Vajon lesz egyszer nekem is babám?

Ugye 11-es? Tudod miről beszélek. Én bármit odaadtam volna érte, hogy "meglássam". És ezt mindig olyanok mondták, akik szerintem szarul csinálták a dolgokat (mondjuk sokat tanultam/tanulok tőlük, hogy mit NE csináljak). Az az érdekes, hogy a férjemmel nem "tudtuk meg" pedig lett gyerekünk. Nem tudjuk, hogy mi az a sok gyötrelem amiről mások beszéltek, és hogy mit kellett volna "majd meglátni". Mindennap összeteszem a két kezem és hálát adok a sorsnak, hogy egészséges kisfiunk lett. Neked is részed legyen benne!:)

10-es

Én azt bírom baromira, amikor a vetélésemmel kapcsolatban azzal vádolnak, hogy "túl érzékeny vagyok, ez nem tragédia, mindenkivel megesik." Paff! Köszi! Pont az jutott eszembe, amit az előző válaszoló is ír, hogy volt gyerekem, mégsem tudhattam meg, milyen gyereket nevelni, de még a terhességet sem érezhettem igazán, pedig terhes voltam. Elég nagy paradoxon. És azt hiszik az emberek, azzal vigasztalni tudnak, hogy "rengeteg nővel megesik". Ez egyáltalán nem vigasztal. Nem tudok örülni annak, hogy más ugyanezt a borzalmat átélte, sőt, az sem tud megnyugtatni, hogy másnak még csak össze sem jött, nekünk legalább elsőre. Mindegyik ugyanolyan szomorú dolog és amúgy is, miért örüljek más boldogtalanságának. Csak azért, hogy az enyém enyhébbnek tűnjön? Elég önző hozzáállás lenne.

Imádom azoknak az okos megjegyzéseit, akik nem élték meg ezeket a problémákat, mégis nagyon tudják, hogyan KÉNE érezni és feldolgozni mindezt. Bocsi a kifakadásért, de a vetélésem óta, elég erősen foglalkoztat ez a téma :) Mindenkinek mielőbbi babás állapotot kívánok!

13-as!

Én ezt a "majd megtudod" dolgot még családon belül is megkaptam a vetélésem után, ráadásul végig kellett néznem a sógornőm terhességét, aki szívből rühell bennünket. Majdnem akkor szült amikor én szültem volna. Végignézni ahogy bánik a gyerekeivel... Szerintem még örült is hogy az én babám elment. Ő ilyen, annak örül ha másnak szar.

Soha nem fogom magam túltenni ezen.

Igen, én is megkaptam, hogy sok nővel megesik, de nem vigasztalt. Engem az az egy vigasztalt valamennyire, amikor valaki őszintén együttérzett velem. Nem tudtam, hogy ennyit tud számítani, de mindig hálás leszek azoknak akik akkor mellettem álltak, és nem a közhelyeket harsogták.

Remélem neked is mihamarabb sikerül egy kisbaba anyukájává válni!

10-es