Hogyan lehet kibírni a vetélés utáni időszakot, amíg várni kell a következő próbálkozással? Van itt még valaki "kiváráson"?

Nekem 12. héten ment el a babám 2 éve, több mint fél év kellett, hogy összeszedjem magam lelkileg. Utána eldöntöttük, hogy jöhet a baba és mindjárt terhes is lettem. Azóta itt tartom a kis csöppséget a kezemben.

Amúgy a férjem sokat segített, türelmes volt és különféle programokat szervezett.

Próbálj minél kevesebbet gondolni rá és készülj a következő babára! Remélem hamarosan Te is babázhatsz!

Marha nehezen! :( Nem gondolni nem lehet rá, csak az idő múlása ami segít! Én hétszer voltam terhes, és egy szem egészséges fiam van (21-héten, 7,9,6.7,9hét). Nincs rá megfelelő módszer, mertha megpróbálod elterelni a figyelmed, akkor is vissza-visszatér a gondolat! :(

Nagyon sajnálom ami veled történt!

Van egy oldal, ami nekem nagyon sokat segített: angyalokszulei.hu , nézz be!

Minden jót neked!

Kitartás neked! Nekem két vetélésem volt, de azóta nekünk is összejött, 2 éves a kislányom. Hozzám a kórházba még a pszichológus is odajött, ő mondta, a testnek fél év kell, de a léleknek sokszor több. Én az első után nagyon akartam, alig vártam, hogy teherbeessek, de a másodikkal is ugyanúgy elvetéltem. Azután már nagyon féltem, nem mertem teherbe sem esni sem, féltem az újabb kudarctól, nem is sikerült akkor fél év után, csak másfél évvel később.Talán nekem ennyi kellett...

Tudom, hogy nem tudod elterelni a gondolataidat, bármit csinálsz, úgyis eszedbe jut. Meg kell próbálni azért mindenfélével lekötni magad, élni tovább az életet. Én vallásos vagyok, hiszem, hogy mindennek oka van, ami történik velünk, csak rá kell jönnünk. Egy pap mondta nekem, hogy ami velünk történt, az nem Isten büntetése, majd rá fogok jönni, miért történt velem mindez. Talán azért, hogy megtudjam, ki az aki a bajban segítségemre siet. Egy olyan munkatársam, akivel addig nem voltam túl jó viszonyban, mellémállt, segített, vígasztalt, az állítólagos barátnőm meg le se sz....

A férjemmel nagyon jól összekovácsolódtunk a bajban, kitartott mellettem, pedig igen hisztisen viselkedtem néha, most már tudom, hogy rá mindenben számíthatok, tisztelem, becsülöm érte. Ezek a dolgok e szomorú történet kapcsán derültek ki.

Kívánom, te is találd meg az utadat, lelki békédet, és légy türelemmel, mert még hosszú út előtt állsz, amelynek kívánom jó vége legyen, és sikerüljön majd nektek is!

Tényleg nagyon nehéz... Mi a 23. héten veszítettük el... Fél-egy évet mondtak... Visszaszámoltam. Nagyon nehéz volt, de kivártam. Most újra - szinte napra pontosan előző babánk elvesztésének évfordulóján - beköltözött egy baba a pocakomba.

Szóval bármennyire nehéz, türelem.

Az első babámat én is a 10-ik héten vesztettem el. Nekem a dokim azt mondta, hogy 3 hónapot várjunk.( Aztán a m. ab. utáni második hónapban terhes maradtam, mert kiszakadt az óvszer).

Tanácsot nehéz adni, mert mindenkinek magának kell feldolgozni. Bennem az tartotta a lelket, hogy a barátnőm túlélte, hogy elvesztette a 26. hétre született kisfiát, sőt már boldog anyuka. Ha neki sikerült, nekem is fog.

Azóta már az én lánykám is majdnem 2 éves.

Sziasztok! Szörnyen sajnálom ami veletek történt.

Én majdhogynem "szerencsésnek" mondhatom magam, mi még a betöltött 5. hét előtt vesztettük el a babánkat, egyetlen Uh képünk van róla, de amikor az uh készült, a terhesség már valószínűleg elhalt. Miután ezt a hcg vérvételek is igazolták, még egy hétnek kellett eltelnie, hogy meg tudjunk válni egymástól, addig nem kezdtem el vérezni!

Az orvosok azt mondták, nem baj, nem kell műtét, majd a természet megoldja. Hát, a természet tette a dolgát. Szörnyű volt. Én a fogantatás másnapjától tudtam hogy végra terhes vagyok, de ehhez hozzátartozik hogy nekem szurikkal stimulálják a tüszőérésem, csinálom az lh teszteket, járok uh-kra a ciklus közepén.

Én aug. 06.-án teszteltem pozitívat, rá pár napra egy csapásra megszünt a nagyja terhestünetem, majd alig volt látható a 2. csík a teszten. Akkor rohantunk a kórházba, ahol megkaptuk az Uh képet, és a megnyugtató szavakat, hogy de hát ott van...

Hosszú történet, a lényeg hogy nem nagyon telik el nap hogy ne gondoljak Rá. Nekünk 3 hónapot mondtak.

Azóta sem akar jönni a babánk, pedig megteszünk mindent. Én a következő babára igyekszem koncentrálni, és azt hiszem elengedtem Őt. Oka volt hogy így alakult. Talán beteg volt, nem tudom. Nekem is van egy barátnőm, akinek a 37. héten halt meg a babája a pocakjában, majd egy nappal később kellett megszülnie. És bár összetört a lelke, azóta szerencsére van egy ovis egészséges lánykája.

Ezért mondom, ha már így kellett alakulnia, akkor inkább az elején, bár én nem tudom hogy mi lenne velem ha a 10. héten vetéltem volna el..... Szörnyű lehet, bele sem lehet gondolni.

Éltessen a következő baba, akit biztosan kihordasz boldog kismamaként:-)

ÉS valóban, a méhednek, a lelkednek idő kell.