Miért olyan nehéz teherbe esni?
Lehet nem csak én vagyok az egyedüli itt,akinek ez a fejében megfordult!? De tényleg! Miért olyan nehéz? Nem csaphatom be magamat azzal,hogy nem akarom,hogy a görcsös akarást kiiktassam a miértek listájából! Megteszek érte mindent? Igen,de nem csak "Ő" miatta,hanem magam miatt is! Kell a szervezetnek a vitamin,a sok folyadék a hormonoknak,a folsav és a vas,és még egy kis mozgás is,heti rendszerességgel és több alkalommal!peteérésem is van,akkor miért nem sikerül?:-(
Aki gyermeket szeretne,megtesz érte mindent,és mégsem adatik meg neki! Aki pedig nem akarja,dohányzik,és talán még piál is,kap az élettől vagy 3-4-et is!
Nem akarok ezzel a bejegyzéssel vitát kelteni,csak leírtam a gondolataimat,és várom azokat,akik hasonló cipőben járnak,mint én!
3., 4.
Nincs igazatok, ne haragudjatok. Senki nem azzal kezdi a babával való próbálkozást, hogy na akkor hőmérő, naptár, időzítés, rágörcsölés. Nektek lehet, h elég volt pár hónap, és igazából feleszmélni sem volt időtök, máris ott volt a pozitív teszt. De higgyétek el, van, akinek nehezebb. És mondjuk a 4. sikertelen hónapbna elkezd a témában olvasgatni. Az ötödikben bevet pár praktikát. A hatodikban kiborul, aztán elkezd hőmérőzni, ovutesztelni. A 11.-ben utánanéz, hogy mi a kivizsgálás menet, majd egy év után felkeres egy dokit. Kb. így. Örüljetek, hogy ti nem jutottatok el eddig és ne adjátok soha senkinek a "ne görcsölj rá" tanácsot, mert elképzelni se tudod, h ez mennyire lehetetlen. Ha már az összes létező praktikát bevetetted, minden vizsgálaton túlvagy, minden kezelésen és még mindig semmi, higgyétek el, az ember halálra aggódja magát, h akkor mégis mi a baj. Az lenne a meglepő, ha ennyi minden után még higgadt tudna maradni.
Sajnos nem tudom, hogy miért olyan nehéz teherbe esni, erre nem tudok válaszolni.
Talán nem vigasz, amit írok (mindenkinek szánom, akinek nehezen sikerül), de 3 év próbálkozás után spontán teherbe estem. Azt nem tudom, hogy miért nem sikerült előtte, vagy miért sikerült utána (több kis dolgot találtak, ami önmagában nem magyarázat, de lehet, hogy együtt igen, illetve fogytam talán az is segített), de sikerült és már 10 hónapos a kislányom. Nekem is mindig mondták, hogy legyek türelemmel majd sikerül, de nem hittem benne, aztán itt írta valaki, hogy 3 év után terhes lett és ez keltett bennem egy kis reményt. Láss csodát, pár hónapon belül terhes lettem.
Azoknak, akik azt mondják, ne görcsölj:
Én egyáltalán nem görcsöléssel indultam neki, gondoltam miért ne sikerülne. Ráadásul én mindig pontosan tudom, hogy mikor "kell" szexelni, mert ovu fájdalmam van. Az első hónapban a nem várt napján csináltam egy negatív tesztet, aztán vártam, de semmi. A 6. napon gondoltam csak csinálok még egyet, és pozitív lett! Másnap reggel csináltam még, amin kicsit meglepődtem, mert a reggeli halványabb volt, mint az előző délutáni. Elmentem dokihoz, közölte, hogy nem lát semmit, de menjek el vérvételre. Oda már nem mentem, mert elég fájdalmasan megjött. Kémiai terhesség volt. Utána következő hónapban, ugyan megjött (kb 40 napra), de tudtam, hogy nem volt pé. Aztán 3 hónapig nem menstruáltam. Szóval innentől, már görcsöltem a baba témán, hisz, ha nincs pé, hogy lesz baba. Ráadásul nehéz nem "időre" szexelni, hisz, ha tudom, hogy fáj a hasam, akkor, ha nem szexelünk (és mondjuk előtte lévő 1-2 napban nem szexeltünk), az már majdnem védekezés! :-) Most már szinte sajnálom, hogy én ezt érzem.
