Anyukák ti hogy reagáljátok le ha a gyerek hisztije miatt csúnyán/rosszallóan néznek rátok?

Igen igazad van:)) a pasik sokkal lazábbak:)) Mind olyan tekintetben hogy ha más gyereke hisztizik mind abban ha a sajátjuk. Nekem a férjem legalábbis sose parázik ezen ki mit gondol. Ő tudja hogy ez is egy korszak amin át fog esni ez a gyerekünk IS és nagyjából visszakerül a rendes kerékvágásba:))

(3 kicsink van).

Nekem mindig ég a fejem, tök kellemetlenül érzem magam, pedig már megszokhattam volna. És mindig elmondom magamban hogy lecarom a rossz véleményeket meg a hülye tekinteteket, egyszerűen akkor is lefőlök, lesülök minden bajom van...

Nem tudom, hogy egy ilyen szituációban hogy viselkednék. Engem is nagyon zavarna az biztos. De akkor éppen főleg azzal foglalkoznék, hogy a gyereket valahogy lecsitítsam, és nem azzal, hogy mást leteremtsek. Bár lehet hogy lennék olyan idegállapotban, hogy inkább mérgesen beszólnék az illetőnek, hogy mit bámul, nem látott még hisztiző gyereket? - legalább ennyit.

Egyszer voltam már olyan helyzetben hogy a lányom torkaszakadtából üvöltött egy bevásárlókp-ban, akkor tényleg úgy éreztem mindenki minket néz, de körbe sem mertem nézni, mert nem akartam az emberek tekintetével találkozni. Inkább a gyerekkel foglalkoztam.

Hál istennek elmondhatom, hogy ilyenkor tényleg nem tudok mással foglalkozni, csak a gyerekkel, néha a szemem sarkából észreveszem a hülye tekinteteket, de nem szoktam vele foglalkozni.

Akkor érzem magam kellemetlenül, ha mondjuk ismerős anyuka kér elnézést a gyereke viselkedése miatt, ilyenkor nem győzöm biztatni,hogy ne hülyéskedjen már, az én gyerekem is ugggggyanezt csinálja:)

Olyan volt már, hogy megpróbáltak beleszólni ilyenkor, pl a fiam sírt, hogy zsömlét akar (kb fél 11kor) mondtam, hogy nincs zsömle, az eladó hölgy meg elkezdett kérlelni, hogy jajjjj,az a szegény gyerek hadd kapjon már egy zsömlét. Mondtam a hölgynek, hogy azt mondtam, nincs zsömle, pláne nem ebéd előtt. Kedves voltam, nem bunkó, azóta is mosolyogva köszönünk egymásnak a boltban, ugyanúgy "beszélget" a fiammal, de tudomásul vette, hogy nálam a nem az nem.

Engem is zavart, de már nem érdekel. Elvonta a figyelmem a gyerekről, hogy mások arckifejezésével foglalkozzak. De amennyire nekik nincs közük hozzám, annyira nekem sincs az ő rosszallásukhoz. Én így fogom fel és azóta sokkal könnyebb. Idegenek, ennyi. Láttak, jól szórakoztak, legalább van miről beszélgetni otthon :)

Ezt nem kell lereagálni. Ellenben, ha beszólnak, azt igen.