Kismamák, anyukák, apukák, tapasztalat?

én annyiból látlak olyasminek, hogy kapálózol utána.

általában egy férfi nem szokott egy témára rágörcsölni, tudomásul veszi, ez van és utána úgy áll hozzá. van tartás, büszkeség benne.

sőt, egy igazi férfit az se hatna meg, ha később a nő megbánná és vissza akarná magát könyörögni. sokan ennél a résznél buknak el.

még pont a "jobb" oldalon állsz, hogy nem te kerülsz gyerekkel bajba.

ha valaki fél új életet kezdeni, vagy kapcsolatfüggő, az mindig is a gyengébb láncszem és vele sokmindent megtehetnek, kihasználhatják átverhetik.

Kedves Kérdező!

Most kezdtem csak el olvasgatni ezt az igen régen kezdődő történetet, és nem is gondoltam, hogy ilyen lesz a vége, illetve egy kicsit mégis, mert amikor még csak az első oldalakat olvastam, amikor még csak próbálkoztatok a teherbeeséssel, illetve úton volt már, de többször eléggé felhúztam a szemöldököm, hogy most ez komoly? Már ne haragudj, de tényleg, ennek az egésznek a te viselkedésed az oka leginkább. Ott kezdődött, hogy már a teherbeesés előtt te intéztél mindent??? Te érdeklődtél, hogy hogy működik, mit kell szedni, mész a védőnőhöz (a pasi?? wtf), az egész leírás alapján olyan vagy, mint egy nő....én 30 éves nő vagyok, a párom 35, most "gyúrunk" babára, de őt csak annyiba vonom be, hogy tudja, hogy rajta vagyunk az ügyön, tudja, hogy időnként elmegyek hormonvizsgálatra, majd szólok, ha baj van, vagy ha jön a baba, addig nem fárasztom ilyen sz@rokkal, meg nem is érdekli mellesleg, hogy majd ki lesz a védőnőnk..-mondjuk pillanatnyilag ez engem sem érdekel. Szerintem a barátnődnek a fejére nőttél, körülliheged, túlzásba viszed az ajnározást. Nekem is volt egy ilyen pasim korábban, aki egyfeszt leste minden kívánságom, úgy volt minden, ahogy én akartam..na hát egy év után konkrétan az agyamra ment, de totálisan, idegesített, semmiképpen nem láttam férfinak. Te pontosan ilyen vagy. Javaslom, - ha már eddig nem sikerült - légy férfi, de nem ilyen puhap@cs, hanem igazi, foglalkozz férfias dolgokkal, menj el a haverokkal néha, nézz meccset, és ne nyald ki a s@ggét, de babusgasd agyon. Az egy dolog, hogy néha (!), nem állandóan, de néha segítesz elmosogatni, fürdetni, sétálni vinni. Ez tök jó, és normális. De te minden szart megcsinálsz helyette, mert puhap@cs vagy, valamint mellette megfojtod azzal, hogy túlszereted. Hagyj neki teret, hogy érezze szükségét a férfinak (mondjuk férfira van szüksége, nem puhap@csre).

Mellesleg szerintem ha kiszeretett belőled, nem fog visszaszeretni, max megsajnál, és úgy csinál, mintha...de te ugye erre vársz, amivel ismét csak puhap@cs maradsz.

Valószínűleg bele fog szeretni másba..

Javaslom elolvasni Csernus Imre: A férfi című könyvét...néhol magadra ismernél benne.

Szintén utolsó vagyok

Ha engem naponta kérdezgetne a párom, hogy minden rendben van-e, kiugranék az ablakon. Hidd el, ez nem férfias, ez baromira papucs, és roppant idegesítő. A nőnek nem arra van szüksége, hogy 24 órában a nyakába lihegjenek, és pincsikutyaként pitizz neki (mert ám ezt csinálod), hanem arra, hogy stabil legyen, erős lelkiállapotú, és ha támogatásra van szüksége, ott legyen. Te viszont nem hagyod, hogy férfiként nézzen rád, mert nem vagy az.

Most nézem, hogy a fogantatás előtt hónapokkal már a babaruhák vásárlásáról, védőoltásról érdeklődtél?? Atyaég..ne haragudj, de veled van a baj. És lehet, hogy butácska és fiatal a barátnőd, de ha elhagy, abban igaza lesz.

Amúgy az, hogy nem iszol, nem dohányzol, az örvendetes dolog, de ettől még nem vagy FÉRFI. Attól meg pláne nem, ha hazaadsz minden pénzt. Miii? És ha venni akarsz egy alsógatyát, tőle kérsz?

Megoldás: mondd, hogy költözzön el (ne várd meg, míg ő mondja, mert ha te mondod, érezni fogja, hogy felnőtt vagy, határozott, és nem pincsikutya). Milyen férfi már az, akinek megmondták, hogy nem szeretik már, ennek ellenére tovább liheg a nő nyakába? Legyen már tartásod!!

Na tehát, mondd, hogy menjen az anyjához 2 hónapra pl (kevesebbre fölösleges) Adj neki x ezer Ft-ot, amibe kb. a gyerek kerül, de semmiképp ne az egész fizetésed, hát hülye vagy? Majd naponta egyszer hívd fel, hogy a gyerekkel minden oké-e (nem vele, és nem naponta 10-szer). Amikor otthon vagy (nem dolgozol), látogasd meg a gyereket, de lehetőleg úgy, hogy vele minél kevesebbet kommunikálj (mondjuk anyós vigye ki a gyereket). Mindettől, talán esélye lehet, hogy visszatáncol hozzád, mert rájön, hogy rendes vagy.