Amióta a kislányunk megszületett nem védekezünk, és szeretnénk még babát. Most nem görcsölök, mert ha nem jön még, nem baj. Orvoshoz is készülök, mert nincs minden rendben a mensimmel. Viszont tudom, hogy "jókor" voltunk együtt és kicsit reménykedem, és már nemcsak a "babák", hanem a "teherbeesés" oldalt is nézegetem!
Mindenkinek kívánom, hogy mielőbb teherbe essen és szülessen egy (2-3 :-)) egészséges kisbabája!
Miért olyan nehéz? Nos ez egy nagyon jó kérdés, én is számtalanszor feltettem magamnak az elmúlt 3 évben.
A nagyokosoknak üzenem, hogy nem görcsöléssel kezdtem, teljesen biztos voltam benne, hogy elsőre összejön a baba. Fel sem merült bennem, hogy nem sikerül. Hát nem sikerült... Szóval tényleg nem kellene hencegni azzal, hogy nektek elsőre összejött, meg osztani az észt, hogy agyban dől el minden. Kíváncsi lennék, hogy ti 1-2 év után is vidáman, optimistán, minden aggály és görcs nélkül várnátok-e a babát. Szerintem ezt csak az érti, aki átment rajta. Aki kipróbált minden praktikát, elment egy csomó szakembernek tartott sarlatánhoz, és egy csomó pénzt beleölt az egészbe... Szóval igen, biztos van aki nem görcsöl rá arra, hogy telik az idő, és a világ legtermészetesebb dolga nem sikerül...
Én azt tudom mondani, hogy igenis ki kell próbálni mindent, mert nem lehet tudni, hogy melyik módszer válik be. Egy jó orvos viszont mindenképp szükséges!!! Nekem is mindig azt mondták, hogy legyek türelmes (ez volt a másik amivel ki lehetett kergetni a világból), de azt nem mondták, hogy menjek máshova, ahol kezdenek is velem valamit. Egy év próbálkozás után lettem terhes, de sajnos elment az a babám. A doki azt mondta pár hónappal később amikor segítséget kértem, hogy jobb lenne, ha természetes úton esnék teherbe (nahát, hogy én erre miért nem gondoltam addig!?). Jártam természetgyógyászoknál, orvosoknál... 2 év után mentem specialistához, és ahogy kezelésbe vett 2 hónap múlva teherbe estem.
Nem derült ki semmi probléma ami miatt nem jött össze addig, nem voltam elhízva, nincs káros szenvedélyem... De azt rengetegszer megkaptam, hogy ne görcsöljek, legyek türelmes. Közben meg végig kellett néznem, ahogy egy csomó gyerek megszületik olyan családokban, ahol feleannyira sem várták/értékelték a babát.
Szóval kedves mázlista hozzászólók, akik elsőre teherbeestetek, legyetek olyan jók, és ne fájdítsátok azoknak a szívét akik nem ennyire szerencsések, és ne mondjátok, hogy ne görcsöljenek rá, hanem gondoljátok magatokat az ő helyükbe, és adjatok hálát. Szerintem ez szerencse kérdése. Sajna nem azon múlik, hogy ki mennyire érdemli meg. Én szerencsés vagyok, mert sikerült, de az a 2 év előtte pokoli volt.
Őszintén remélem, hogy mindenkinek sikerül aki szeretné!
3-as hozzászóló vagyok.
Ha én normálisan le tudtam írni a hozzászólásomat akkor azt hiszem el várhatom ,hogy aki nekem szegezi a véleményét ő is normális hangnemben tegye :) Egyébként miért hiszitek azt,hogy attól mert ilyen hozzászólást írtam és a 4-ik válaszoló egyetértett a véleményemmel már akkor egyből könnyen teherbe estünk és minden rendben?Nem hiszem,hogy ebből a véleményből ilyen fokú következtetést lehetne levonni.Nem megbántásként írtam, nem dicsekedni jöttem.Egyáltalán nem.Sajnálom ha ennyire a támadást látjátok mindenben,hogy ezt feltételezitek,hogy dicsekedni jöttem. Nincs gyermekem, ezáltal nem is eshettem könnyen teherbe! Csak rengeteg pszichológiai könyvet olvasok és én azokat a tanácsokat próbálom megfogadni és gondoltam,hogy megosztom a véleményemet. Ugyanis ez az oldal arról szól,hogy valaki feltesz egy kérdés és lehet rá válaszolni.
Aki rajta van a baba témán annak kívánok miharabbi teherbe esést és ha sikerült boldog babavárást!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!