Akinél nem jön a baba, de szeretnének/próbálkoznak (régóta). Mit válaszolnak azoknak, akik folyton azzal jönnek, hogy "ne görcsöljetek rá"?

2,5 év után, megannyi orvos és probléma után?

Legszívesebben azt: Menjetek a pi****ba, a hülye tanácsaitokkal. Ne görcsölj, 2,5 év után?

A végén azt mondtuk mindenkinek, hogy most utazgatunk, bulizgatunk, majd utána visszatérünk a babatémára.

tegnap pozi lett a tesztem.

Hasonló jókat!

Senkinek ne mondjuk el, elegünk van a tanácsokból.

Azért írtam meg hogy mindenki lássa, nem szabad feladni!

Nekem is az ilyen sikerélmények adtak erőt.

Nekem 1 év után jött össze. Az volt a gond, hogy én naiv, elújságoltam még az elején, hogy szeretnénk, aztán meg mindenki kérdezte minden hónapban, hogy "na???" , meg "segítsek??" Háát, kész voltam!

A második babánál meg sem mondtuk, csak a 12. héten, hogy babát várok.

Amúgy nekünk az volt a szövegünk, hogy a játékos bevezetőnél tartunk. Ezt senki nem tudta lereagálni. :-)

Sok sikert mindenkinek!

Kedves 12. válaszoló, gratulálok!!!!!!!!! :-)

Mi is bő 2 éve próbálkozunk hiába.

Egy év után összejött egy biokémiai terhességem, de sajnos elig tudtunk neki örülni. Na ezt már nem nagyon tudta senki, de az orvos azzal vígasztalt, hogy legalább tudjuk hogy sikerülhet, csak lassan... :-/

Én volt már hogy megkérdeztem hogy a részletes szexuális életünk is érdekel? Mindezt persze a legszebb mosolyommal :-) Ettől eléggé zavarba lehet jönni...

VAgy azt mondom, hogy tervben van, de most épp pihenünk mert itt a nyár /tél, és ezt vagy azt csinálunk mielőtt visszatérünk a témára.

Vgy azt hogy szivat minket a csemete, mert huncut, és kivárja a tökéletes pillanatot. Ezen azért lehet érezni hogy régóta szeretnénk...

A baj az, hogy mi már egy évvel előtte bejelentettük a nagy hírt, hogy egy év múlva állunk neki a dolognak... De ISten lássa lelkemet, tervezett baba; na........

Egyébként én is legszívesebben azt vágnám rá hogy : ANYÁD! :-D

Velem kb másfél éve közölte a dokim hogy nem lehet gyerekem. Hormonzavaros vagyok.

A férjem nagybátyjának a (második)felesége kb minden családi összeröffenésen megkérdezi, hogy és mikor lesz gyerekünk, és már ideje volna. Ezt kb azóta hogy 2 hetes házasok voltunk...

Kíváncsi vagyok, mikor fakadok majd ki, hogy szakadjon már le rólam...

Egyébként azt szoktam mondani, hogy majd pár év múlva tervezzük. Egy éve nem védekezünk mert minek?

Nagyon megvisel lelkileg a dolog. Selejtnek, érzem magam, nem érzem magam nőnek...Legalább egy babát nagyon szeretnék, de amúgy 2őt terveztünk volna...ha lehetne...

27/N

3-as vagyok.

Nagyon sajnálom, sajnos nagyon érzéketlenek tudnak lenni az emberek. Szerintem nem is érdekli őket komolyan ez a kérdés, csak éppen nem jut más az eszükbe.:( Persze ettől még fáj.

Azt vettem amúgy észre, hogy akik lépten-nyomon kérdezgették, hogy mikor jön a baba, azok most nagy ívben sz.rnak rá, és családon belül sem vették a fáradtságot, hogy eljöjjenek megnézni. De azért jó volt anno kérdezgetni, hogy "Naaaa, mikor jön a baba? Próbálkoztok?" Én a hétvégén éppen azt kaptam meg kérdésként, hogy mikor szeretnénk testvért (8 hónapos a kisfiunk!)? Mintha rajtunk múlna... Meg, hogy szedek-e tablettát. Hát nem szedek, mert halál felesleges... Az elsőre is sokat vártunk, ő sem jött spontán...

Aki azt mondja, hogy ne görcsölj rá, az nem tudja mit beszél. Ha valaki rá volt görcsölve a babára, akkor én rá voltam. De hát persze, hogy rá voltam 33 évesen!!! A környezetemben mindenki csak szült, én meg bőgtem.:( Nem is tudtam már örülni mások boldogságának, pedig tudtam, hogy ez nem szép dolog. Azt hittem sohasem lesz gyerekem, de lett. Nem telik el nap, hogy hálát ne adjak a sorsnak miatta, és sokszor még most is alig tudom elhinni, hogy ő megszületett. Sokkal jobban tudom értékelni, hogy ő lett nekem így, hogy ennyit vártunk rá. És tudod, így utólag már azt mondom, hogy megérte várni rá, és hogy erősebb lettem ezáltal. Nem kívánom senkinek, hogy élje át azt amit én, de mindennek megvan az oka és az értelme, és utólag talán az ember rájön, hogy minek miért kellett megtörténnie. Akkor pokoli nehéz volt, nem láttam a kiutat, de így kellett lennie. Van akinek könnyen jön, van akinek nehezen. Én még így is nagyon szerencsés vagyok, mert sokan sokkal többet küzdenek.

Nem tudom mit írhatnék, hogy könnyebb legyen neked elviselni ezt az egészet. Szerintem semmi olyat nem tudok írni.:(