És még egyszer: Senki számára nem szerethető az a pasi, aki NEM FÉRFI, NINCS TARTÁSA, hanem egy lihegő pincsikutya. Ilyen mellett nem lehet nőnek érezni magunkat.

Ismét utolsó:

Csak mondom a mi példánkat, mondjuk nálunk egész más a felállás, nem lehet összehasonlítani senkit senkivel, csak egy példa. 30 és 35 évesek vagyunk. Ő a férfi, hagyom is annak lenni. Nem anyáskodom felette, nem készítem ki a ruháját, nem rinyálok, hogy "gyere már ebédelni, ki van szedve", hagyom eldönteni neki, hogy melyik program hogy legyen. Őt nem érdeklik az ilyen "nőies" dolgok, mint a házimunka. Kiviszi a szemetet, ha mondom neki, de amúgy nem jut eszébe. A házimunka az én dolgom, amire megkérem, abban segít, de alapból én csinálom. Nem tudnék rá férfiként tekinteni, ha portörlő ronggyal a kezében látnám.A ruhákhoz nem is ért, a gyerekruhaméretekhez lövése nincs (mondjuk még gyerek sincs, de ha lesz, akkor sem fogja tudni), neki a pelenka és a pelenka között sincs különbség. Nálunk mindenki saját maga rendelkezik a saját fizetésével. A rezsi nyilván közös, a vásárlást hol ő, hol én fizetem, a fennmaradó összeggel azt csinál, amit akar. Ha akar, pulóvert vesz, ha akar, elmegy sörözni a haverokkal, vagy akármi. Én szintén akkor veszek ruhát magamnak, amikor akarok, és nyilván amikor belefér a keretbe. Ha később jön haza fél órával, vagy 2 órával, nem nyaggatom, vagy elmondja, mit csinált, vagy nem. Biztos beugrott valahova. Bízunk egymásban. Nem mondja sűrűn, hogy szeret. Az elején hiányoltam is, de már rájöttem, hogy ez így tökéletes és bölcs húzás. Tudod miért? Mert egyrészt tudom, hogy szeret, akkor is, amikor nem mondja, másrészt amikor viszont mondja, annak akkora értéke vagy, hogy feltölt hetekig. Olyankor, amikor mondja, úgy mondja, mint amikor még az udvarlás időszakában voltunk, és szinte átrendeződik az arca olyan meghitté, a tekintete szerelmessé. Ha minden nap a reggeli puszi mellé mondanánk, hogy szeretlek, nem lenne értéke, megszokott lenne, természetes, üres lenne a szó. Nincs állandóan bújós-babusgatós hangulatban, ezért amikor hozzámbújik, még 7 év után is boldog vagyok, és érzem, hogy szerelmes vagyok. És amikor kifejezi az érzéseit, akkor tudom, hogy ez nagyon nagy dolog a számára, mert egy FÉRFI (a valódi férfi) nem adja könnyen ezeket a dolgokat, és nekem olyankor átadja magát. Mivel te folyamatosan odateszed magad, neki semmiért nem kell harcolnia, vágynia sem kell rá, mert mindent tálcán teszel elé, nincs kihívás, nincs motiváció, nincs semmi, amiért szeretne.

Szerintem alapvetően nem azzal van a gond, hogy a kérdező magáénak érzi az otthoni teendőket, hiszen ketten élnek a lakásban, ketten vállaltak gyereket, akkor ez kettejük feladata is.

A gond az, hogy ezt hogyan műveli. Mert azt a vak is látja, hogy ezzel megfojtja a párját. Pörög ezerrel, mindenhol ott van, mindenben tökéletes, hiszen ő a mintaférj, a mintaapa, hát hogy lehet az ilyet nem áldani minden nap párás tekintettel? Ebbe bele lehet őrülni. Nem ismeretlen ám ez a típus, csak sokkal több az ilyen nő, mint az ilyen férfi.

Egyszerűen elviselhetetlen, ha valaki (legyen az akár nő, akár férfi) a másik feje fölött, őt érintő dolgokban is folyamatosan megy, intézkedik, utánanéz, ráadásul évekre előre pörög rá dolgokra. Hagyta volna a csajt önállóan intézni az őt érintő dolgokat, nem lett volna semmi gond. Védőnőhöz például tényleg ne menjen a pasi, hát neki mi dolga ott? Olyan ez, mint amikor a nő kíséri a férjét prosztatavizsgálatra, és ha tehetné, bemenne helyette. Nemár... Hagyjuk már egymást felnőttként élni.

Meg ez az állandó kérdezgetés, hogy minden rendben van-e. Nem ettől lesz valaki jó férj, én legalább is elküldeném a férjem a búsba, ha minden nap megkérdezné. Attól jó férj, hogy tudom, ha bajom van, akkor elmondhatom neki, meghallgat, megért. Na meg mert észre veszi, hogy van valami bajom. Ha nincs, akkor nem kérdezi. De ha van, azt meglátja, még ha én nem is említem, mert ismer már ennyire. Én is kapásból tudom, hogy mikor van tényleg valami baja, és mikor van az, hogy csak fáradt, és békén kell hagyni.