Nagyon akarok babát, vagy mégsem?

Már egy éve kezelésekre járunk, hogy helyretegyük az eltolódott értékeim, és jöhessen a baba. Most már közeledik a cél, és nemsokára próbálkozhatunk. Eddig olyan türelmetlenül vártam a pillanatot, hogy mi is megpróbálhassuk végre... de azt hiszem, ahogy közeledik a pillanat, úgy kezdek egyre jobban pánikolni. Ez természetes? Vagy mégsem készültem még fel az anyaságra? Nagyon vágyom a babára, de ijesztő, hogy most akkor tényleg belevágunk majd... valahogy nem tudom, hová tenni, kettős érzés (problémáink nincsenek, nem félek sem fizikai, sem anyagi téren, a kapcsolatunk a lehető legjobb). Ti átéltetek hasonlót? Ez normális? Vagy várnunk kellene? 29 éves leszek, ha ez számít.