, amikor azzal jöttek, hogy biztos sokat stresszelsz, azért nem jön a gyerek. Aha, persze, ha valakinek mondjuk eü. problémái vannak, akkor élhet akármilyen stresszmentesen, sosem lesz természetes úton gyereke. De aki nincs benne, az ezt nem értheti.